Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2995 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2996 vak gyorsabb ütemű, differenciált fejlesztéséről, fejlesztési elképzeléseink irányáról. A mezőgazdasági gondok közül ;— mint ipari dolgozó — elsősorban a hátrányos talaj adottságú üzemek helyzetéről, megkülönböztetett támogatásáról, az ott élő lakosság problémájáról szeretnék szólni. Győr-Sopron megyében a gyenge termelőszövetkezetek száma már nem jelentős. Hogy mégis fontosnak tartom a hátrányos talaj adottságú mezőgazdasági üzemek gondjairól szólni, azzal indokolnám, hogy a választókörzetemhez tartozó gazdaságok 70 százalékát, országosan pedig a gazdaságok közel egynegyedét érinti a hátrányos helyzet. Választókörzetemben a cseri talajon 14 község 15 000 lakosa 32 000 katasztrális hold területen gazdálkodik mostoha körülmények között. Ennél jelentősen nagyobb területeket és több gazdaságot érint a hátrányos helyzet a nyugat- . dunántúli szomszédos választókörzetekben. A probléma országos és társadalmi jelentőségét az is bizonyítja, hogy a korábbi és a mai parlamenti felszólalásokban már 15 képviselőtársunk foglalkozott a hátrányos talaj adottságú gazdaságok helyzetével. A hátrányos adottságú üzemek helyzetéről már sok vélemény és javaslat hangzott el, a különböző jószándékú tervek ellenére azonban az előrehaladás nem kielégítő. Hatékonyabb, gyorsabb ütemű, többirányú támogatásra van szükség. A választókörzetemet érintő cseri talaj mostoha adottságú, köves, kavicsos, alacsony termőképességű, a félszíni termőréteg sekély. A talaj vízgazdálkodását a felszíni réteg alatt húzódó kőagyagréteg teszi lehetetlenné. A földek alacsony termőképességére sok helyen a 4—5 aranykorona érték a jellemző. Az erőfeszítések eredményeként a fejlődés során több üzem kikerült a gyenge termelőszövetkezeti fogalom alól, mert gazdálkodása a lehetőségekhez mérten megjavult, de az ott élő szövetkezeti tagok jövedelme messze alatta marad az átlagos jövedelemnek. A termelési eredmények alacsonyak. Nem ritka a holdankénti 5— 6 mázsás búzatermés. A növénytermelés hozamai és a kedvezőtlen körülmények fejlett állattenyésztésre is csak korlátozott lehetőséget teremtenek. Az elért alacsony szintű eredményeket több munkával, magasabb költségráfordítással tudják elérni. Ennek következménye, hogy a jövedelem a közös gazdaságokban jó munka esetén is kedvezőtlenül alakul. Az alacsony szintű személyi jövedelem mellett a fejlesztési lehetőségek is erősen korlátozottak. Rossz gazdasági helyzetüknél fogva kevésbé tudják az állami támogatás nyújtotta lehetőségeket kihasználni, és lemaradásuk emiatt tovább növekszik. Gyengébb gazdasági eredményük döntően objektív okból, a föld kisebb termőképességéből fakad. E gazdaságokban a termelés fenntartása, a foglalkoztatás és a szükséges szintű személyi jövedelem biztosítása csak megkülönböztetett támogatás útján lehetséges. A kedvezőtlen talajadottságú üzemek megsegítésére hatékonyabb támogatási rendszer kidolgozását és bevezetését javaslom. Javaslom a hátrányos üzemek termelési tevékenységét meghatározó fejlesztési tervek kidolgozását, a kivitelezéshez szükséges pénzeszközök program szerinti, állami támogatásként történő biztosítását. A fejlesztési hiteleket elkülönített keretben, kedvezőbb feltételek mellett indokolt biztosítani. A támogatás további formáját a termőhelyi adottságok figyelembevételével, ötéves hatállyal előre meghatározott árkiegészítés, végtermékdotáció útján is szükséges támogatni. Javaslom az adóterheket a tényleges jövedelmi szinthez igazodóan mérsékelni. Az objektív körülmények reálisabb értékelése céljából javaslom az aranykoronában kifejezett földértékelés felülvizsgálatát és reálisabb értékek megállapítását. Tudom, hogy a hátrányos üzemek megsegítésére tett javaslatomban erőteljesebben a szociális oldal kapott szerepet. A hatékonyabb, végleges megoldásra törekedve kérem az illetékes országos szerveket és tárcákat, vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a gazdaságtalan területeket mikor és milyen mértékben lehet kivonni a mezőgazdasági művelés alól. A dolgozók gazdaságosabb foglalkoztatására milyen forrásból lehetne állami támogatást biztosítani, hogy egyszeri, kisebb beruházással a kevésbé eszközigényes, ipar jellegű helyben foglalkoztatást lehessen megoldani. A bedolgozó rendszer kifejlesztésére tett javaslatom — úgy gondolom — nem sérti a párt és a kormány területfejlesztési irányelveit, hogy az ipart nem szétszórni, hanem koncentrálni kell. Az elhangzottakkal szeretnék utalni arra, hogy a következő tervidőszakra vonatkozó támogatási rendszer kidolgozását fontosnak, sürgős intézkedéseket igénylő és nagy körültekintést követelő, bonyolult feladatnak tartom, Tisztelt Országgyűlés! A hátrányos helyzetű termelőszövetkezetek problémáján túl olyan gondot szeretnék megemlíteni, amely a Kisalföld mezőgazdaságának fejlesztését érinti. Ezt a gondot a gyorsabb ütemű öntözésfejlesztés problémája jelenti. A mezőgazdasági .termelés fejlesztésében országosan, de ezen belül megyénkben is egyre nagyobb szerepet kap az öntözéses gazdálkodás. A mezőgazdaságban dolgozók örömmel és megelégedéssel fogadják a terv öntözésfejlesztési célkitűzéseit, hogy az öt év alatt összesen 110 000— 120 000 hektárral nő az öntözött terület és a tervidőszak végére eléri az 560 000—570 000 hektárt. A közel kétszeresére növekvő műtrágya-felhasználás hatékonyságának, a termelésfejlesztési célkitűzések megvalósításának egyik legfontosabb követelménye az öntözés gyors fejlesztése. A Kisalföld gyorsabb ütemű öntözésfejlesztésének témáját azért kívánom felvetni, mert a terület adottságai az öntözésfejlesztésre igen kedvezőek, a felszíni természetes vízkészletek, valamint az ezekhez tartozó vízgyűjtők előnyös feltételeket kínálnak. A területen magasabb az állatsűrűség, ezen belül a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésére van lehetőség. Az öntözésfejlesztést indokolja a kedvezőtlen csapadékeloszlás, az üzemek koncentrálódása, fejlettségi foka is. A Hanság hasznosításával kapcsolatos fejlesztési tervek, a hansági területek inten-