Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1803 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1804 állapítás, amely szerint a gazdaságirányítás új rendszerének első esztendejében eredményesen dolgoztunk. Azok a gondok és hiányosságok, amelyek gazdasági életünkben jelentkeznek, számottevőek, de nem alapvetőek. Az eredmények az alapvetőek. Ha az új irányítási rendszerünk leglényegesebb vonatkozását, a gazdasági szabályozó rendszer szerepét értékeljük, feltétlenül, hangsúlyoznunk kell, hogy alapvetően bevált módszere a gazdaságirányításnak. Maga a rendszer, mint olyan, hosszú távon is biztosítja népgazdaságunk tervszerű, arányos fejlődését, tekintettel, hogy paraméterei változtathatók, az élet által felvetett igényekhez, szükségletekhez igazíthatók. A terv- és költségvetési bizottságnak az a véleménye, hogy a Pénzügyminisztérium, a kormány más gazdasági szervezetei komoly és eredményes intézkedéseikkel nagymértékben járultak hozzá az 1968-as év eredményes zárásához. Komoly erőfeszítéseket tettek a mechanizmus kibontakozását gátló tényezők feltárására, a különböző szabályozók tökéletesítésére. E tevékenységet úgy értékeljük, hogy a jövőben még hatékonyabbá kell és lehet tenni. Az 1969-es év minden szervtől, a gazdasági vezetéstől, a tanácsokon át a kormányszervekig, további átgondolt, hatékony intézkedéseket igényel. Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondról, problémáról én is említést tettem. Képviselőtársaim a vita során bizonyára még részletesebben is kifejtenek egy-egy kérdést. Azonban helyes annak megemlítése — azt hiszem —, hogy a régi és az új irányítási rendszer között van egy igen lényeges különbség : nevezetesen az, hogy a régi az sok mindent eltakart, az új irányítási rendszer viszont mindent láthatóvá tesz. Ez azt is jelenti, hogy ha az új mechanizmusban kialakult helyzetnek megfelelően visszapillantást tennénk a megelőző évekre, kevesebb problémát ott sem találnánk. Legtöbb esetben sokkal többet. Csak az a fajta gazdálkodási rendszer sok mindent eltakart. Nem mindig tudtuk, hogy mi mibe kerül és a burkolt dotáció és szubvenció akkori rendszere elfedte a jelenségeket. A jelenlegi mechanizmusnak éppen az a döntő jelentősége, hogy jobban láthatóvá teszi a gazdasági folyamatokat, természetesen ott is, ahol negatívumok vannak. Ennek következtében gyorsan is mozgósít a gazdálkodásban nemcsak bennünket, akik most megvitatjuk az elmúlt év tapasztalatait, hanem a vállalatok számára is átláthatóvá válik, hogy hol követtek el hibát, hol szükségesek a korrekciók. Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadás tárgyalásánál követett eddigi parlamenti gyakorlatunkkal és szokásainkkal kapcsolatban szeretném az Országgyűlés plénumát bizonyos új fejleményekről és törekvésekről tájékoztatni. A terv- és költségvetési bizottság a tegnapi nap folyamán — a Pénzügyminisztérium előterjesztése és javaslatai alapján — azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy miképpen lehetne a költségvetés előkészítésének és végrehajtásának ellenőrzése kapcsán az Országgyűlés nagyobb felelősségét érvényre juttatni. Nem kívánom most a bizottság határozatait részletesen ismertetni, csupán egy, a zárszámadás problémáját érintő döntésre szeretnék utalni. A bizottság attól a törekvéstől vezéreltetve,, hogy a vita érdekesebb, színesebb és elemzőbb jellegű legyen, úgy döntött, hogy felkéri a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot arra, hogy a költségvetési gazdálkodás kritikáját is terjessze a zárszámadás tárgyalása során az Országgyűlés elé. Ennek a kritikának, amely lényegében egy olyan szerv közgazdasági elemző tevékenységét jelenti, amely közvetlenül nem felelős a költségvetés összeállításáért, az lesz a feladata, hogy a kialakult folyamatokat tárgyilagosan összevesse tartalmi és időbeli szempontból a célok és tö^ rekvések azon rendszerével, amelyek a múltat és a jövőt a gazdaságban összekötik. A terv- és költségvetési bizottság nevében javasolom, hogy a kormány a következő esztendőtől kezdve a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság; elnökének jelentésével együtt terjessze az Országgyűlés elé. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés tervés költségvetési bizottsága nevében javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslat vitáját általánosságban és részleteiben együttesen folytassa le. Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága, valamint a magam nevében a benyújtott törvényjavaslatot és a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság előadója javasolta, hogy az Országgyűlés a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen tárgyalja meg. Kérdem az Országgyűlést,, elfogadja-e a tárgyalás ilyen módjára tett bizottsági javaslatot? (Igen.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogyha költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz eddig 17 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Elsőnek Szirmai Jenő képviselőtársunknak adom meg a szót. SZIRMAI JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Vályi elvtárs expozéja és az 1968. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés fontosságát aláhúzza az a mindnyájunk által ismert tény, hogy ez az első zárszámadás, amely már az új gazdasági mechanizmus jegyében született. Elolvasva az 1968. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, jóleső érzéssel állapitnató meg, hogy célkitűzéseink reálisak voltak és jelentős eredményeket értünk el az elmúlt évben. A teljességre való törekvés nélkül szeretnék néhányat megemlíteni. Ma már megállapítható, hogy a reform előkészítése során elméletileg kidolgozott és az Országgyűlés által elfogadott új irányítási rendszerünk helyességét az élet igazolja. Többek között ezt bizonyítja, hogy fejlődött szocialista tervgazdálkodásunk, az átállás lényegében zökkenőmentesen történt, az átállással egyidejűleg