Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3Ô33 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3034 amely vonatkozásban két képviselőtársam konk­rétan a tokaji szakmunkásképző iskola kollégiu­mával kapcsolatban szintén felszólalt. Ezenkívül még néhány hasonló gondunk megoldását kérjük az illetékes miniszter elvtársaktól, az országos szervektől. Borsod megye az ország egyik, iparilag dina­mikusan fejlődött megyéje. Azonban ez a fejlő­dés néhány településre korlátozódik. Mellettük megtalálni a volt zempléni és abaúji rész ipar­szegény és kedvezőtlen adottságú mezőgazdaság­gal rendelkező településeit, amelyeket kiegészí­tenék az észak-, illetve dél-borsodi rész hasonló területei. Míg az ipari centrumokban már jel­lemző és állandó jellegű, különösen a férfi mun­kaerőhiány, a városoktól távol eső területeken jelentős számú, foglalkoztatásra váró munkaerő tartalékok vannak, akik munkaalkalmat várnak. Kedvezőtlen viszonyainkat dr. Kovács Mag­dolna Szabolcs megyei képviselőtársam is meg­említette, ezért én nem kívánom újra elmon­dani. A tervjavaslatban szerepel, hogy Borsod megyében a bányászat termelésének csökkenésé­vel összefüggésben központi támogatással újabb munkahelyek megteremtéséről kell gondoskodni a felszabaduló munkaerő foglalkoztatására. De kérném ennek a nagyon helyes elvnek a kiter­jesztését a volt abaúji, illetve zempléni iparsze­gény, mostoha mezőgazdasági területekre is. Kü­lönösen indokolt lenne ez a volt járási székhely községekben, amelyeknek vonzási körzete jelen­leg is igen nagy. Megyénk és választókerületem másik ellent­mondásosságát találjuk meg az építőipari kapa­citás szűkössége következtében kialakult hely­zetben is. Erről már szólott Havasi Béla képvi­selőtársam is. Engedjék meg, tisztelt elvtársak, hogy egy gondolattal kiegészítsem ezt. Ugyanis a megyében megvalósuló ipari beruházásokon jelentős számban tevékenykednek más megyé­ből építőipari vállalatok, olyan megyékből, mint Szabolcs, Hajdú és Szolnok megye, amelyek az elkövetkezendő időkben dinamikusabban kíván­ják építőipari tevékenységüket fejleszteni. Ezek­re feltételezhetően odahaza lesz szükség. Pótlá­sukról tehát feltétlenül indokolt lenne gondos­kodni egy új építőipari vállalat létrehozásával, vagy a meglevők igen jelentős mértékű fejlesz­tésével. Jelentősen növelhető lenne az építőipari ka­pacitás azáltal is, ha az elszórtan építőipari tevé­kenységet folytató kisebb vállalkozások műszaki színvonalát magasabbra tudnánk emelni. Gon­dolok itt a TÖVÁL-okra, a költségvetési üze­mekre és a községgazdálkodási vállalatokra. Je­lenleg ezek igen alacsony technikai felszereltsé­gűek, csak egyszerű építkezések elvégzésére al­kalmasak és az új irányítási rendszerben állan­dó pénzügyi zavarokkal küzdenek álló- és for­góeszközhiány miatt. Ilyen színvonalon és ilyen körülmények kö­zött ezek az építőipari vállalatok nem lesznek képesek a megnövekedett feladatok ellátására, ezért kívánatos lenne gyors ütemű fejlesztésük, dé az ehhez szükséges pénzeszközökkel nem ren­delkeznek. A probléma megoldása az elkövetke­zendő idők feladata. Véleményem szerint egy egyszerű megoldással, pénzügyi intézkedéssel, szabályozással is lehetne a helyzeten javítani, ha részszámlázási lehetőséghez legalább egymillió forinton felüli értékhatár esetében kapnának. Megyénk és választókerületem másik igen komoly gondja a mezőgazdaság, ezen belül is a kedvezőtlen adottságú, mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek érde­melnek megkülönböztetett figyelmet. Közismert a volt zempléni, abaúji és az észak-borsodi lej­tős területeken gazdálkodó szövetkezeteink hát­rányos helyzete. Ez további kedvezőtlenséggel egészül ki a megye déli részén szinte minden év­ben jelentkező ár-, illetve belvízgondok révén, így a mezőgazdaság többségére jellemző, hogy az átlagosnál rosszabb körülmények között gazdál­kodnak és jóval magasabb termelési költséggel tudnak előállítani egységnyi terméket, mint a kedvező körülmények között gazdálkodó szövet­kezetek. Ennek következtében kisebb összegeket tudnak fordítani saját gazdaságaik fejlesztésére. Ezért indokoltnak tartom és kérem hosszabb időre szólóan megkülönböztetett ártámogatásban részesíteni őket, hiszen az itt dolgozó termelőszö­vetkezeti tagok életkörülményei és jövedelmi szintje még ma is jóval alatta van az országos átlagnak. Amikor a gondokról beszélek és kérem a to­vábbi támogatást, elmondom azt is, hogy a kor­mánynak a reformmal összefüggő gazdaságpoli­tikai intézkedései jól szolgálták a megye mező­gazdaságának fejlődését. 1969-ben már nem volt mérleghiányos szövetkezetünk és ezek a hátrá­nyos helyzetben gazdálkodó szövetkezetek igen jelentős mennyiségű árut adtak a népgazdaság­nak. Ennek mennyisége a jövőben még fokoz­ható. A jelenlegi kedvezőtlenség oka elsősorban a mindannyiunk által ismert rendkívül szeszélyes időjárás, valamint az ár- és belvíz okozta károk. Sajnos, ez az én választókerületem taktaközi ré­szén is igen súlyosan hatott. A Szabó István kép­viselőtársam által említett több mint kétmilliár­dos kiesésből mintegy 50 millió forint erről a te­íületről adódik. Szeretném megemlíteni, hogy ennek a terü­letnek kész vízrendezési terve van, amelynek megvalósítása már megindult, azonban 15—20 éves távlatban helyezik kilátásba végleges meg­oldását. Kérem az érdekelt szerveket, hogy amennyiben lehetne, legalább az első lépcső, az ár- és belvíz mentesítés a következő ötéves terv időszakában fokozottabb ütemben kerüljön meg­valósításra. A termelők között járva a napokban, ta­pasztaltam, hogy sokakat foglalkoztat a kenyér­gabona termesztés problémája. Erről itt több képviselőtársam is szólt. Nekem is szándékomban volt felvetni, elsősorban informatív jelleggel, má­sodsorban pedig azért, hogy kérjem véleményem meghallgatását. A probléma abból adódik, hogy a kenyérga­bona ára 30 forinttal csökkent az adókedvez­mény megvonásával. Ez a termelőket kedvezőt­len irányban ösztönzi és hadd tegyem hozzá, hogy jelenleg kedvezőtlenül hat még másik két tényező is. Az egyik, a kedvezőtlen időjárás, a rossz talajviszonyok következtében, nem megfe­lelő körülmények között kell a kenyérgabona­vetést elvégezni, a másik pedig a gépellátottsági 138 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Thumbnails
Contents