Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3019 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3020 jelentős kötelességünk teljesítésének 24. órájában vagyunk, ez pedig népi építészeti emlékeink védelme. Európa-szerte egyedülálló népi építészeti emlékeink a fejlődés eredményeként törvényszerűen és természetesen eltűnnek. A legértékesebbeket és legjelentősebbeket megmenteni és megőrizni szintén népünk múltjának, alkotó munkájának megbecsülését jelentik. Befejezésül dr. Szabó József képviselőtársam által már érintett kérdéssel, az idegenforgalom fejlesztésével és a fejlesztés kulturális kapcsolatával kívánok én is foglalkozni. Az idegenforgalom politikai, gazdasági, kulturális jelentőségéről nem kell külön szólnunk, és arról sem, hogy milyen nagyok lehetőségeink e téren, éppen hazánk fekvése, természeti kincsei, tájbeli szépségei és utoljára, de nem utolsósorban kulturális értékeink miatt is. Az is eléggé ismert, hogy lehetőségeinket "eddig nem használtuk ki kellően, éppen ezért őszinte örömmel üdvözlöm azt a jelentős és nagyszabású fejlesztést, amelyet a javaslat előirányoz: A szállodai kapacitás hat és fél, nyolc és fél ezer hellyel való bővítése igen jelentős előrelépés lesz. Természetesen és nem vitathatóan az idegenforgalom alapja a szállás, továbbá az étkezési és szórakozási lehetőségek biztosítása. Emellett azonban az idegenforgalomhoz egyéb, többek között éppen kulturális szolgáltatások is kapcsolódnak. Nyilván erre gondol a terv-törvényjavaslat, amikor azt írja, hogy „az egyéb idegenforgalmi szolgáltatásokat is jelentősen fejleszteni kell". Véleményem szerint az eddiginél jobban, erőteljesebben kell idegenforgalmunk fejlesztésénél a kulturális szolgáltatásokra gondolni. Egyrészt azért, mert az idegenforgalom nyilván nemcsak gazdasági hasznot jelent, hanem hozzájárul hazánkról, szocialista társadalmunkról alkotott kép kialakításához is. Kulturális értékeink megmutatásával hozzájárulhatunk a még mindig eléggé elterjedt puszta-romantika felszámolásához: Ezen túl az idegenforgalom kulturális szolgáltatásainak fejlesztése nemcsak eszmei célokat szolgál, hanem sok tekintetben konkrét gyakorlati haszonnal is jár. A Balaton mellől rossz idő esetén éppen a kiegészítő kulturális programok hiánya miatt gyakran idő előtt távoznak az üdülők. Ezt teszi szóvá minden évad kezdetén bőven a napisajtó, eddig igen mérsékelt eredménnyel. Néhány kiragadott példa az idegenforgalom és a kultúra kapcsolatából. Amilyen örömet jelent a tihanyi múzeum százezres látogatottsága és a balatoni nyári tárlat léte, éppoly fájdalmas, hogy a leglátogatottabb déli parton nincs egyetlen kiállító helyiség sem. Nemcsak kulturális érdek, hogy ez minél előbb létrejöjjön, hanem nyilvánvalóan idegenforgalmi szempontból is lényeges. Ugyanúgy a magyar festészet legkarakteresebb, legegységesebb közösségének, a vásárhelyi iskolának bemutatására építendő Alföldi Galéria létrehozása nemcsak művészeti szempontból fontos, hanem kitűnően szolgálná az értékes, tartalmas idegenforgalmi programok alakítását is. Végül még egy példa. Nehezen érthető, de tény, hogy fővárosunkban a magyar népművészet egyetlen kiállításban sem látható. A Néprajzi Múzeum pedig ezrével őrzi népművészetünk nagyszerű alkotásait, csak éppen bemutatni nem tudja. A múlt évben a Nemzeti Galéria nagyvonalú gesztusa folytán rendezték meg a rendkívüli sikert aratott népi kerámiakiállítást. Az idén azonban ehhez hasonlóra nem került sor. Nemcsak kulturális, nemcsak múzeumi érdek tehát, hogy a fővárosban a magyar népművészet alkotásai láthatók legyenek, szolgálná nemzeti önismeretünket és az idegenforgalmunkat egyaránt. A megfelelő megoldást itt nem az alkalmi, szívesség jeli egű> kiállítóterem rendelkezésre bocsátása adja, hanem a Néprajzi Múzeum évek óta húzódó építési problémájának jövőbe tekintően is kielégítő megoldása. Lehetne tovább sorolnom a példákat, amelyekben az idegenforgalom és a kultúra érdekei találkoznak. A közös célt hasznosan szolgálhatjuk és a ráfordított forintok eszmeiekben és jórészt anyagiakban is nyilvánvalóan megtérülnek. Gyümölcsöző és részben példamutató kapcsolat alakult ki már eddig is a műemlékvédelem és az idegenforgalmi intézmények között számos műemlék hasznosítására. Hasonló jó együttműködés szükséges és meg is valósítható véleményem szerint a közös célok szolgálatára, a kulturális és az idegenforgalmi intézmények között is. Befejezésül: mivel észrevételeim a beterjesztett törvényjavaslatban foglalt arányokat és fő fejlesztési célokat nem érintik, ezért javaslataimnak a végrehajtás során figyelembevételét kérve, a törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Elismerem, hogy a tanácskozás harmadik napján már kissé fáradtak lehetnek, mégis kérem szíves figyelmüket és türelmüket. Még a szünet előtt P'arkas Pál elvtársnak adnám meg a szót. FARKAS PÁL: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatról elhangzott eddigi vita során sok olyan kérdésben mondták el már képviselőtársaim véleményüket, amelyekről én is beszélni akartam. De az ismétlések elkerülése végett csak megemlítem ezeket és csatlakozom az előttem szólottakhoz, kérve, hogy a felvetett, megoldásra váró kérdéseket az illetékesek tartsák szem előtt és megoldásuk felől kérésünknek megfelelően intézkedjenek. Az egyik ilyen kérdés a termelőszövetkezeti tagok szociális ellátottságának és nyugdíjkorhatáruk nivellálásának kérdése, amelynek megoldását a termelőszövetkezeti parasztság a negyedik ötéves terv során velem együtt várja. Ebben a reményteljes várakozásban megerősített a kormány elnökének expozéja és képviselőtársaim már előbb elhangzott felvetései is. A másik ilyen kérdés a mezőgazdasági gépellátásban és alkatrészellátásban levő problémák megoldása, melyet több felszólaló képviselő szóvá tett. Én is csatlakozom hozzájuk és kérem, hogy ezt a témát most már valóban tegyék helyre, annyival is inkább, mert a következő tervidőszakban a törvény szerint is a mezőgazdasági gépellátást 50 százalékban hazai gépekkel kellene megoldani. Ezzel kapcsolatban kérem a hazai