Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3093 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3094 gítését a költségvetésben biztosított nem jelentéktelen fejlesztéseken túl a rendelkezésre álló anyagi eszközök hatékonyabb felhasználása útján is elő kell mozdítani. Valamennyi területen és mindannyiunknak törekednünk kell a célok és a feladatok racionálisabb meghatározására, gazdaságosabb szervezési módszerek alkalmazására, ezekkel összhangban álló takarékos gazdálkodás érvényesítésére. Tisztelt Országgyűlés! Az 1971. évi állami költségvetés új vonása a tanácsok részére átengedett bevételek körének bővítése és az állami támogatás öt évre történő meghatározása, ami összhangban van a szocialista államrendszer fejlesztésére irányuló szándékainkkal. 1971-től a tanácsok bevételét képezi valamennyi vállalat illetmény adó ja és a vállalatok eszközlekötési járulékának meghatározott hányada is. Űj bevételi forrás a városi és községi hozzájárulás, amely a leggyorsabban növekvő bevételi elem lesz. Egyes állami bevételeket a területek eltérő sajátosságai, gazdasági fejlettsége szerint különböző arányban engedjük át a tanácsoknak. A tanácsi költségvetési rendszer lehetővé teszi, hogy a tanácsi pénzalapok, a költségvetés és a fejlesztési alap arányosan alakuljon a terület egész gazdaságának fejlődésével és egyben segítse az ellátási színvonalban mutatkozó területi aránytalanságok fokozatos mérséklését úgy, ahogyan ezt nem egy ízben jogosan javasolták a költségvetési viták során. Ezért a tanácsok figyelme és érdeklődése nem korlátozható a saját intézményeik és vállalataik tevékenységére. A mostantól érvényesülő pénzügyi rendszerben a tanácsok csaknem azonos módon érdekeltek a területükön működő mindenféle vállalat és szövetkezet munkájának eredményességében és fejlődésében. A gazdasági fejlettségben és a tanácsok feladatainak pénzügyi szükségletében megyénként számottevő eltérések vannak. Ezért továbbra is nagy a jelentősége az állami hozzájárulás kiegyenlítő szerepének, annak dacára, hogy az állami támogatás részaránya az átengedett és a saját bevételek erős növelése miatt a harmadik ötéves terv átlagával szemben 32 százalékról 12 százalékra csökken. A megyei tanácsokra hárul az a feladat, hogy hasonló módon szabályozzák a városok és a községek gazdálkodását, teremtsék meg ott is az előbbre tekintő tervezés és a gazdasági önkormányzat lehetőségét, hogy a városok és a községek önállósága növekedjék a lakosság ellátását, jobb életkörülményeit szolgáló döntésekben. Tisztelt Országgyűlés! A következő öt évre szóló társadalmi, gazdaságpolitikai célkitűzéseket már ez év szeptemberében ismertettük. A gazdasági fejlődés alapvető követelményeként jelöltük meg a társadalmi munka hatékonyságának nagyarányú növelését. Folyamatosan nyilvánosságra hoztuk a január 1-től érvényes szabályozókat is. A ténylegesen elérhető gyakorlati eredmények most már főként azon múlnak, hogyan dolgozunk, miképpen használjuk ki a lehetőségeket. A munkánkkal szemben támasztott követelmények nagyok, de régi igazság, hogy a nehezebb, de végrehajtható feladatok jobb teljesítményekre ösztönöznek. Ez most sincs másként. A gazdasági feladatok sikeres megvalósítását, a munka hatékonyságának növelését és a műszaki fejlődést az állam messzemenően segíti. Ez tükröződik a költségvetés előirányzataiban, a szabályozókban, a támogatáspolitikában és a hitelpolitikai irányelvekben. A bérszabályozás rendszerében kifejezésre jut, hogy a bérszínvonal növelése alapjában csak a termelékenység emelésével, a jövedelmezőség javításával valósítható meg. Az élő munka vállalati terheinek növekedése az eddiginél takarékosabb létszámgazdálkodásra ösztönöz. Az állami visszatérítésnek szakágazati normatívák alapján való odaítélése és a gazdaságos exportra való ösztönzés más módszerei előmozdítják a műszaki haladás meggyorsítását, a progresszív tevékenységek, ágazatok, vállalatok gyorsabb fejlődését, mert a korszerűbb termékek exportlehetőségét bővítik és fékezik az elavult, nem gazdaságos cikkek kivitelét. Az új vámtételekben is érvényesülnek a műszaki fejlesztés szempontjai. A fejlesztési tevékenység lényeges javítása megköveteli azt, hogy javuljon a befektetett eszközök felhasználása, csökkenjen megtérülési ideje. Ezért a hitelpolitikai irányelvek is magasabb követelményeket állítanak a gazdálkodó szervek elé. A hitelnyújtás feltételei a korábbinál magasabb jövedelmezőséget és nagyobb saját hozzájárulási hányadot követelnek meg. Ugyanakkor jelentős hitelkedvezményeket kapnak a népgazdaság számára a legfontosabb beruházások. Ilyenek az építőipar és a hozzá kapcsolódó ipari létesítmények bővítése, a közúti járműgyártás, az alumíniumipar, a számítástechnikai gépek és alkatrészek gyártása és alkalmazásának fejlesztése, a ruházati ipar rekonstrukciója, továbbá a nagyüzemi szarvasmarha- és sertéstartást szolgáló létesítmények építése. A lakosság jobb ellátását eredményező szolgáltató-javító tevékenység és a hiánycikkek körét szűkítő beruházások ugyancsak kedvező elbírálásra kerülnek. A támogatások rendszere mind következetesebben irányul a gazdasági hatékonyság javítására és a jövőben mindinkább a népgazdaság fejlődése szempontjából leggazdaságosabb tevékenységeket részesíti előnyben. Ezzel tudatosan visszaszorítjuk az eredményes gazdálkodás helyett manipulációs úton elérhető jövedelemszerzés lehetőségeit. A vállalatoknak és a szövetkezeteknek számolniuk kell azzal, hogy a gazdaságtalan tevékenység jelenlegi támogatási lehetőségei évről évre csökkennek, tehát érdekeltségi alapjaik emelésére, sőt, a már elért színvonal tartására is csak a hatékonysági követelmények teljesítésével nyílik mód. A feladatok végrehajtásában fontos szerep hárul a vezetőkre. Ök azok, akik a szabályozó rendszer által közvetített népgazdasági célokat, a terv gazdaságpolitikai elképzeléseit és a piaci impulzusokat a gazdálkodásban érvényesítik. Mi reális igénynek tekintjük, hogy a gazdasági vezetők minden szinten kezdeményező és magas színvonalú irányító munkát folytassanak. Tanuljanak, vezessenek, neveljenek és szervezzenek: önállóan és alkotó módon dolgozva járul-