Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3089 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3090 házépítő kombinát. Az élelmiszeripar tárolási gondjait enyhíti a dunakeszi és a békéscsabai hűtőház üzembelépése. A népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyá­nak biztosítására jövőre erőfeszítések szüksé­gesek. Importkorlátozó intézkedéseket nem kez­deményezünk, de előreláthatólag nem is lesz szükség olyan importokra, mint amelyek — rendkívüli és eseti igények következtében — az 1970-es mérleget terhelték. A helyes törekvés az, ha a gazdaságos export növelésében rejlő le­hetőségek kihasználását, nemzetközi verseny­képességünk erősítését ösztönözzük. A nemzet­közi munkamegosztásba való bekapcsolódás for­mái bővülnek. Nyersanyagbehozatalunk állandó növelése végett fejlesztési célú előszállításokat tervezünk a Szovjetunióba és ugyanilyen céllal támogatjuk az ipari együttműködést a fejlődő országokkal. Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi népgazda­sági terv céljai kifejezésre jutnak az állami költ­ségvetés előirányzataiban is. A költségvetés ösz­szesen 193 milliárd forintot oszt el. A kiadások 2 milliárd forinttal meghaladják a bevételeket, az államháztartás tehát deficites. A deficites költségvetési gazdálkodás kialakulása — úgy látszik — nem egy-két éves probléma, ezzel több évre számolni kell. A gazdaságirányítási reformok bevezetése óta a költségvetési gazdálkodás számára az oko­zott elsősorban nehézséget, hogy a korábbi be­ruházási döntésekből származó állami pénzügyi kötelezettségek nem voltak olyan mértékben mérsékelhetők, ami teljesen megfelelt volna a vállalatok és az állam közötti jövedelemfelosztás arányainak. 1968 óta több olyan kedvező gazda­sági tendencia alakult ki, amelyek harmoniku­sabb fejlődést eredményeztek. Ezek pénzügyi konzekvenciái más oldalról költségvetési problé­mákat is okoztak. A harmadik ötéves terv évei­ben az előző ötéves tervidőszak átlagát meghala­dó ütemben nőttek a társadalmi közös fogyasz­tás költségvetési terhei, gyorsabban javult a la­kosság egészségügyi, szociális és kulturális el­látása. Az e célokra fordított kiadások az 1966 óta eltelt években átlagosan évi 8.9 százalékkal nőttek az előző öt évben megvalósult 7,5 szá­zalékos évi átlagos növekedéssel szemben. Az 1971. évi állami költségvetés hiányának megítélésekor is több aktuális körülményt és té­nyezőt kell figyelembe venni, mivel ez az év az ötéves terv első éve. A tervező szervekre több oldalról is óriási nyomás nehezedett, hogy mi­nél előbb kezdhessék meg egyes fejlesztési prog­ramok megvalósítását. Ennek nem lehetett min­denütt eleget tenni. A költségvetés ennek elle­nére nagyobb teher vállalására kényszerült, mint az ötéves fejlesztési célok adott évre jutó üteme. Ezek a felhalmozási terhek — párosul­va nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban azok­kal a változásokkal, amelyek a népgazdaság táv­lati fejlődésének lehetőségeit nagymértékben nö­velik, de most költségvetési többletkiadást okoz­nak — a tervidőszak egészét tekintve is igen ma­gasak. A bennük kifejezésre jutó erőteljes fej­lesztési politika csak a gazdálkodás eredményes­ségének jelentős növelése mellett lehet reális. A fejlesztés eredményei azonban csak fokozatosan jelentkeznek majd. Felmerül a kérdés, hogy addig miből fedez­zük a hiányt? Az állami beruházások egy részét a népgazdaság hitelrendszerében keletkezett tar­tós megtakarításokból finanszírozzuk. Tudni kell azonban, hogy ez az átcsoportosítás korlátozza a vállalatoknak nyújtható beruházási hiteleket. A költségvetés egyensúlyát néhány év alatt fokozatosan meg kell teremtenünk. Ebbe az irányba kívánunk lépni a szabályozórendszer január 1-én életbelépő módosításával is. A tár­sadalmi tiszta jövedelemből a költségvetés az eddigieknél átlagosan 2—3 százalékponttal töb­bet von el. A szabályozók új mértékei a negye­dik ötéves tervben meghatározott feladatok pénzigényeivel vannak összhangban és biztosít­ják az állami bevételek növelését. A költségve­tési egyensúly javításához azonban nem elegen­dő a jövedelmek felosztási arányainak módosí­tása, törekedni kell a tartós megoldásra, a tár­sadalmi tiszta jövedelem gyorsabb növelésére. A szabályozók módosítása következtében né­mileg változnak a jövedelemképződés arányai, a jövedelmek elosztása, a vállalati érdekeltségi alapok nagysága és megoszlása. A vállalati alap­képzés szabályai módosulnak. A fejlesztési alap nyereségből való növelésének lehetősége a gaz­dálkodó szerveknél az első évben, egyszeri al­kalommal mérséklődik. A további években a fej­lesztési alap ismét erőteljesen nőhet, mivel jó­részt a nyereség alakulásától függ. Kisebb mér­tékben változik a fejlesztési alapok elhelyezke­dése a különböző ágazatokhoz tartozó vállalatok között, elsősorban az eszközigényesebb terüle­tek javára. Mindez a jövőbeni fejlesztési lehe­tőségek szempontjából népgazdasági érdek. A költségvetés elsősorban a központi nagyberuhá­zásokat és a lakosság ellátását szolgáló infra­strukturális létesítmények megvalósítását finan­szírozza, azonban jelentős mértékben — tízmil­liárd forinttal — támogatja azoknak a beruhá­zásoknak kivitelezését is, amelyekben a vállala­tok döntenek és megfelelnek a fejlesztési prog­ramok célkitűzéseinek. Ezen túl azonban újabb támogatási igényeket nem fogadhatunk el. A vállalati beruházások támogatása során az elő­irányzott keretek között mindinkább előnyben részesítjük az olyan közvetett formákat, mint az amortizáció visszahagyása, az adókedvez­mény, mert ezek jobban kötődnek a hatékony­sági követelményekhez. A vállalatok munkájának eddigi tapaszta­latai arra késztetnek, hogy a biztonságos gaz­dálkodáshoz szükséges tartalékalapokat tovább növeljük. A tartalékalapok évenkénti feltöltési kötelezettsége ezért magasabb lesz, de ugyanak­kor a felhasználás lehetőségeit is szélesítjük. A gazdálkodó szerveknek ezzel módjuk nyílik azok­nak a kedvezőtlen hatásoknak a kompenzálásá­ra, amelyet a külföldi konjunkturális ingado­zások idéznek elő a vállalati alapokban. A vál­lalatok jogkörét a tartalékalap igénybevételénél különösen azért növeljük, hogy a dolgozók sze­mélyi jövedelme véletlenszerű, átmeneti mér­séklődését saját döntési körükben elháríthas­sák. Az állami vállalatok, a kisipari és az álta-

Next

/
Thumbnails
Contents