Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3117 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3118 zőgazdaságnak nagy szüksége van. Ezt azért tar­tom nagyon fontos feladatának, mert mi va­gyunk az iparnak legjobb és legbiztonságosabb vásárlói. Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy termelésünkkel a költségvetésben előirány­zott feladatoknak eleget tudjunk tenni, és a nép­gazdaság asztalára — amely mindannyiunknak egy nagy, közös és megbecsült asztala — a leg­több és az igényeknek megfelelő termékeket tudjuk letenni, amiből munkája után mindenki érdemben részesülhet. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül a költ­ségvetésnek nem a módosítását kérem, de sze­retném kérni, amennyiben valamely ágazatban bármilyen megtakarítás, vagy többlet bevétel jelentkezik, azt a rossz állapotban levő közutaink felújítására vagy korszerűsítésére fordítsuk. Miért tartom ezt annyira fontosnak? Tud­juk, hogy amelyikünknek munkája során mun­kaidejének jórészét korszerűtlen utakon kell el­töltenie, szinte minden pillanatban ki van téve olyan baleseti veszélynek, amelynek hátrányos következményeit már jól ismerjük. Ezt még csak fokozni fogja a negyedik ötéves terv során fej­lesztett gépkocsipark. E gondolatok jegyében a költségvetést elfo­gadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozá­sunkat felfüggesztem. Délután 3 órakor folytat­juk. (Szünet: 13.41—15.00. Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácsko­zásunkat folytatjuk. Dr. Timár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. DR. TIMÁR MÁTYÁS: Tisztelt Országgyű­lés! A következő hetekben sikeresen fejeződik be harmadik ötéves tervünk. Az eltelt öt évben a nemzeti jövedelem növekedése mintegy 40%, ami nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó eredmény azért is, mert e fejlődést az egyensúly javulása kísérte. Gazdasági stabilitá­sunkat nem ingatta meg az olyan jelentős elemi csapás sem, mint az ez évi árvíz és belvíz, ami közel nyolcmilliárdos kárt okozott az országnak és befolyásolta a költségvetés egyenlegét is. Idő­ben elkészült negyedik ötéves tervünk, amelyet a parlament is megerősített, elkészült az 1971-es terv és most a kormány nevében pénzügyminisz­terünk benyújtotta a jövő évi költségvetést. A költségvetés tételei arról tanúskodnak, hogy az ország gazdasága töretlen vonalban fej­lődik tovább. E fejlődést jól jellemzik a közületi kiadások. Ezeken belül a szociális, egészségügyi ás kulturális előirányzatok együtt 46,2 milliárd forintot tesznek ki, és az ezévi várható teljesí­tést mintegy 6 százalékkal haladják meg. To­vább növekednek a fejlődés fontos hordozói, az államháztartás beruházási kiadásai is, mintegy 11 százalékkal. A törvénytervezet részletesen fel­sorolja ezeket a tételeket. Nőnek a költségvetés bevételi forrásai. A következőkben a népgazdasági terv pénz­ügyi mérlegei mögött álló egyes problémákkal kívánok foglalkozni, amelyek alapvető jelentő­ségűek előrehaladásunk szempontjából. Az első ezek között a vállalati gazdálkodás. Állami vállalataink adják a költségvetés be­vételeinek legjelentősebb részét, 83 százalékát. Ugyanakkor a kiadások között is jelentős össze­gek szerepelnek vállalati támogatások címszó alatt, tehát a nettó hozam kisebb. Az államház­tartással szemben támasztott igények, a szociális, kulturális ellátás, a beruházások évről évre nő­nek. Hogy ezeket mind nagyobb mértékben tud­juk kielégíteni, szükséges, hogy nagyobb ütem­ben növekedjenek a vállalatok befizetései, és az is, hogy csökkenjenek az állami támogatások terhei. A munka termelékenységének növelése cél­jából módosítottuk a bér- és létszámgazdálko­dással, valamint a nyereségrészesedéssel kapcso­latos szabályozókat. A jelek arra mutatnak, hogy az új szabályozók helyes irányban hatnak. Vál­lalatainknál széles körű kalkuláció folyik az ed­diginél racionálisabb munkaerő- és bérgazdálko­dás érvényesítésére. Kétségtelen, hogy itt jelen­tős tartalékokkal számolhatunk. Az üzemszerve­zés tudománya és az üzemvezetés gyakorlata ha­zánkban még messze van az élenjáró színvonal­tól. Kevés az olyan vállalat, amely üzemszerve­zés szempontjából európai élszínvonalon áll, hol­ott a munka racionális megszervezése jelentős új forrásokat szabadít fel. Az e téren kívánatos fejlődést mozdítja elő a kormány által jóváha­gyott számítástechnikai alkalmazási program, amely a következő ötéves terv során jelentős ösz­szeget, különböző forrásokból mintegy 7 milliárd forintot irányoz elő számítógépek vásárlására és alkalmazására. " A program keretében már 1971-ben importá­lunk és üzembe állítunk egy nagy, és több, a kö­zepesnél ,,valamivel nagyobb komputert. Ezzel egyidejűleg 1971-ben megkezdődik a kis számí­tógépek hazai gyártása és a szocialista országok együttműködése keretében közepes nagyságú és nagy gépek beszerzésének és alkalmazásának előkészítése. A számítástechnikai szakképzésről hozott határozatnak megfelelően az 1971. évi tervben az egyetemek gépbeszerzéseire 160 mil­lió forint előirányzat szerepel. A számítástechnika széles körben — így a tudományos feladatok megoldásában, az alap­és az alkalmazott kutatások terén, a gazdasági munkában a modellek, prognózisok készítése, to­vábbá az adatfeldolgozás terén, a műszaki-ter­m°lési feladatok megvalósításában a fejlesztési tevékenység, a termelésirányítás (kooperáció, munkaerőgazdálkodás, anyagellátás) terén igen jó hatásfokkal alkalmazható. A számítástechnika alkalmazása szinte korlátlan lehetőségeket tár fel, és mi e programnak még a kezdetén va­gyunk. A gépek optimális elosztása és hasznosí­tása nem könnyű feladat. Itt kellő körültekintés szükséges, hogy a befektetést a lehető legéssze­rűbben, legjobban gyümölcsöztessük. A gazdaság hatékonyságának növelése terén nagy lehetőség a tudományos kutatások eredmé­nyeinek a gyakorlatban való jobb alkalmazása. A tudomány és a termelés szoros együttműkö­dése, a kutatások eredményeinek gyors felhasz­143*

Next

/
Thumbnails
Contents