Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3097 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3098 hetne a végrehajtás során növelni a gazdálkodás hatásfokát, milyen tartalékok rejlenek népgazdaságunkban, amelyeknek eredményes felhasználása lehetővé tenné, hogy a költségvetésben foglaltakat maradéktalanul megvalósíthassuk. A viták alaphangját pártunk X. kongreszszusának munkája és határozatai adták. A bizottságok ülésein részt vevő képviselő elvtársak magukkal hozták azt a jó légkört, amely közéletünkben, népünk körében pártunk kongreszszusa után kialakult. A kormány Vályi elvtárs által benyújtott törvényjavaslata azon a kipróbált politikán alapszik, amelyet a X. kongreszszus megvalósított. A költségvetés-tervezet reális. Számba veszi az 1970. évi gazdálkodás eredményeit, az abban rejlő problémákat, helyesen jelöli ki a célokat és a megvalósításukhoz szükséges eszközöket, az ötéves tervhez igazodik, annak első évére vonatkozik. Az éves gazdálkodást egy hosszabb folyamat részének tekinti, s nem szakítja ki több évre szóló összefüggéseiből. Számos feszültséget is tartalmaz, amelyek azonban feloldhatók, feltételezve egész társadalmunk jelenleginél nagyobb aktivitását. A bizottsági vitákban felszólalók szinte valamennyien abból indultak ki, hogy népgazdaságunk egészséges alapokon, kiegyensúlyozottan fejlődik. Ahhoz, hogy a fejlődés meggyorsulhasson, következetesen kell tovább lépni azon az úton, amelyet a gazdaságirányítás reformjának bevezetésével elkezdtünk. Folytatnunk kell azt a gazdaságpolitikát, amely a népgazdaság intenzív fejlesztését, mindenekelőtt a termelőerők fejlesztését, a termelés hatékonyságának növelését, az össztársadalmi bevételek, a nemzeti jövedelem növekedését szolgálja. Az állami költségvetés készítésének idején általában az elosztás problémái kerülnek előtérbe, s most mégis a termelés, az állami bevételek növelésének, a munka hatékonyságának problémái álltak a vita előterében. Szinte valamennyi bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mindenekelőtt a termelőkapacitások jobb kihasználása, a termelés ésszerűbb, jobb megszervezése a feladat, csak ez biztosíthatja a költségvetési egyensúly javulását, az elosztható javak növekedését, és a minden téren fokozódó igények jobb kielégítését. Azt is hangsúlyozták, hogy a jövő évi költségvetés és a terv a tavalyinál feszítettebb munkát követel meg ipari vállalatainktól. Már most problémáink vannak az energiagazdálkodásban, ami nehezíti főleg az év eleji termelést. Egybehangzó vélemény volt azonban, hogy a feszesebb követelmények is teljesíthetők akkor, ha tovább javítjuk az ipar szerkezeti összetételét, a gyártmánystruktúrát, hathatós intézkedéseket teszünk a munkaerőhelyzet javítására. Az 1971. január 1-én életbe lépő, módosított közgazdasági szabályozók hatására várható, hogy a vállalatok jobban érdekeltté válnak a munkaerő helyes felhasználásában, a munkafegyelem megszilárdításában. A mezőgazdasági bizottságban a termelés növekedésének mértékével kapcsolatban egyetértés volt. Kétségtelen azonban, hogy a terv feszített és magában foglal némi kockázatot. A mezőgazdaságban gyakoriak az olyan termelési ingadozások, mint amilyenek 1969—70-ben voltak és előfordulhatnak az ideihez hasonló természeti csapások. De ha mezőgazdaságunk évről évre egészségesen fejlődik, ha megtesszük mindazt, amit terveztünk a gépesítés, a kemizálás, a takarmány- és a hústermelés növelése terén, akkor ez a feszített terv is teljesíthető, és a mezőgazdaság a várakozásnak megfelelően járulhat hozzá a nemzeti jövedelem emelkedéséhez. A ma is rendelkezésünkre álló termelő berendezések hatékonyabb kihasználása mellett a beruházások képezik a fejlesztés fő formáit. Beruházási tevékenységünk a vitának is központi kérdése volt. Az elmúlt években, főleg az állami nagyberuházásoknál jelentős javulás tapasztalható, bár a beruházási tevékenység még ma sem kielégítő. Jobban kell tehát gazdálkodnunk azokkal a javakkal, amelyeket a termelőerők fejlesztésére, új iparágak és termelőkapacitások megteremtésére, a régi üzemek rekonstrukciójára fordítunk. Az 1971. évi költségvetés nagy összegeket irányoz elő beruházásokra. Ezek felhasználásánál is a X. pártkongresszus határozataiból kell kiindulnunk, amelyeknek egyik tétele kimondja: „Véget kell vetni az olyan gyakorlatnak, amikor a műszaki fejlesztési alapok túlnyomó hányadát nem a meglevő termelő-berendezések korszerűsítésére és munkaerő-megtakarításra, hanem munkahelybővítésre használják. Ez konzerválja az elavult vagy elavulóban levő berendezéseket, növeli a munkaerőigényt és számos helyen nehezíti a munkafegyelem megszilárdítását, az indokolatlan munkaerő-vándorlás felszámolását." Ügy vélem, teljesen jogos az az igény, hogy mind az állami, mind a vállalati szinten átgondoltabban és előrelátóbban kell beruházni. Van ugyanis példa arra, hogy részben vállalati, vagy ágazati szemlélet miatt egy-egy vertikumnak csak egyes részei készülnek el időben, mert a velük összefüggő, de más ágazatokhoz tartozó objektumok megépítése elmarad, vagy késik, emiatt azután a sokszor külföldről valutáért behozott gépek, felszerelések gazdaságos kihasználása nem biztosítható és a termelés jövedelmezősége is elmarad a várakozástól. Sok helyütt még mindig él a múltból ittmaradt helytelen szemlélet, miszerint egy beruházás attól függően jó, vagy nem jó, hogy menynyibe kerül és milyen nagv! Részben ennek a szemléletnek a következménye, hogy az ilyen beruházásokra fordított összegek csak nagyon lassan térülnek meg, arról nem is szólva, hogy az építés átfutási ideje is igen hosszú. Sok gondot okoz, hogy nincs egyensúly a beruházási piacon. Az idei költségvetés arra törekszik, hogy pénzügyi eszközökkel szabályozza a kereslet és kínálat viszonyát. Ezt a bizottságokban is helyeselték, ugyanakkor megelégedéssel vették tudomásul, hogy a negyedik ötéves terv részeként már a jövőben is számos intézkedés történik az építő- és az építőanyag-ipar fejlesztésére, az építőipari munkaerő hatékonyabb felhasználására. Kétségtelen ugyanis, hogy ha a termelő beruházásokon belül csökken is az építés részaránya, ez még mindig nagy súlyt képvisel főleg az infrastruktúra területén. Nem utolsósorban az építőipari szervezetek irányítóin,