Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

211 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 212 sához a hiányzó összeget biztosítani és a kért időpontig a befejezést támogatni szíveskedjenek. Az elmondott problémák mellett egy harmadik kérdésről is szólni kell. Az országos és megyei vezetés egyaránt kiemelt programként kezeli a homok komplex hasznosítását. A súlyos probléma abból adódik, hogy az e területen gazdálkodó termelőszövetkezetek nagy többsége forgóeszközhiányos, így az állami támogatásban is kiemelt jelleget kellene, hogy kapjon. Az 50 százalékos állami támogatás esetén a saját erőt az üzemek biztosítani nem tudják. A hegyvidéki programhoz hasonlóan pénzügyi, tehát állami támogatás vonatkozásában is kiemelést érdemelne e terület, mert nemcsak belföldi piaci ellátást biztosít, hanem exportra is nagy mennyiségben kerülhetnek a „Homokhátság" termékei. Kérem a kormányt, hogy az elmondott probléma megoldásához nyújtson segítséget. Amikor a fenti témákban az illetékesek támogatását és segítségét kérem, engedjék meg, hogy elmondjam: megyénk párt és állami vezetése e feladatok megoldásában maga is tevékenyen kivette részét, megfelelő javaslatokat dolgozott ki a megye élelmiszergazdasága negyedik ötéves tervfeladatai teljesítésének elősegítéséhez, megállapítva ebben, hogy Bács-Kiskun megye jelenleg is az ország jelentős zöldség-gyümölcs anyagbázisa és e két ágazat fejlesztésének megvannak a reális alapjai. A termelés jövedelmezőségének emelése, valamint a konzerv- és hűtőipari termékek feldolgozása érdekében szükséges, hogy a megyében a konzervipar és a hűtőipar kapacitása növekedjen. Ennek érdekében az országos iparfejlesztési koncepcióban e két iparág javára szükséges lenne átcsoportosításokat végrehajtani. A korszerű termelőüzemek kialakítása és a termelő üzem komplettírozása érdekében szükséges, hogy a jövőben az alapberuházásokkal egyidejűleg valósuljanak meg a kapcsolódó és járulékos beruházások is. Ezeket a beruházási keretek odaítélésénél a jövőben nagyobb mértékben szükséges anyagilag is alátámasztani. A fentiek alapján ismételten kérem a kormányt és a szaktárcák vezetőit, hogy e kiemelt témák kérdésében megfelelő erkölcsi és anyagi támogatást megyénk részére biztosítani szíveskedjenek. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim ! Az 1970. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés tanulmányozása során örömmel tapasztaltam, hogy jelentős többletbevétel származott az állami vállalatok, valamint a szövetkezetek befizetéséből. A vállalatok és szövetkezetek nyeresége is növekedett 1970. évben, de a 4,1 milliárd forintos elmaradás az előirányzattól azt tükrözi, hogy nem egyértelműen csak eredményekről beszélhetünk. A kiadott jelentés részletesen elemzi, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a tervezett nyereségbevételtől való elmaradást okozták. A következők során engedjék meg, hogy általában a költségvetés ipari vonatkozású tételeivel és ezen belül is a sütőipar kérdésével foglalkozzam, annál is inkább, miután az utóbbi időben szinte naponta foglalkoznak a különböző hírközlő szervek, képviselőtársaim is, a sütőipar termékeivel. Tény az, hogy a külső szemlélők — a hírközlő szervek tudósítói —, akik csak a késztermékkel találkoznak, mint fogyasztók, naponta többször is, részükről egyes esetekben jogos a bírálat, hisz a sütőipar nem mindig tud olyan értékű termékeket biztosítani a lakosság részére, mint amilyet a sütőipar dolgozói is szeretnének s amit joggal el is várnak tőlük. Amikor a bírálatok elhangzanak, kérem, hogy arra is gondoljanak, mennyi emberi munkába kerül, amíg a dolgozók asztalára kerül a napi friss kenyér és péksütemény. Amíg a lakosság nagy része éjszaka pihen vagy szórakozik, addig a sütőipari dolgozók már készítik — a nagy hőségben és eléggé rossz munkahelyi körülmények között — a hajnali órákban kiszállításra kerülő termékeket. Ugyancsak, amíg mások ünnepelnek vagy pihennek, addig a sütőiparosok megfeszített munkával, sokszor két műszakot is ledolgozva, biztosítják az ellátás zavartalanságát. Nem a szakma mentegetésére, de engedjék meg, hogy elmondjam azokat a problémákat, amelyek miatt, a sok bírálat ellenére, az utóbbi időben nem tudtunk a sütőipari szakma területén előbbre lépni. A jó minőségű kenyérhez és péksüteményekhez minőségi búzából előállított, lehetőség szerint egyöntetű minőségi liszt kell. Adva van tehát egy lisztminőség, amelyből korszerű eszközökkel lehetne jobb terméket előállítani, azonban ezek a feltételek is hiányoznak. Kezdeti lépések ugyan történtek, mert a kormány 2026/1968. sz. határozata a sütőipar fejlesztésének feladatai között előírta a gépesítés fokozását, a gépigények kielégítéséhez szükséges feltételek biztosítását,, egyfelől a hazai gépgyártás részéről, másfelől — indokolt esetben — import igénybevételével is. A sütőipari gyártásfejlesztés középtávú programja elkészült, amely alapján a hazai gépgyártó vállalatok terveiket egyeztették és ígéretet tettek a feladatok ellátására. Sajnos azonban a felkészülési időszakot nem követte olyan mértékű fellendülés a gépgyártás oldaláról, ami az iparág gépesítéséhez a kormányhatározat és az anyagi támogatás nyújtotta kedvezőbb feltételek kihasználása szempontjából kívánatos lett volna. A legyártott gépek és berendezések minősége a legutóbbi időkig is számos kifogásra ad alkalmat. A gépek élettartama rövid idejű s üzembiztonságuk sem megfelelő, és minőséget sem javítanak. A gépek leszállításának átfutási ideje indokolatlanul hosszú. A sütőipari vállalatok sokszor évekig hiába várnak egy-egy gép leszállítására. A gépgyártó vállalatok akadályközléssel élnek a leszállítás idejére vonatkozólag, de ugyanakkor háromszor-négyszer is emelik a gépek eladási árait. A belföldi gépek árai az elmúlt hároméves időszakban számottevően emelkedtek. A költségnövekedés szinte valamennyi gyártásban levő gépünket érintette, így a gépesítés általános fejlesztési célkitűzéseink megvalósulását kedvezőtlenül befolyásolta. Jellemzésül megemlítem, hogy az 1970. évben az ÉLGÉP gyártmány jegyzék áraihoz képest az alapvető sütőipari feldolgozó