Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

213 Az Országgyűlési- ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 214 gépek árszintje 1971-ben, tehát egy év alatt, 120—140 százalékra növekedett. A gépek és berendezések állandósult ár­emelkedése igen érzékenyen érinti a fixáras ter­mékeket előállító sütőipart és tovább rontja a szűk fejlesztési alapokból létrehozható kapaci­tások műszaki színvonalát. A belföldi gépellátás itt érintett problémái a felhasználókat bizalmatlanná teszik a hazai gép­gyártással szemben. Ugyanakkor bizonytalan ki­menetelű fejlesztésekhez szükséges gépek minő­sége és szállítási nehézsége arra kényszeríti a vállalatokat, hogy ha lehet, importból szerezzék be a szükséges berendezéseket. A sütőipari gépellátás problémájával kap­csolatosan felmerül az új üzem létesítésének, il­letve építésének nehézsége is. Az a tény, hogy öt évvel ezelőtt még egy tonna kapacitású üzem létrehozása 7—800 ezer forintba került, 1969-ben már ugyanez az egy tonna egymillióba, 1970-ben pedig 1 200 000 forintba.került egy tonna kapa­citás. Félő, hogy a gépek és az építési költségek állandó emelkedése nem teszi lehetővé a szüksé­ges és előre betervezett kapacitásbővítést és mű­szaki fejlesztést. Egyébként sem ösztönzi a válla­latot a nagyarányú beruházás, mert az új belépő eszköznövekedés után befizetési kötelezettségek — amortizációs költség, eszközlekötési járulék — az önköltségnövekedésre olyan hatással van­nak, amelyek állandóan csökkentik a vállalat nyereségét. Napjainkban van példa arra is, hogy a kor­szerű új üzem költségeinek aktiválásakor veszte­ségessé vált az addig jól működő vállalat. A nye­reségcsökkenés a vállalat felosztható részesedési alapjára is kedvezőtlen, s ez a dolgozókra nem­csak anyagi, hanem morális kihatással is van. Ezen tény a fluktuációt és a szakmunkáshiányt is tovább növeli az iparágban. A sütőipar egészében folyamatosan bekövet­kező nyereségcsökkenés természetszerűleg a ha­tékonysági mutató romlását is eredményezi. Ez a romlás nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy a végrehajtásra kerülő bérfejlesztés na­gyobb része a progresszív adózás felsőbb sávjá­ba kerül, hanem a mutató visszaesése következ­tében a bázis bérszínvonal mértékét is csökken­teni kell. így a tényleges bérszínvonal különbözete megnő és ez határozottabban jelentkezik a prog­resszivitásnál. Előzetes számítások szerint egyes vállalatoknál még bérfejlesztés nélkül is — a ha­tékonyság csökkenése miatt — progresszív bér­fejlesztési adót kell fizetni. Az ilyen befizetések fedezetéül szolgáló részesedési nyereség rész azonban erre csak az átlagos személyi jövedelem­szint csökkenése mellett vagy egyáltalán nem nyújt fedezetet. Feltétlenül szükségesnek látszik tehát a köz­gazdasági szabályozók egyes elemeinek módosí­tására olyan megoldást találni, amely az érintett vállalatoknál az erőteljesebb műszaki fejlesztés mellett is biztosítja a jövedelmezőség emelkedé­sét, a beruházási kedv fenntartása érdekében is. A már elmondott tárgyi feltételek mellett évek óta a szubjektív munkaerőprobléma jelenti az egyik legnagyobb gondot. Közismerten a sütő­iparban még ma is zömmel éjszakai munka fo­lyik, rendkívül sok a túlóra, különösen ünnepek előtt. így azután szinte természetesnek látszik, hogy a sütőipar nem vonzó a fiatalok részére, akik könnyebb munkával is hasonló jövedelem­hez jutnak. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy amikor a jövőben a sütőipar munkájáról esik szó, annak ellenére, hogy csak pár problé­mát vetettem fel, ez irányba is vegyék figyelem­be a jelenlegi helyzetet és segítsenek a megoldás­ban mindenki megelégedésére. Lehet, hogy egy kissé hosszasan foglalkoz­tam és taglaltam a sütőipar problémáját, de úgy érzem, hogy ezt nemcsak az iparág érdekében tettem, hanem az összlakosság érdekében. Mi­után nálunk a kenyér politikai kérdés — így a megoldás köz- és államérdek. Kérem a kormányt, hogy az alábbi felveté­seim alapján a sütőipar problémáinak enyhítése érdekében a következő javaslataimat vegyék fi­gyelembe. 1. A gépellátás javítása érdekében kötelez­zék a gépgyártó vállalatokat korszerű sütőipari kisgépek gyártására, az árak stabilizálására, va­lamint az átfutási idők lerövidítésére. Ha ez nem lehetséges, akkor a felmerülő import gépbeszer­zések esetleges elősegítése érdekében szükséges lenne a kedvezőbb vámtételek biztosítása. 2. Az amortizáció befizetésével kapcsolat­ban javasolom, hogy az amortizációs alap teljes egészében az iparnál kerüljön felhasználásra, továbbá, hogy az újonnan beszerzett gépek és berendezések után meghatározott ideig — úgy mint egyes környező országokban — ne kelljen eszközlekötési járulékot fizetni, amely ösztön­zően hatna a műszaki fejlesztés növekedésére is. 3. Az iparág dolgozóinak személyi jövedelem szabályozása, illetve jövedelem növelése érdeké­ben javasolom a bérszabályozás egyes rendelke­zéseinek felülvizsgálását, illetve az iparágra vo­natkozó módosítását még ez évben úgy, hogy le­hetőség nyíl ion arra, hogy a sütőipari dolgozók is részesedjenek évről évre olyan mértékű bér­fejlesztésben, amilyen mértékben azt a kormány programja előirányozta. Befejezésül ismételten kérem a kormányt az általam felvetett kérdések jóindulatú támogatá­sára, illetve megoldására. Megyénk lakossága a kapott segítséget az el­következő időszakban még eredményesebb mun­kával fogja viszonozni, amely a költségvetések végrehajtásánál fog jelentkezni. Az 1970. évi költségvetésről szóló jelentést és a pénzügyminiszter elvtárs kiegészítését reális­nak, őszintének tartom, a magam részéről elfo­gadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ja­vasolom. (Nagy taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Szólásra több jelentkező nincs, ezért a vitát bezárom. Az elhangzottakra Faluvégi Lajos pénzügy­miniszter elvtárs kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! A zárszámadással kapcsolatos vita és néhány hozzászólás summázásaként két gondolat érlelő­dött bennem. Az egyik: a kétnapos vita bizonyí-

Next

/
Thumbnails
Contents