Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3015 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3016 szaki és a kulturális élet, valamint az életszínvonal fejlesztése reális tervének tartom, azzal egyetértek. Helyeslem, hogy a terv legfontosabb és legsúlyosabb társadalmi kérdésünk, a lakáshelyzet megjavítására egyesíti az erőket. Megállapítható azonban, hogy emellett a terv az oktatási, közművelődési és egyéb kulturális terület legalapvetőbb célkitűzéseinek megvalósítását is biztosítja. Fejlesztési és beruházási része lehetővé teszi, hogy a társadalompolitikai szempontból legfontosabb feladatokat megvalósítsuk, és ezen belül a tervidőszakban is fejlődő intézményhálózat működésének alapfeltételeit is megteremtsük. A terv kulturális ágazati része számba veszi a harmadik ötéves terv már elért és várható eredményeit, egyben elemzi és feltárja a területen meglevő feszültségeket és problémákat. Magam néhány közművelődési intézmény eredményeiről, gondjairól, továbbá nemzeti kultúránk értékeinek megőrzésével kapcsolatos problémákról kívánok szólni. Mondanivalómat éppen a gyors fejlődésből eredő aránytalanságok, vagy a be nem fejezettség miatti figyelemfelhívás motiválja. Az érintett területek közelebbről: a könyvtárak, a múzeumok és a műemlékvédelem helyzete, feladatai és fejlődésének lehetőségei a terv tükrében. A könyvtárügy területén eddig elért eredményeink igen jelentősek. Jelenleg 11 ezer könyvtár működik hazánkban és állományuk több mint 50 millió könyvtári egység, az évenként forgalmazott kötetek száma meghaladja a 80 milliót. Minden negyedik ember beiratkozott olvasója valamelyik könyvtárnak. Ezek a számok is bizonyítják az intézmény rendkívüli társadalmi jelentőségét. Csak helyeselhető a beterjesztett törvényjavaslatban is kifejezésre jutó az a fejlesztési törekvés, amely a szolgáltatások minőségi szintjét kívánja elsősorban javítani és ennek érdekében a központi, városi intézmények erősítését helyezi előtérbe. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy a könyvtár a faluból kivonul, nincs is ilyen szándék, és azt, hogy ezen a területen a helyi és központi erők egyesítésével milyen jelentős eredményeket érhetünk el, a Száz falu, száz könyvtár mozgalom várakozást messze meghaladó sikere bizonyítja. A terv a kulturális ellátottság irányszámainál az ezer lakosra jutó könyvállományt a jelenlegi 2400-ról 1975-re 2850-ben irányozza elő. A teljesítés feltételei a jelenlegi tendencia mellett nehezen biztosíthatók. Az új létesítményekre áldozott milliók mellett ugyanis nem szabad hogy elkerülje a figyelmünket egy évek óta fennálló és irányulásában krónikusnak látszó körülmény, mégpedig az, hogy a közművelődési könyvtárak állománygyarapítására felhasznált hitelek évek óta csökkennek. Az 1964-es 29 millió forintról a tanácsi könyvtáraknál 22 millióra apadt az e célra fordított összeg, ami 25 százalékos csökkenést jelent, holott az 1964-es összeg sem lenne elegendő ma már a szihtentartáshoz sem. Időközben ugyanis a könyvárakban bizonyos mozgás következett be. Ez az ármozgás egyébként még csak nem is elítélhető, nem valamilyen vétkes manipuláció eredménye, sőt egyik összetevőjében még örvendetes jelenség is. A változás ugyanis részben amiatt következett be, mert éppen az alapellátottságot biztosító művek kerültek a magyar tudósok eredményes munkája folytán az utóbbi néhány évben nagyobb számban kiadásra. Gondolok itt a lexikonok, szótárak és alapvető monográfiák igazán elismerést kiváltó szép számára. E műveknek pedig éppen ívszámuk és igényes kiállításuk miatt magasabb az áruk. Befolyásolta ezenkívül az árszintet a finoman értéken aluli irodalomnak nevezett művek kiadásának árpolitikája is. Zárójelben és közbevetőleg megjegyezve teljesen egyetértek Petrovics Emil képviselőtársammal abban, hogy az ízlésformálás, az értékes művészet propagandája igen gyakran szakmai dölyfben tetszeleg, arisztokratikus, és emiatt nemcsak hogy hatástalan, hanem egyenesen elriasztó hatású. Ami azonban ennek az értéken aluli irodalomnak a kiadását illeti, ezt én kérdőjélesebbnek ítélem, mint ő. De ha már kiadásra kerülnek ezek a művek, úgy helyeslem, hogy a magasabb árral ízlésnövelő, tudatformáló művelődéspolitikai célokat szolgáljunk. Az ez okokból bekövetkezett, a Központi Statisztikai Hivatal szerint 12 százalékos ármozgás miatt tehát a régi hitelkeretek sem biztosítanák a könyvállomány fejlesztésének szinttartását. Ahhoz tehát, hogy a tervben szereplő és célul kitűzött fejlődést megvalósítsuk, nemcsak meg kell állítani az utóbbi évek tendenciáját, hanem erőteljesen ellentétes irányt kell érvényre juttatnunk. Az iskolán túli, életen át tartó művelődésben betöltött szerepük, továbbá éppen a terv teljesíthetősége miatt elérkezettnek látszik az idő a könyvtárak művelődési alapintézménnyé nyilvánítására. Az alapintézmény jelleggel járó normatívák alkalmasak lesznek arra, hogy az utóbbi évek már jelzett, nehezen érthető, de tényként fennálló ellátási csökkenését megszüntetve a terv szép és indokolt fejlesztési célkitűzéseit megvalósíthassuk. A tervteljesítés azonban nemcsak anyagi eszközök kérdése, hanem a jól működő és a megfelelő szervezeti felépítéssel is szoros kapcsolatban áll. Hadd mutassak itt rá egy nagyon is aktuális és a nemrég lezajlott második könyvtáros konferencián a részvevők körében szinte riadalmat keltett szervezeti változás kialakulható következményeire. Komoly aggodalommal tölti el a könyvtárak dolgozóit a járások államigazgatási átszervezésével, megszűnésével kapcsolatosan előállott helyzet. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a járási könyvtárakat átvevő városok, nagyközségek a jövő évi költségvetésben már csak a helyi feladatokra irányoznak elő fedezetet. így a járási könyvtárak területi munkájának, szakmai felügyeletének, módszertani tevékenységének feltételei nem lesznek biztosítva. A magyar könyvtárak szakmai működése, módszertani tevékenysége éppen az utóbbi 15 év céltudatos fejlesztési eredményeként országhatáron túl is elismerést kivívóttan. magas szintű. Fájdalmas lenne, ha az említett államigazgatási átszervezés a könyvtári szakmai hálózat és működés szétzilálását is eredménvezné. Az e téren fennálló bizonvtalanságot megszüntető, a veszélyt elhárító intézkedés mielőbbi kiadása szükséges és erre kérem a Művelődésügyi Minisztériumot.