Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1831 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1832 erősen ösztönöz, és bizonyos határokon belül döntési jog is van e tekintetben, mégis úgy ítéljük meg, hogy itt olyan horderejű problémáról van szó, amelyről elvileg főhatósági vagy éppen kormányszinten kellene dönteni. Meg kell említenem azt a kereskedelem vonalán jelentkező problémát, ami itt már szóba került, s amivel Vályi elvtárs is foglalkozott expozéjában. Az elmúlt évre az új gazdasági rendszer bevezetésekor a kereskedelem alaposan felkészült árukészlettel. Különösen a nagykereskedelem töltötte fel raktárait részben hazai, részben importárukkal. Abban az időben tehát javult a választék, csökkent a hiánycikkek köre és ütemesen nőtt az áruforgalom. A gazdaságirányítás változása tehát pozitív hatással volt a kereskedelemre. Nem sokkal később a hitelpolitikai elvek és egyéb szabályozók hatására a kiskereskedelem készleteinek csökkentésére, más esetben a forgási sebesség hallatlan meggyorsítására törekedett, kisebb tételű vásárlásokat eszközölt a nagykereskedelemnél, mert az utánpótlás a nagyon feltöltött raktárakból így is biztosított volt. így megnőttek a nagykereskedelem készletei és lassúbbodott a készletek cseréje. Gondolom, ekkor lépett be az a bizonyos, az inkurrenciára vonatkozó hitelszabályozás, csak nehéz meghatározni időben, hogy mi az inkurrencia. Tény az: ebben a helyzetben a jelentkező hitelezési és fizetési problémák miatt a nagykereskedelem rendeléseit már az elmúlt évben csökkentette az üzemek felé, vagy éppen stornírozta, úgy vélem, hiányzott a kockázatvállalás a kereskedelem részéről. Mind a nagykereskedelem, mind a kiskereskedelem részéről ilyen helyzet állt elő. Az ipar partnert keresett, vagy éppen ütemeltolódás következett be, s az említett körülmények 1969 első negyedére már azt eredményezték, hogy a kereskedelem mindkét szektorában, a nagykereskedelemben és a kiskereskedelemben egyaránt csökkent az árukészlet, csökkent a választék, nehezebbé vált az áruutánpótlás. Időszakos hiánycikkek keletkeztek, több a hiánycikk, mint tavaly. Mindez olyan időszakban következett be, amikor a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi adatai szerint a negyedévben a lakosság pénzbevétele — ideértve a bér jellegű, a mezőgazdasági bevételeket is —12,2 százalékkal haladta meg az előző évit. Emellett a kiskereskedelem forgalma is 11,6 százalékkal nőtt nálunk, a megyében a beszerzési nehézségek ellenére. A készletek és a választék csökkenése miatt a vásárlók panaszkodnak és panaszkodásuk jogos. Konkrét észrevételeket tesznek. A probléma megoldására azt javaslom, hogy vizsgálja meg a Belkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium annak a lehetőségét, hogyan biztosítható a nagykereskedelem készletfeltöltése az indokolt szintig a jelenlegi körülmények között, esetleg egy időleges kedvezményes hitéi alkalmazásával, vagy hosszabb távon, az őszi-téli időszakra, más eszközökkel. Emellett a Belkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium vizsgálja meg, milyen eszközökkel lehet növelni a nagy- és kiskereskedelem határozottabb árubeszerzési politikáját, és mondhatnám úgy is, hogy kockázatvállalását. Még egy probléma. Időszerűnek tartom arról is szólni, hogy a születések számának emelkedését kedvezően befolyásolta a gyermekgondozási segély. Napjainkban csupán megyénkben több mint négyezren veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. 1970-ben az érintettek egy részénél és folyamatosan a többieknél is lejár a kedvezmény ideje. Az édesanyák visszatérnek munkahelyükre. Ez aggasztóan továbbnöveli az. amúgy is nagyon feszítő óvodai férőhelyhiányt. Egy példát megyénkből. 1968-ban az óvodai férőhelyek kihasználtsága — a szükségmegoldásos férőhelyeket is beszámítva — 105 százalék volt, és még így is több mint ezer jogos igényt el kellett utasítani, nem is számítva Debrecent,, a megye székhelyét. Ezt a helyzetet súlyosbítja a munkába visszatérő szülők száma. Helyileg csak részmegoldásokra vállalkozhatunk. Javaslom: a felvetett problémát a Munkaügyi Minisztérium tanulmányozza és dolgozza ki a javaslatot a feszültség megoldására. Nagyobb anyagi erőre van szükség, s nagyobb összefogásra, mint amit helyileg meg tudunk e témában oldani. Tisztelt Országgyűlés ! Felszólalásomban főleg gondokkal, problémákkal foglalkoztam. Kérem, ismételten azok megvizsgálását, megfontolását. Mindezek után kicsit szeretném helyrebillenteni az arányokat. Ami a munka összességét,, az 1968. évi költségvetés végrehajtását illeti, a felvetett problémák ellenére úgy ítélem meg» hogy eredményes évet zártunk, a mechanizmus alapjaiban kiállta a próbát. Éppen ezért az állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és törvényjavaslatot — az elmondott észrevételekkel — elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Nemeslaki Tivadar elvtárs következik szólásra. NEMESLAKI TIVADAR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az állami költség- ' vetés 1968. évi végrehajtásáról készült jelentésből egyértelműleg levonható az a következtetés, hogy a gazdaságirányítás új rendszere a korábbinál hatékonyabb eszköznek bizonyult a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításához. Az elért eredmények alapján az állami költségvetés 1968. évi teljesítése és a népgazdaság fejlődése — a meglevő hiányosságok ellenére is — pozitívnak értékelhető. Ilyen értelemben a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése úgy gazdasági, mint társadalmi és politikai vonatkozásban eredményesnek ítélhető meg. Nem kétséges azonban az sem, hogy gazdaságpolitikai célkitűzéseink valóraváltásában az új mechanizmus első évének sikerei csupán biztató kezdetet jelentenek és nem problémamentességet. Az előterjesztés e tekintetben is körvonalazza a helyzet alakulását és egyben a tennivalók irányát, az eddig tett intézkedésekkel együtt. Ügy vélem, hogy a gondjainkat képező kérdések, éppen a további haladás érdekében szükségsze-