Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

251 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 252 (Szünet: 13.15—14.47 — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. Fehér Lajos elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. FEHÉR LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk eddigi sikerei, szocialista építésünk eredményei megérlelték annak feltételeit, hogy ma az Országgyűlés törvénybe iktassa a szocialista szövetkezeti mozgalom irányadó elveit. Az egységes szövetkezeti törvény elfogadásával a tisztelt Ház megalkotja azt a legmagasabb szintű jogszabályt, amely a hazánkban minden egyes szövetkezetre érvényes elveket összefoglalja. A törvénytervezet jól sikerült kodifikációja a párt által kezdeményezett, nagyszámú szakértő bevonásával, sokoldalú elméleti viták során kialakított korszerű szövetkezetpolitikai elveknek és gyakorlatnak. A kodifikáció — amint Korom Mihály elvtárs kifejtette bevezető expozéjában — az alapvető közös vonásokra és szabályokra szűkíti le, s fordítja a fő figyelmet, azokra, amelyek minden szövetkezetre egyaránt érvényesek és kötelezőek. Minden más, az egyes szövetkezeti ágazatok sajátosságaiból eredő kérdés szabályozását ennél alacsonyabb jogszabályok, azaz törvényerejű rendeletek vagy kormányrendeletek hatáskörébe utalja. E törvényerejű rendeleteket és kormányhatározatokat a most tárgyalt egységes törvényjavaslat elvi útmutatása alapján ez év végéig kell elkészíteni és kiadni. A korszerű szövetkezeti elmélet tudományos feldolgozása, s mindenekelőtt szövetkezeti mozgalmunk sikerei nyomán a szövetkezeteknek a szocialista társadalomban és népgazdaságban betöltött helyéről, szerepéről, jövőjéről sok szó esik mostanában hazánkban. Ennek megfelelően hangsúlyozottan foglalt állást a X. pártkongreszszus is — idézem —: „Gazdaságilag és politikailag egyaránt fontos szerepet tölt be társadalmunkban a szövetkezeti mozgalom . .. Pártunk a szövetkezeti tulajdont az állami tulajdonnal azonos jellegű szocialista tulajdonnak ismeri el... Pártunk politikai tevékenységében, a szocializmus építésében számol a szövetkezeti mozgalommal és támaszkodik rá. Szövetkezetpolitikája arra irányul, hogy erősödjenek, fejlődjenek a szövetkezetek szocialista vonásai. Gazdálkodásukban s belső életükben érvényesüljön jobban a szocialista jelleg, még nagyobb mértékben jusson kifejezésre a társadalmi-, a csoport- és az egyéni érdek összhangja". Szocialista államunk elismeri a szövetkezetek önállóságát, demokratikus önkormányzatát, érdekképviseleteit és előmozdítja annak érvényesülését az általános politika keretei között. A szövetkezetek önállósága azonban — csakúgy mint az állami vállalatoké — a szocialista tervgazdaság feltételei közé illeszkedik. E területen biztosítva van a népgazdasági tervek meghatározó szerepe a gazdasági folyamatokban, iránymutatása a szövetkezeti tervezésre és cselekvésre. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az utóbbi években gyökeresen megváltoztak a szövetkezetek gazdálkodását befolyásoló külső feltételek. Átalakult az irányítás, a tervezés, a szabályozórendszer. Javultak az önálló vállalati gazdálkodás feltételei. Ezzel egyidőben a szövetkezetek belső élete is sokat fejlődött. A szövetkezeti önkormányzat tartalmában és formájában gazdagabb, színesebb lett. Mindez igen figyelemre méltó. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ott fejlődik megfelelően a gazdálkodás, ahol az önkormányzat is fejlődik, érvényesül a szövetkezeti demokrácia és a vállalati vezetés összhangja. Ez érthető, hiszen a szövetkezetek olyan kollektív vállalatok, amelyekben a tagok közvetlen tulajdonosai is gazdaságuknak. Egyik leglényegesebb vonásuk a demokratikus önkormányzat, a tagegyenlőség és a tagsági vezetés érvényesülése a belső irányításban. A szövetkezetek vezetése a testületi és az egyszemélyi vezetés ötvözete. Az egyszemélyi vezetők itt megbízásukat a tagságtól nyerik és a tagságnak felelősek. A testületi vezetés mind a közgyűlés, mind a tagok soraiból választott szervek (a vezetőség, a különféle bizottságok) szintjén a közvetlen demokrácia elvén alapul. A szövetkezeti élet és gazdálkodás fejlődésének, valamint szövetkezeteink demokratikus működésének meghatározó tényezője, hogy milyen a választott vezetőség és hogyan működik. A választott szervek körében különösen fontos szerepet töltenek be a különféle bizottságok. Mint a törvénytervezet szöveges indoklása megfogalmazza: ezek kifejezik a kollektív vezetés és a működés elvét, valamint azt, hogy a szövetkezeti tevékenység a tagok személyes közreműködésén alapul. A legfontosabb bizottságok létrehozását a törvényjavaslat kötelezővé teszi. Ezek: a felügyelő (ellenőrző) bizottság, a döntőbizottság, a nőbizottság. E bizottságok vezetőit és tagjait a közgyűlés választja, tehát ezek közgyűlési bizottságok. Tevékenységükről a közgyűlésnek felelnek. A szövetkezet elnökéhez, elnökhelyetteséhez és vezetőségi tagjaihoz hasonlóan a felügyelő bizottság és tagjai, valamint a döntőbizottság és nőbizottság elnöke szintén szövetkezeti tisztségviselő. Nagyon sok szó esett az utóbbi időben a felügyelőbizottságokról, pontosabban munkájuk megjavításáról. A felügyelőbizottság tevékenységének fejlesztése a szövetkezeti demokrácia lényeges eleme. A vállalatszerű gazdálkodás erősítésével, a szövetkezeti önállóság növelésével párhuzamosan nő a szövetkezetek belső ellenőrzésének szerepe. E téren még sok a tennivaló mindhárom szövetkezeti ágazatban. A belső ellenőrzés hatékonyabbá tétele céljából a szövetkezet belső revizort alkalmazhat, esetleg több szövetkezet együttesen alkalmaz képzett számszaki felügyelőt és a felügyelőbizottság alá rendelheti. Igénybe vehet külső számszaki szakértőket is. Az Országos Szövetkezeti Tanács kezdeményezésére a kormány az elmúlt esztendőben határozatot hozott arra, hogy a szövetkezetek, valamint gazdasági társulásaik általános belső ellenőrzésükhöz rendszeresen, legalább kétévenként külső szakértőt is kötelesek igénybe venni.