Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-41
3103 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3104 Tisztelt Országgyűlés! Felmerül a kérdés, milyen összefüggés kapcsán emeltem szót most, az 1971. évi állami költségvetés vitáján a magyar vaskohászatról. Az Országgyűlés elmúlt ülésén törvényerőre emeltük a negyedik ötéves tervet. Ismerjük feladatainkat, amelyeket számunkra, kohászok számára a tervtörvény úgy határoz meg, hogy a nyersacéltermelést 3,6—3,8 millió tonnára, a hengereltacél-termelést 2,5—2,6 millió tonnára kell növelni, mindezt elsősorban a szűk kapacitások felszámolásával. A terv az eszközöket is biztosítja a feladat végrehajtásához. Most, az éves költségvetés tárgyalása során jó érzéssel mondhatom, hogy a feladatok végrehajthatók. Az állami bevételekhez szükséges csaknem 160 milliárd forint vállalati befizetés összegében ott vannak a magyar vaskohászat milliárdjai is. Olyan körülmények között vannak ezek ott, hogy termékeink ára nem, beszerzendő alap- és egyéb anyagaink ára pedig jelentősen emelkedik, és mindez éves összesítésben mintegy 200—300 millió forint többletterhet ró a magyar vaskohászatra. A kohászat dolgozói becsülettel helyt kívánnak állni és teljesíteni fogják kötelességeiket. Ügy gondolom, rávilágíthatok a következőkre: A kohászat a rendkívül nagy állóeszközvolumen értéktömege és a kohászmunkásság helytállása miatt nagy megterheléseket kibír. A hosszabb távon esetleg jelentkező problémák miatt azonban feltétlenül szükséges, hogy egy ilyen — az egész népgazdaság iparát alapanyaggal ellátó — iparág problémáihoz, helyzetéhez az eddigieknél részletekbe hatóbb, áttekintőbb módon közelítsünk. Konkrétan a következőkre gondolok: vannak olyan jelenségek, amelyek arra utalnak, hogy a vaskohászatunkat talán a gazdasági tűrőképessége miatt sokan nem látják a maga realitásában, és a gazdasági tűrőképességet laza leterhelésnek fogják fel. Ezt a megtévesztő álláspontot a világpiaci árak közelmúltban érvényesült magas színvonala és a tőkés piac konjunktúrája még jobban elősegítette. Talán ez az oka annak, hogy a gazdaságirányítás új rendjének általános és természetszerű intézkedésein, szabályozóin túl, a legkülönbözőbb fórumoktól eredően időszakról időszakra összefüggéstelenül jelentkező terhelési törekvések merülnek fel a vaskohászat felé. Akkor, amikor hangsúlyozom, hogy a gazdaságirányítás új körülményeinek általános érvényű törvényszerűségeit a kohászatra nézve természetesnek tartjuk és semmiféle lazítás vagy enyhítés elérése nem célunk, a figyelmet az öszszefüggéstelen, rendszertelen és esetenkénti megszorítási törekvésekre kívánom felhívni. Ezek az összefüggéstelen, tervszerűtlen elvonási törekvések zavarnak bennünket gazdálkodásunkban, előrelátásunkban. Tudjuk, hogy addig is, amíg a most induló, vagy folyamatban levő több milliárdos kohászati beruházások a nemzeti jövedelem növelésének szolgálatában állnak, a meglevő üzemeink tartalékait kell messzemenően kiaknáznunk. S hogy tartalékaink forrásai általában az iparban milyen sokrétűek, és szinte kimeríthetetlenek, azt jól példázza a Népszabadság keddi számában Reform a Medicorban címmel megjelent cikk. Űgy gondolom, hogy a Medicorban alkalmazott módszereket üzemeinkben, a nehézipar területén is eredményesen lehet alkalmazni. Tisztelt Országgyűlés ! Meggyőződésem, hogy iparágunk elemzőbb megközelítése és reális megterhelése, a kohász dolgozók érdekeltségének megfelelő szinten tartása és jó munkamoráljuk megőrzése a jövőben is jelentős forrása lesz költségvetéseink bevételi oldalának. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Sárvári István képviselőtársunk következik hozzászólásra. SÁRVÁRI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A már korábban jóváhagyott negyedik ötéves terv előrelátóan öszszegezi a feladatokat, az 1971. évi költségvetés részletesen tartalmazza az állami költségvetés mérlegét, a kiadásokat és a bevételeket. A költségvetésnek a mezőgazdaságra vonatkozó számai követelményként állítják elénk az 1971. évi előirányzatokat, amely szerint a mezőgazdaság bruttó termelését 6—7 százalékkal indokolt növelni. Ezen belül a növénytermesztés előirányzott 9—10 százalékos, valamint az állattenyésztés 5 százalékos emelése jelent számunkra komoly feladatot és tendenciális fejlődést. A negyedik ötéves terv tárgyalásakor és azt követően is valljuk, hogy a fejlesztés feltételei biztosítottak. Felszólalásomban mégis azzal foglalkozom, hogy biztonságosabb alapokra kell helyezni mezőgazdasági termelésünk fejlesztését. Mire gondolok? Tiszta lappal kell indulnunk az 1971-es évben, ezért az idei jövedelemnek csak azt a részét szabad felosztani, amely nem szükséges a következő év megalapozásához. Akár állami gazdasági, akár termelőszövetkezeti nagyüzemről van szó, számolni kell a következő évi fokozottabb műtrágya-felhasználással, növényvédelemmel, gépvásárlással, az anyaágazatok növelésével. Ebből kiindulva és a biztonságosabb termelést aláhúzva szeretnék foglalkozni a búzatermesztés problémájával. A rendelkezésünkre álló országos búzatermesztési eredményekből következtethető, hogy az árvíz- és belvízkároktól eltekintve is igen nagy a szóródás. Szélső határai állami gazdasági szinten katasztrális holdanként 7,7 mázsától 22,3 mázsáig terjednek. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy az ismert objektív tényezők mellett behatóan vizsgáljuk és elemezzük a szubjektív körülményeket, mert az ilyen értékelés a további fejlődés előfeltétele. Az 1969. évi jó gabonatermés bizonyos fokig elbizakodottságot és megnyugvást eredményezett, mert megközelítettük a világszínvonalat. Az elmúlt esztendő bizonyította, hogy minden szubjektív, tehát emberi tevékenységtől függő tényezővel azonos szinten, egyforma körültekintéssel kell foglalkozni és azokat alkalmazni. Éppúgy lényeges a szakszerű tápanyag-visszapótlás, a tápanyagok megfelelő aránya, az elővetemény r
