Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

215 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 216 totta, hogy ilyen komoly társadalmi, gazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekről összefüggésben tárgyalni csak úgy lehet és úgy kell — azt hiszem ezt a zárszámadással kapcsolatos vitát is —, hogy a múltat, a jelent és a jövőt együtt lehet csak tárgyalni, értékelni. Ezért azt hiszem, hogy az államháztartás gazdálkodására vonatkozó tapasztalatokként nemcsak a törvényjavaslathoz tett hozzászólások szolgálnak tanulságként, hanem a tanulságokat le kell vonni mindazokból a hozzászólásokból, javaslatokból, észrevételekből, amelyek a kormányprogramhoz hangzottak el gazdasági vonatkozásban. S a tanulságok harmadik forrása lehet — erről az előadói beszéd szólt — az Országgyűlés különböző bizottságaiban lezajlott vita és annak ajánlásai. A kormányban azt fogom javasolni: az ülésszak teendőit úgy határozzuk meg, hogy a zárszámadáshoz elhangzott észrevételeket kapcsoljuk hozzá a kormányprogramhoz elhangzott észrevételekhez és együttesen vonjuk le a tanulságokat és értékeljük. Úgy gondolom itt négy ilyen fontos kérdés volt. Az egyik az, hogy nagyobb figyelemmel kísérjük az általános iskolák anyagi ellátását a tanácsok területén; igyekezni fogunk ebben jó tanácsokat adni, hogy helyi szerveink az általános iskolákra ne csak úgy tekintsenek, mint egy építőkövére iskolarendszerünknek, hanem úgy is, mint arra az iskolatípusra, amely egész jövő generációnknak a szellemi és a személyiségbeli fejlődését megalapozza — s ehhez anyagi eszközökre is szükség van. A másik ilyen fontos kérdés az, hogy a mezőgazdaság fejlesztési előirányzatait tekintve nagyobb figyelemmel legyünk fejlesztési célkitűzéseinknél a termelés ösztönzésére és az ezzel arányos feldolgozó kapacitás fejlesztésére. Itt azt hiszem még sok tennivaló van; feltehetően újabb anyagi eszközökre — állami támogatásokra — is szükség lesz, de apellálnunk kell nagyobb üzemeinkre, ahol ugyancsak követelményként kell támasztanunk, hogy ők maguk az üzem termelési vertikumán belül is fordítsanak nagyobb gondot erre. A harmadik a nagyvállalatok ügye, pontosabban egy nagyvállalat ügye. Tegnap több ilyen probléma merült fel a nagyvállalatok pénzügyi helyzetével kapcsolatban. A kormány nevében nem ígérhetem, hogy olyan differenciált szabályozási rendszert tudunk csinálni, amelyből az következik, hogy a differenciálás nyomán mindenki többet fog kapni fejlesztésre, de azt mindenképpen ígérhetem, hogy a kormány gazdasági bizottsága és a minisztériumok át fogják tekinteni a legfontosabb nagyvállalatok ügyét. Ezt már részben meg is tették és ahol szükséges, ott szervezési és pénzügyi intézkedésekkel is és műszaki fejlesztési jó tanácsokkal is segítenek a minisztériumok. A következő ilyen kérdés volt a sütőipar. Erről nem szeretnék hosszan beszélni. Az állami szervek a sütőipar támogatásáért az elmúlt évben sokat tettek — adókedvezmény, béremelés, fejlesztési támogatás. Úgy látszik ez nem volt elegendő, hogy megnyugtató helyzetet teremtsünk mindenütt. Az új szabályozók hatását még értékelnünk kell ahhoz, hogy ebben a kérdésben végleges véleményt alakíthassunk ki, de azért szeretném itt is felhívni a figyelmet arra, hogy a műszaki fejlesztés, a szabályozókon keresztüli pénzügyi támogatás rendkívül fontos, de itt sem szabad elfeledkezni a szubjektív tényezőkről. Hiszen a gyakorlatból tudjuk, ha egyes városok, községek ellátási színvonalát összehasonlítjuk, hogy milyen óriási különbség van, sőt Budapesten az egyes kerületek között is sokszor azonos műszaki és pénzügyi feltételek mellett. Úgyhogy a jó munkára és a jó értelemben vett szakértelemre itt is nagy szükség van. A másik gondolat, amit szeretnék önöknek elmondani, olyan formában érlelődött meg bennem, hogy — amellett, hogy a kormány ezeket a javaslatokat összegyűjti értékelni fogja és a tennivalókat meghatározza — ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokkal megbirkózhassunk és az itt elhangzott nagyon sok javaslatot megvalósítsuk, reális lehetőséget majd az 1972. évi költségvetés összeállítása ad. És én nagyon bízom abban, tisztelt Képviselő Elvtársak, hogy az a sok jó javaslat, elvi állásfoglalás •— mondjuk—amit itt a terv- és költségvetési bizottság tett, és az ajánlás a hatékonyságból származó bevételek növelése tekintetében, az anyagi eszközök jobb elosztása, a beruházási piac egyensúlyának megteremtése érdekében, és ez a sok kritikai észrevétel nem vész a feledés homályába. Gondolom, a jövő évi költségvetés tárgyalásakor erre mindnyájan emlékezni fogunk, és akkor — azt hiszem — közös erővel a költségvetési eszközöket jól, az egyensúlyi követelmények szellemében fogjuk tudni elosztani. Ezeknek a gondolatoknak alapján arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány programjához, jövőbeni munkájához adott bizalmát erősítse most meg még azzal is, hogy az 1970. évi állami zárszámadásról szóló törvényjavaslatot elfogadja. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem Képviselőtársaimat, hogy akik az 1970. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szövegben elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1970. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szövegben egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Áttérünk ülésszakunk tárgysorozatának utolsó pontjára, amelynek értelmében bizottságot választunk az alkotmánymódosítás előkészítésére. Népköztársaságunk hatályos Alkotmányát több mint 20 évvel ezelőtt. 1949. augusztus 20-án fogadta el az Országgyűlés. Alkotmányunk hatályba lépése az alaptörvény erejével szentesítette, hogy hazánkban végetért a kizsákmányoló osztályok ezeréves uralma. Végetért a nép jog-