Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3115 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3116 látás és nem tudnak eleget tenni a műtrágya felhasználás követelményeinek. Az eddigi segítségadáson túlmenően — ami valamit könnyített a termelőszövetkezeteken — további segítségadásra van szükség. Elsősorban a szanálási eljárások gyorsítását szeretném hangsúlyozni, annál is inkább, mivel a kongresszuson is elhangzott, hogy ez évben a problémák jórészt nem szubjektív okok következményei, tehát ezeket az eljárásokat gyorsítsuk, s ezáltal biztosítsuk a zavartalan gazdálkodást a veszteséges termelőszövetkezeteknél. A nem veszteséges, hitelképes szövetkezetek mindent megtettek, hogy a keletkezett károkat mérsékeljék, ellensúlyozzák a felmért kárt. A térítésre nem kerülő 75 százalékát, sőt esetenként ennél többet is szövetkezeteink magukra vállaltak, vállalják is, de azt kérik, hogy a kormányhatározat által meghatározott mértékű térítést mielőbb kapják meg, ez igen lényeges feltétele az 1971. évi termelés kedvezőbb megalapozásának. Továbbá sérelmesnek tartják ezen termelőszövetkezetek, hogy a kártérítést csak az esetben kaphatják meg, amennyiben nem lépik túl az előző 2 év 80 százalékának megfelelő személyes jövedelemszintet. Ügy érezzük, hogy ezek az intézkedések sérelmesek számunkra. A Hajdú-Bihar megyei termelőszövetkezetek az állam által nyújtott beruházási kedvezményeket — amelyek elsősorban a húsellátás gondjait kívánták megoldani —, igénybe vették. Éltek ezzel a lehetőséggel. A kormánynak ez irányban tett intézkedéseit támogatták. Jól szemlélteti ezt az a tény, hogy amíg 1967-ben 383 millió forint volt a beruházás, 1970-ben eléri az 1 milliárd forintot. Az 1 milliárd forintból 500 millió forintot a termelőszövetkezetek tagjai saját jövedelmükből fedeztek. A beruházási politikának megfelelően elsősorban sertés- és szarvasmarha férőhelyek megvalósítását segítették elő. Szakosított sertés- és szarvasmarha telepeket hoztunk létre. Szeretném ráirányítani a figyelmet arra a hallatlan nagy gondra, amely termelőszövetkezeteinket az előbb említett telepek benépesítésével kapcsolatban foglalkoztatják. Ez újabb anyagi megterhelést jelent, amit szintén elsősorban saját erőből kell biztosítani. Ez az összeg nem kevesebb, mint már az említett beruházásokhoz adott saját erő. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezeknek a telepeknek a benépesítése, illetve termelésbe állítása csorbát ne szenvedjen. Kérem az illetékes szerveinket, hogy adjanak meg minden olyan segítséget, ami a telepek mielőbbi üzembehelyezését biztosítja. A célkitűzés megvalósításához az eddigi munka alapján a lehetőségek megvannak, de az alábbiakra kívánom felhívni a figyelmet. Az állami támogatásokat a mezőgazdaság területén továbbra is tartsuk fenn a népgazdaság által fontosnak ítélt kérdések megoldására. Miben látom ennek nagy jelentőségét? Ezzel stabilizálni tudjuk továbbra is a mezőgazdaságból származó élelmiszerek árait, amit fontos politikai kérdésnek tartok. A mezőgazdaság a jelenlegi felvásárlási árak mellett az eddigi támogatás nélkül nem tudja létrehozni a megfelelő, korszerű, nagyhatékonyságú termelőeszközeit. Magyarra fordítva, megmondhatjuk, hogy éneikül az állami támogatási rendszer nélkül elképzelhetetlen lett volna a mezőgazdaság területén feltárni azokat a népgazdaság érdekében oly fontos rejtett tartalékokat, amelyeket a fent említett célok érdekében a bővített újratermelésbe be tudtunk, vagy be fogunk vonni. Egyetlen példával szeretném ezt alátámasztani. ^ Mit értek a rejtett tartalékok alatt? Hajdú-Bihar megyében a mezőgazdaságban az építkezési beruházások 95 százalékát házi építőbrigádokkal végezzük. Meg kívánom jegyezni, hogy a beruházások kivitelezésében nagyrészben szakképzetlen embereket, alacsony gépesítés és rossz szociális ellátás mellett foglalkoztattunk. Ezeket a munkaerőket a mezőgazdaság más területéről vontuk el. A gyakorlati élet bizonyította, hogy a házi építőbrigádokra nagy szükség van, és továbbra is nagy szükségünk lesz, hogy a saját kivitelezésekben történő beruházásokat meg tudjuk valósítani, illetve azokat tovább tudjuk bővíteni. Annál is inkább meg kellene vizsgálni azon intézkedést, amely az ilyen irányú építkezés költségvetési végösszegét 10 százalékkal csökkenti, mert e 10 százalékra üzemeinknek hallatlan nagy szüksége lenne, hogy e brigádok szociális és munkakörülményeit a levont összegből könynyítsük. A házi építőipari kapacitás bővítése, létrehozása végső soron a nagy építőipar előtt álló nagy feladatok megoldásában is segítséget nyújt, így annak támogatása minden figyelmet megérdemel. Tisztelt Országgyűlés! Sok szó esik manapság a tsz-tagság jövedelméről is. örvendetes, hogy ma már az átlagos jövedelemszint közel azonos, vagy azonos a munkásokéval. Bár meg kell jegyeznem, hogy az életkörülmények, a társadalmi, a szociális ellátás még messze elmarad a munkások, illetve a városi lakosság szintjétől. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tendenciájában növekvő termelési értéket egyre kevesebb dolgozó állítja elő a mezőgazdaságban. Nő a termelékenység, s ezzel arányban áll a jövedelem emelkedése. Jól mutatja ezt megyénkben az egy munkanapra jutó halmozott termelési érték. 1969-ben a termelési érték 292 Ft-ra nőtt, a jövedelem 82 Ft-ra emelkedett. Ugyanakkor ez évben — a nagy nehézségek ellenére is — az egy munkanapra jutó termelési érték 297 Ft-ra nőtt, a személyes jövedelem 76 Ft-ra csökkent. Ez azt is bizonyítja, hogy a károk ellensúlyozásában jelentős részt vállalt a termelőszövetkezetek tagsága is. A következő években olyan nagy és szép feladatok megoldása vár termelőszövetkezeteinkre, amelyek megvalósítása egész társadalmunk érdeke. Éppen ezért köszönetet kell hogy mondjunk kormányunknak mindazon tett intézkedéseiért, amivel eddig mezőgazdaságunkat segítette. De egyben azt hiszem, a legjobbkor és a legalkalmasabb helyen mondiuk el kérésünket, amivel az ipar felé fordulunk segítségért, hogy a sokat emlegetett alkatrészellátás problémáinkat oldja meg. Mi képesnek tartjuk az ioart arra, hogy azokat a gépeket gyártsa, amelyekre a me-