Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3017 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3018 Történelmünk, kultúránk tárgyi emlékeit őr­ző és gyűjtő múzeumok szintén fontos szerepet töltenek be közművelődésünkben. A bennük fo­lyó széles körű tudományos munka és népművelő tevékenység alapján válnak a kultúra és termé­szet kincsei valóban közkinccsé. A magyar mú­zeumügy több évszázados múltra tekinthet visz­sza. De egyetlen korszakban sem ért el megkö­zelítően sem olyan dinamikus fejlődést, mint a felszabadulás óta eltelt negyedszázadban. A fej­lődés egyik és éppen a népművelési tevékenység hatékonyságát kifejező mutatója, hogy a kiállí­táslátogatók száma az elmúlt húsz évben megtíz­szereződött. 1949-ben még csak 672 000 látogató tekintette meg múzeumaink kiállításait, a múlt évben pedig már 6,5 millió fölé emelkedett a láto­gatók száma. Ugyanilyen jelentős fejlődést mutat továbbá az is és erre külön szeretném felhívni a figyelmet a később elmondandók miatt, hogy az elmúlt 25 esztendőben annyi tárgy került a múzeumok gyűjteményeibe, mint a felszabadu­lást megelőzően 150 esztendő alatt. És éppen a rohamos fejlődésből fakad az egyik legnagyobb gond és probléma, melynek megoldása nélkül tu­lajdonképpen csak fél munkát végeztünk. Ez pe­dig az, hogy mint említettem, tárgyi emlékekről van szó, melyek anyagból vannak és az anyag természeténél fogva ki van téve különböző ká­rosodásnak. Ahhoz tehát, hogy ezek az emlékek valóban megmaradjanak, s az utánunk követke­ző nemzedékek számára is szóljanak népünk múltjáról, alkotó tevékenységéről és dokumen­tálják korunkat is, nemcsak össze kell gyűjteni ezeket, de meg is kell őrizni, karban kell tarta­' ni, állagukat meg kell védeni. És ez az, amiről a gyűjtés örömében, a gyarapodás lelkesítő ered­ményei közben kissé elfeledkeztünk. A múzeu­mokban jelenleg mintegy hatmillió darab műtár­gyat őriznek, ezek eszmei, történeti értéke fel­becsülhetetlen és nemzeti kultúrkincsünk komoly tényezője. Jelenleg mintegy 50 000 műtárgy ke­zelése, védelme hárul egy fő ezzel foglalkozó szakemberre, restaurátorra, ami példátlanul sok és megoldhatatlan feladatot jelent. Ha minden szakember maximális teljesítményt nyújt, akkor sem biztosítható a tárgyak állagvédelme. Közben pedig a rozsda, a szú, a penész, a moly minden percben végzi a maga pusztító, romboló munká­ját, veszélyezteti nemzeti kincsünket. A meg­oldás tehát éppen ezért rendkívül sürgős. Hiszen például az egész barokk faállomány most jutott olyan stádiumba, hogv hathatós segítség nélkül megsemmisül. A segítség itt legeredményeseb­ben központilag adható meg. A modern termelé­keny, korszerű restaurálás-konzerválás olyan technikai felszerelést iffénvel, melyet ésszerűen országosan lehet csak kihasználni. A berendezéseken túl azonban szükséges ja­vítani a személyi feltételeket is, elsősorban a szakemberképzés megnyugtató megoldásával. Je­lenleg főiskolai szinten csak a képzőművészeti restaurátorképzés megoldott, ezen túl csak alkal­mi tanfolyamok útján és a gyakorlat fájdalmas kudarcaival megfizetett tandíjjal szerzik meg ismereteiket e fontos területen dogozók. A ke­zelt, gondozott, kulturális értékekkel arányban álló szakmai képzés megvalósítása nagyon is időszerű. Az állagmegóvást természetesen a meg­felelő raktározási körülmények is elősegítik, ille­tőleg, ha e körülmények nem megfelelőek, jelen­tősen rontják. Sajnos bőven találunk nedves, do­hos raktárakat, és ezek hatását, azt hiszem, nem kell külön ecsetelnem. A fejlődés sajátos ellentmondásossága, hogy míg jelentős új intézményeket hoztunk létre, ré­gi intézményeink egy része rendkívül mostoha körülmények között végzi munkáját. Huszonkét olyan lakás van a fővárosban még ma is, melyek korábban múzeumi célokat szolgáltak, túlnyo­móan raktárakként. Tudom, hogy e téren lát^ ványos, máról holnapra létrejött megoldással nem lehet számolni. Mégis távlatban fokozatosan a lakások múzeumépületekből történő kitelepí­tése elől ésszerűségi okok miatt sem lehet kitérni. Mindez azonban természetesen anyagi eszközö­ket is igényel. Múlt év decemberében a kultu­rális bizottság a feladat részbeni megoldására fe­dezetet kívánt beállítani az ez évi költségvetésbe. Részben a nem alkalmas idő, részben a kimun­kálatlanság miatt azonban nem került beépítés­re ez a tétel. Éppen ezért szükségesnek látom most ismételten felhívni a figyelmet, hogy a fel­adat és a veszély továbbra is megmarad, fennáll. A problémák éppen a felszabadulás utáni nagy­szerű fejlődés és gyűjtőmunka eredményeiből fa­kadnak és munkánk befejezésének eredményes­sége érdekében kell az eddiginél is fokozottab­ban áldozatot hoznunk kultúrkincseink megőr­zése érdekében. Múltunk értékeinek, népünk évszázados alkotó munkájának megbecsülését szolgálja az a nagyszabású program, melyet műemlékeink védelmében valósítottunk meg, különöseri az utolsó tíz évben. E munkánk kedvező értékelését, jelentős nemzetközi visszhangját bizonyítja az UNESCO végrehajtó bizottságának 1966. évi bu­dapesti ülésén elfogadott elismerő dokumentum is. Műemlékvédelmünk védett építményeink megóvásával, fennmaradásának biztosításával és hasznosításával nemcsak elvont művészeti, kul­turális célokat szolgál, hanem a tudatformálás­ban, a hazafias nevelésben is jelentős szerepet vállal. E nagyszabású program eredményeként értük el, hogy ismert mostoha történelmi viszo­nyaink ellenére, -ma már megközelítően tízezer műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentő­ségű építmény áll védelem alatt. A munka- és anyagi erő, melyet e területre fordítottunk kifejezi és bizonyítja szocialista kul­túrpolitikánk nemzeti múltunk értékei iránti megbecsülését. Figyelemfelhívásom célja ez eset­ben pusztán annyi, tegyük fel a pontot az i-re és a helyreállítás után is egységes intézkedéssel biz­tosítsuk műemlékeink további megóvását, kar­bantartását, védelmét. Ez a megóvás és karban­tartás ma a nem gyakorlati célra használt mű­emlékeknél eléggé esetleges, nem megoldott. Vannak nagyszerű helyi kezdeményezések, ilyen például a Vas megyei, de találkozunk kárt.okozó közönnyel és nemtörődömséggel is. A negvedik ötéves terv során a műemlékvédelemre fordítani kívánt jelentős hitelek csak akkor lesznek igazán hatékonyak, ha műemlékeink további, helyreál­lítás utáni őrzéséről, karbantartásáról, védelmé­ről is gondoskodunk. A történelmi korok emlékein kívül még egy 137 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Thumbnails
Contents