Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1823 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1824 elvtárs is utalt — az eszközlekötési járulék kiterjesztése a hitelből szerzett eszközökre is, továbbá az állandó készletnövekedésnek a fejlesztési alapból való finanszírozásának következetesebb biztosítása, másrészt az előző évek készleteinek felhasználási lehetősége jogossá teszi azt a reményt, hogy a készletnövekedésnek ez a nemkívánatos üteme mérséklődik. 1969 első negyedévében az összkészletek egymilliárd forinttal csökkentek. Ez persze még nem jogosít fel arra, hogy az egész évre nézve végérvényes következtetéseket vonjunk le, mert az iparban még nem következett be tendenciaváltozás, de jogossá teszi azt a reményt, hogy a szabályozók hatékonyabban működnek, mint az előző esztendőben. Itt szeretnék néhány szót szólni a lakosság ellátása szempontjából a belkereskedelem hitelellátásáról. A bankrendszer ebben igyekezett a kínálat növelését biztosítani pénzügyi oldalról, ugyanakkor az inkurrenciák, felesleges készletek keletkezését megakadályozni. Ezért a hitelellátás szempontjából másképpen kezeltük a nagykereskedelmet és másképpen a lakosság közvetlen ellátását biztosító kiskereskedelmi hálózatot. A kiskereskedelmi hálózatban általánosságban a hitelezési feltételek rugalmasabbak voltak, sőt az állandó készletek finanszírozására vonatkozó szabályok tekintetében a legutóbbi időben a beszerzés fokozottabb ösztönzése érdekében további engedményeket tettünk. Az a különös jelenség fordult elő ugyanis, hogy a kiskereskedelem ez év során a rendelkezésre álló hitel lehetőségeit nem használta ki, aminek természetesen sokféle oka lehet, melynek feltárásával és megoldásával az illetékes szervek most foglalkoznak. A lakossági árukínálat javítását szolgálja a Gazdasági Bizottságnak a közelmúlt napokban hozott döntése, amely lehetővé teszi olyan beruházások finanszírozását, amelyek a vas-műszaki cikkekben való ellátás hiányosságait felszámolják, illetőleg enyhítik. A vállalati önállóság és az ezzel együtt járó döntési felelősség jobb megalapozása érdekében 1968. január 1-től kezdve nemcsak az automatikus hitelnyújtást kívántuk megszüntetni, hanem a fizetések automatizmusa helyébe is a vállalatok önálló döntését léptettük. A vállalatok maguk döntik el, hogy a partnereikkel való megállapodás alapján milyen módon egyenlítik ki, illetőleg szedik be tartozásaikat, követeléseiket. Ez a gyakorlatban azt is hangsúlyozza, hogy a fizetés az egymás közötti üzleti kapcsolat szerves része és a megfelelő naturális teljesítés következménye. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy pénzforgalmunkban bizonyos lazaságok következtek be. Például 1969. május hó 26. munkanapján a bankhoz benyújtott 823 000 beszedési megbízásból, melynek értéke 30 milliárd forint volt, 129 ezret, öt és fél millárd forint értékben késedelmesen fizettek ki. Ez a szám nem tartalmazza azokat az eseteket, ahol az adósok egyáltalán nem adtak átutalási megbízást. Minthogy a kérdést a terv- és költségvetési bizottság ülésén többen is szóba hozták, szükségesnek tartom, hogy erre itt a plénumban is visszatérjek. Alapvető, hogy vállalati jog és kötelezettség a követelések beszedése, a tartozások teljesítése! Nem volna kívánatos ebbe felülről beavatkozni, valamifajta automatizmust életbe léptetni, mert ez korlátozná a vállalati önállóságot, s a döntésekért való felelősséget. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egyes vállalatok az ide vonatkozó rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva, hanyagságból, nemegyszer spekulatív meggondolásból nem teljesítik kötelezettségeiket, adósok maradnak szállítóiknak. Ügy látszik, hogy a fizetési rendszerben a rendelkezésre álló jogi instrumentumok nem elégségesek, illetőleg nem elég gyorsak és hatékonyak. Ezért a közelmúltban az igazságügy-miniszter elvtárssal és a Központi Döntőbizottság elnökével megállapodtunk olyan javaslatban, amely a fizetési meghagyások kibocsátása útján gyors behajtási lehetőséget teremt a szállítók kezdeményezésére a nem fizető adósokkal szemben. Ezt a javaslatot hamarosan a kormány illetékes szervei elé terjesztjük. Van a nem fizetésnek azonban egy olyan része is, amely nem a vállalati hanyagság vagy a spekuláció eredménye! Egyes vevők nem megfelelő gazdálkodásuk eredményeképpen nem fizetőképesek. Amint már korábban említettem, vállalataink még nem foglalkoznak partnereik fizetőképességének kérdésével. A fizetőképes kereslet megítélése elég gyenge lábon áll, és mert a kérdés jeléntőségét még nem ismerték fel, nem veszik igénybe azokat a lehetőségeket sem, amelyeket a bankrendszer az ide vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően a szállítók biztonsága érdekében nyújthat. Ilyenek: garanciavállalás a bankok részéről, vagy kezességvállalás más vállalatok részéről, előzetes fedezet biztosítása, vagy egyszerűen csak információkérés a vevő vállalatról, amennyiben annak tevékenységét nem kellően ismerik. A bizottsági vitában a kérdés egyebek mellett úgy is felvetődött, hogy a szállítók nehéz helyzetbe kerülnek, mert az, hogy a vevő megkapja a szükséges anyagokat, népgazdasági érdek, és ezt nem befolyásolhatja az, hogy valamilyen oknál fogva nem tud fizetni. Szeretnék ez alkalommal ismételten rámutani arra, hogy rendkívül kétes népgazdasági érdek az olyan vállalatnak való szállítás, amely kötelezettségeit a fizetés tekintetében nem tudja teljesíteni. Természetesen lehetséges a nem-fizetések hullámzása során, hogy valóban jó vállalatok is nehéz helyzetbe kerülnek, de az alapok és a nem-fizetések fő oka a hanyagságon és a spekuláción túlmenően az, hogy a vállalatok egy része termelését nem tudja realizálni, vagyis társadalmilag az adott időszakban nem folytat hasznos tevékenységet. Az ilyen vállalatoknak való további szállítás éppen nem tekinthető népgazdasági érdeknek! Ha viszont tevékenységét a szükségletnek megfelelően megváltoztatja, akkor a bankrendszer az átmeneti nehézségeken hitellel átsegíti, és fizetőképessége helyreáll. Vállalati döntési körben tehát nem ítélhető meg az, hogy valamilyen vélt népgazdasági érdekből a szállítások a nem fizetők részére is változatlanul tovább folyjanak. Ehhez természetesen az is kapcsolódik, hogy a vállalatoknak igénybe kell venniük a rendel-