Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-39
3Ô33 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3034 amely vonatkozásban két képviselőtársam konkrétan a tokaji szakmunkásképző iskola kollégiumával kapcsolatban szintén felszólalt. Ezenkívül még néhány hasonló gondunk megoldását kérjük az illetékes miniszter elvtársaktól, az országos szervektől. Borsod megye az ország egyik, iparilag dinamikusan fejlődött megyéje. Azonban ez a fejlődés néhány településre korlátozódik. Mellettük megtalálni a volt zempléni és abaúji rész iparszegény és kedvezőtlen adottságú mezőgazdasággal rendelkező településeit, amelyeket kiegészítenék az észak-, illetve dél-borsodi rész hasonló területei. Míg az ipari centrumokban már jellemző és állandó jellegű, különösen a férfi munkaerőhiány, a városoktól távol eső területeken jelentős számú, foglalkoztatásra váró munkaerő tartalékok vannak, akik munkaalkalmat várnak. Kedvezőtlen viszonyainkat dr. Kovács Magdolna Szabolcs megyei képviselőtársam is megemlítette, ezért én nem kívánom újra elmondani. A tervjavaslatban szerepel, hogy Borsod megyében a bányászat termelésének csökkenésével összefüggésben központi támogatással újabb munkahelyek megteremtéséről kell gondoskodni a felszabaduló munkaerő foglalkoztatására. De kérném ennek a nagyon helyes elvnek a kiterjesztését a volt abaúji, illetve zempléni iparszegény, mostoha mezőgazdasági területekre is. Különösen indokolt lenne ez a volt járási székhely községekben, amelyeknek vonzási körzete jelenleg is igen nagy. Megyénk és választókerületem másik ellentmondásosságát találjuk meg az építőipari kapacitás szűkössége következtében kialakult helyzetben is. Erről már szólott Havasi Béla képviselőtársam is. Engedjék meg, tisztelt elvtársak, hogy egy gondolattal kiegészítsem ezt. Ugyanis a megyében megvalósuló ipari beruházásokon jelentős számban tevékenykednek más megyéből építőipari vállalatok, olyan megyékből, mint Szabolcs, Hajdú és Szolnok megye, amelyek az elkövetkezendő időkben dinamikusabban kívánják építőipari tevékenységüket fejleszteni. Ezekre feltételezhetően odahaza lesz szükség. Pótlásukról tehát feltétlenül indokolt lenne gondoskodni egy új építőipari vállalat létrehozásával, vagy a meglevők igen jelentős mértékű fejlesztésével. Jelentősen növelhető lenne az építőipari kapacitás azáltal is, ha az elszórtan építőipari tevékenységet folytató kisebb vállalkozások műszaki színvonalát magasabbra tudnánk emelni. Gondolok itt a TÖVÁL-okra, a költségvetési üzemekre és a községgazdálkodási vállalatokra. Jelenleg ezek igen alacsony technikai felszereltségűek, csak egyszerű építkezések elvégzésére alkalmasak és az új irányítási rendszerben állandó pénzügyi zavarokkal küzdenek álló- és forgóeszközhiány miatt. Ilyen színvonalon és ilyen körülmények között ezek az építőipari vállalatok nem lesznek képesek a megnövekedett feladatok ellátására, ezért kívánatos lenne gyors ütemű fejlesztésük, dé az ehhez szükséges pénzeszközökkel nem rendelkeznek. A probléma megoldása az elkövetkezendő idők feladata. Véleményem szerint egy egyszerű megoldással, pénzügyi intézkedéssel, szabályozással is lehetne a helyzeten javítani, ha részszámlázási lehetőséghez legalább egymillió forinton felüli értékhatár esetében kapnának. Megyénk és választókerületem másik igen komoly gondja a mezőgazdaság, ezen belül is a kedvezőtlen adottságú, mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Közismert a volt zempléni, abaúji és az észak-borsodi lejtős területeken gazdálkodó szövetkezeteink hátrányos helyzete. Ez további kedvezőtlenséggel egészül ki a megye déli részén szinte minden évben jelentkező ár-, illetve belvízgondok révén, így a mezőgazdaság többségére jellemző, hogy az átlagosnál rosszabb körülmények között gazdálkodnak és jóval magasabb termelési költséggel tudnak előállítani egységnyi terméket, mint a kedvező körülmények között gazdálkodó szövetkezetek. Ennek következtében kisebb összegeket tudnak fordítani saját gazdaságaik fejlesztésére. Ezért indokoltnak tartom és kérem hosszabb időre szólóan megkülönböztetett ártámogatásban részesíteni őket, hiszen az itt dolgozó termelőszövetkezeti tagok életkörülményei és jövedelmi szintje még ma is jóval alatta van az országos átlagnak. Amikor a gondokról beszélek és kérem a további támogatást, elmondom azt is, hogy a kormánynak a reformmal összefüggő gazdaságpolitikai intézkedései jól szolgálták a megye mezőgazdaságának fejlődését. 1969-ben már nem volt mérleghiányos szövetkezetünk és ezek a hátrányos helyzetben gazdálkodó szövetkezetek igen jelentős mennyiségű árut adtak a népgazdaságnak. Ennek mennyisége a jövőben még fokozható. A jelenlegi kedvezőtlenség oka elsősorban a mindannyiunk által ismert rendkívül szeszélyes időjárás, valamint az ár- és belvíz okozta károk. Sajnos, ez az én választókerületem taktaközi részén is igen súlyosan hatott. A Szabó István képviselőtársam által említett több mint kétmilliárdos kiesésből mintegy 50 millió forint erről a teíületről adódik. Szeretném megemlíteni, hogy ennek a területnek kész vízrendezési terve van, amelynek megvalósítása már megindult, azonban 15—20 éves távlatban helyezik kilátásba végleges megoldását. Kérem az érdekelt szerveket, hogy amennyiben lehetne, legalább az első lépcső, az ár- és belvíz mentesítés a következő ötéves terv időszakában fokozottabb ütemben kerüljön megvalósításra. A termelők között járva a napokban, tapasztaltam, hogy sokakat foglalkoztat a kenyérgabona termesztés problémája. Erről itt több képviselőtársam is szólt. Nekem is szándékomban volt felvetni, elsősorban informatív jelleggel, másodsorban pedig azért, hogy kérjem véleményem meghallgatását. A probléma abból adódik, hogy a kenyérgabona ára 30 forinttal csökkent az adókedvezmény megvonásával. Ez a termelőket kedvezőtlen irányban ösztönzi és hadd tegyem hozzá, hogy jelenleg kedvezőtlenül hat még másik két tényező is. Az egyik, a kedvezőtlen időjárás, a rossz talajviszonyok következtében, nem megfelelő körülmények között kell a kenyérgabonavetést elvégezni, a másik pedig a gépellátottsági 138 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ