Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3121 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3122 igények kielégítésére fordíthassák. Az e téren kívánatos változás egyik feltétele, hogy az építőanyag- és az építőipar gyorsított ütemben fejlődjék, amit egyébként nagy lakásépítési terveink valóraváltása is megkíván. Tisztelt Országgyűlés ! A költségvetés említett problémái mellett szólni szeretnék a lakosság összesített háztartási mérlegéről, bevételeiről és kiadásairól is. A lakosság legjelentősebb bevételeit a bérek alkotják, ez 1971-ben több mint 100 milliárd forintot tesz ki. Bérpolitikánkban sok a probléma. Elsősorban a mainál jobban kell biztosítani a bérezés differenciáltságát a munkateljesítményeknek megfelelően. Ellene vagyunk minden egyenlősdinek. A felelősséggel végzett jó munkát jól meg kell fizetni, a rossz munkát nem szabad megtűrni. E téren vállalataink gyakorlata sok kívánni valót hagy maga után és a minisztériumok irányító és ellenőrző munkája sem elég intenzív. A minisztériumok ágazati feladatkörébe tartozik éberen őrködni afelett, hogy érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, és ami ennek ellentétpárja, különböző munkáért különböző bért kell fizetni. Bérrendszerünk nagyjában-egészében megfelelő kereteket biztosít az igazságos bérezéshez. Igaz, hogy egyes területeken vannak aránytalanságok, ezeken azonban folyamatosan igyekszünk javítani. Természetesen ez a javítás általában felfelé történik és ezért máról-holnapra nem lehet minden vonatkozásban helyes bérarányokat biztosítani. A jelenlegi bérrendszeren belül is lehetséges igazságosabb bérezést érvényesíteni. Ezt azonban semmilyen központi szerv nem biztosíthatja, ezt a vállalatoknál kell a vezetésnek biztosítania. A jövedelmekkel kapcsolatos probléma az is, hogy egyes családokon belül az egy főre jutó jövedelmek közötti eltéréseket csökkenteni kell. Ennek legfontosabb eszköze a családi pótlék és a nyugdíj juttatás, valamint egyes alacsonykeresetű rétegek bérének emelése. Az elmúlt öt év során itt számos intézkedés történt. Ezek hatására a családi pótlékban részesülő családok száma 92 ezerrel, a nyugellátásban részesülők száma 224 ezer fővel, a családi pótlék összege 1,3 milliárddal, a nyugdíjak összege pedig 3,5 milliárd forinttal nőtt. Ezen belül jelentősen nőtt a termelőszövetkezeti családoknál is a nyugdíj és a járadék összege. Intézkedéseink között fontos szerepet játszott a gyermekgondozási segély bevezetése. Ennek összege a múlt évben 870 millió forint volt. A rendelkezésre álló adatok szerint 1967-ben a népességnek körülbelül 10 százaléka tartozott a legalacsonyabb jövedelmű kategóriába, ahol az egy főre jutó havi kereset nem érte el a 600 forintot. Az e kategóriába tartozó személyek 30 százaléka nyugdíjas volt, 70 százaléka többségében többgyermekes családokból, illetve egyedül álló anyák háztartásaiból került ki. Különböző tényezők, demográfiai változások, de jelentős mértékben az említett intézkedések és a keresetek növekedésének hatására az alacsonyjövedelműek részaránya a népességen belül az 1967. évi 10 százalékról 1969-ben 6,3 százalékra csökkent. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a probléma nem tekinthető megoldottnak és a kormány — amint erre a megfelelő források a termelőmunka hatékonyságának javítása révén rendelkezésre állnak — nem fog késlekedni, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. Ide tartozik az olyan problémák megoldása is, mint elveink következetes érvényesítése a nők béreinél és a fiatal, induló diplomások megfelelő keresetének biztosítása. A lakosság jövedelmei között második helyen a termelőszövetkezeti tagok közösből származó pénzbeli munkadíja szerepel, ami 1971-ben körülbelül 15 milliárd forint. A mezőgazdasági termelés fejlődésével együtt a parasztság jövedelmi színvonala országos átlagban elérte a munkásokét. A kép azonban meglehetősen tarka. Vannak elmaradott tsz-ek, ahol ösztönzőkkel és támogatásokkal is biztosítani kell a jövedelmek megfelelő emelkedését, és van már az országban többszáz olyan szövetkezet, ahol meglehetősen magas jövedelmi színvonal alakult ki általában a jó munka, de helyenként a kedvező természeti vagy egyéb adottságok folytán. Ide tartoznak a Budapest és a nagyvárosok körül elhelyezkedő szövetkezetek. Mivel ez utóbbiak nagyon szoros kapcsolatban vannak a főváros és a vidéki centrumok lakosságával, őrködni kell azon, hogy indokolatlan jövedelem-aránytalanságok ne alakuljanak ki sem a szövetkezeti tagok, sem a tsz-ekben dolgozó ipari munkások esetében, és ahol ilyenek kialakultak — például egyes melléküzemági tevékenységek túlzott fejlesztése révén — ott ezeket mérsékelni kell. Ezt a célt szolgálja többek között az adqj^, rendszer módosítása is. És ha már adóról van szó, pénzügyi apparátusunknak és más illetékes szerveinknek az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az indokolatlanul magas, kiugró jövedelmek keletkezésének megakadályozására, s ahol mégis létrejönnek, ott állami elvonására. A lakosság minden rétegénél arra kell törekedni, hogy senki ne élvezhessen meg nem érdemelt jövedelmeket. A lakosság bevételeit döntő részben áruvásárlásra és szolgáltatások vásárlására fordítja. A lakossági áruellátást az elmúlt évben lényegesen növeltük, a választékot bővítettük. Számos olyan iparág van, amely a belkereskedelem részére történő szállítását ez évben az előző évhez képest több mint 25 százalékkal növelte. Ilyenek például a földgázszolgáltatás, a villamos-készülékek gyártása, a híradástechnika, a fémtömegcikkipar, a fűrész- és lemezipar, a pamut-, gyapjúés selyemipar, a textil-ruházati ipar. A választékot szocialista és tőkés fogyasztási cikkimporttal is bővítettük és ezzel is ösztönöztük a hazai ipar versenyképességének kibontakozását. Mi, akik itt élünk Magyarországon, a változás fokozatossága miatt talán kevésbé vesszük észre, hogy milyen fejlődés történt néhány év alatt az áruellátásban. Azok a -külföldiek azonban, akik néhány évvel ezelőtt jártak nálunk és most újra idelátogatnak, eredményeink közül elsősorban ezt említik. A lakosság ellátásának javítása a szolgáltatások terén sok kívánnivalót hagy maga után.