Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

243 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 244 ségét, és az ágazat egészének termelékenysége stagnált, mert megváltoztak az ágazaton belül az arányok. Rendkívül fontosnak tartom a törvényjavaslatnak azt a részét, amely a gazdaságirányítás és felügyelet kérdését szabályozza, és ahol az ágazati minisztereket teszi felelőssé azért, hogy ezt a munkát úgy végezzék, hogy a szövetkezetek, mint vállalatok társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Tulajdonképpen az eddigi gyakorlat is ilyen alapelvekre épült, de nem minden területen volt tapasztalható ennek megfelelő eredményessége. A jogi szabályozás, a felügyelet és a gazi dasági irányítás eszközei együttesen fontos kiegészítői a szövetkezeti demokráciának, amit a törvényjavaslat, mint nagyon fontos elemet, kiemel. Csak a tagság tevékeny közreműködése és az össztársadalmi érdekek nevében fellépő állam együttesen lehet garancia, hogy tényleg a jövőben is megalapozott lesz a szövetkezetek gyors fejlődése, megerősödése, és munkájuk a népgazdasági célok megvalósítása érdekében fog állni. Volt egy átmeneti korszak, amikor az állami szervek a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer első időszakában az önállóságot túlhangsúlyozták és sokszor még a szükséges mértékű segítséget, ellenőrzést és befolyásolást sem biztosították a vállalatoknak. Még inkább így volt ez a szövetkezetek tekintetében, ahol a szövetkezeti önkormányzat látszólag még jobban indokolta ezt a magatartást. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy ezt egyetlen vállalat sem nélkülözheti, sem az állami vállalatok, sem a szövetkezeti vállalatok. Űj vállalkozások megfelelő központi orientáció nélkül, egyes területeken talán nem eléggé felkészült vezetők, megfelelő ellenőrzés nélkül olyan károkat idézhetnek elő, amelyek visszahatnak az adott szövetkezet helyzetére, .de ezen túl végül társadalmi károkat is okozhatnak. Az utólagos beavatkozás, amely ezek kifejlődése után következik be és ami a torzítások megszüntetését célozza, rendezi ugyan a helyzetet, de már csak megállapíthatja a károk bekövetkezését és nem előzheti azt meg. Ahhoz, hogy a törvényben meghatározott szervek irányító és felügyeleti szerepe érvényesülhessen, ezeknek megfelelő apparátussal is kell rendelkezniük. Ehhez esetleg apparátusokat megfelelő módon át kell csoportosítaniuk. Végül még egy témát szeretnék említeni. Az a tény, hogy minden harmadik dolgozó a szövetkezetek területén dolgozik, egyértelműen szükségessé teszi, hogy a két tulajdonforma keretei között dolgozó vállalatok munkájuk során szorosan együttműködjenek. Ennek az együttműködésnek a formái többek között a különböző kooperációs társulások is. Ennek szükségességét nap mint nap hangsúlyozzuk, de jogi és gazdasági előfeltételeit nem biztosítjuk megfelelően. Ma még a legtöbb esetben egy állami és egy szövetkezeti vállalat közös vállalkozása mindkét fél számára nehézségeket, esetleg konkrét anyagi hátrányokat jelent. Ez így van még a mi iparunkban is, ahol nagyon elterjedtek már a különböző együttműködés-formák és amely azokhoz az ágazatokhoz tartozik, ahol a közelmúltban már közelítés történt a gazdasági szabályozók körében. Még inkább így van ez más ágazatokban. Feltétlenül szükségesnek látszik az együttműködés biztosítása. Ezzel többek között mérsékelni lehetne a nem kívánatos párhuzamosságot is, ami sok esetben a termelőerőkkel való pazarlást jelenti. Az egész társadalom, a gazdaság területén tehát még sok munka vár ránk. Az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó törvényerejű rendeletek a törvényhozás számára, az ágazati szabályozások és a gazdasági irányítás eszközeinek finomítása pedig a kormányzat számára még sok munkát ad. De éppen azért, mert a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat jó kerettörvény, ezért jó alapot ad a további teendők számára, és éppen ebből kiindulva én a törvényjavaslatot jónak tartom, a magam részéről elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Papp József képviselőtársunk. PAPP JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság alkotmánya már 1949ben kimondotta, hogy államunk elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát. Az alkotmányban rögzített erkölcsi-politikai elismerés és az állam által nyújtott sokrétű, hathatós anyagi támogatás jó talajra talált: hazánkban megindult, kifejlődött és társadalmi rendünk nélkülözhetetlen elemévé vált a szocialista szövetkezeti mozgalom. A fejlődés nem volt töretlen. A felsőbb szervek is, a helyi vezetők is követtek el hibákat, és a hiba sok esetben a mozgalom visszaeséséhez, sőt 1956-ban — külső tényezők által meghatványozva — egyes szövetkezetek felbomlásához vezettek. De ott, ahol ténylegesen élt és hatott a szövetkezeti demokrácia, ahol törődtünk a tagok szocialista tudatának fejlesztésével — ott a szövetkezetek az ellenforradalmi támadást is átélték, mert maga a tagság állt a közös vagyon, a szövetkezet védelmére. A szövetkezetek rohamos fejlődése, a társadalmi és gazdasági életben növekvő szerepe olyan elméleti kérdéseket is felvetett, amelyeket elengedhetetlenül tisztázni kellett mind a szövetkezetek, mind az egész népgazdaság szempontjából, így - többek között - meg kellett határozni, hogy a szocialista szövetkezeti mozgalomban miként érvényesülnek az általános szövetkezeti alapelvek, tisztázni kellett az állami és a szövetkezeti tulajdon viszonyát, a szövetkezeteknek a társadalmi és gazdasági életben betöltött szerepét, a szövetkezeti önkormányzat és a szövetkezeti demokrácia növelésének, elmélyítésének irányait, módszereit. A javaslat — a párt szövetkezetpolitikai irányelvei alapján — mindezeket a kérdéseket megnyugtatóan, sőt mindenki számára megnyugtatóan tisztázza. Feloldja a szövetkezeti külső kapcsolatok és belső viszonyok ellentmondásait és megnyitja a továbbfejlődés útját a szövetkezeti mozgalom valamennyi ága előtt. Ebből a szempontból különösen jelentősek a bevezető | rendelkezések, amelyek tömören tartalmazzák a