Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2997 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2998 zívebb termelésbe vonása szükségessé teszi az öntözés fejlesztését, korszerű öntözőtelepek létesítését. A mezőgazdasági üzemek az öntözés jelentőségét és szerepét a korábbi években már felismerték. A harmadik ötéves terv időszakában az öntözött területek megduplázódtak. Az öntözőtelepeket a gazdaságok jól hasznosították, amint az országos értékelésből kitűnik, a leggazdaságosabban alkalmazták. Az öntözés eredményét néhány tényszám felsorolásával szeretném érzékeltetni. A hozamok katasztrális holdanként rét és legelő esetében 12 mázsáról 73 mázsára, lucerna, széna esetében 25 mázsáról 60 mázsára, cukorrépánál 196 mázsáról 240 mázsára növekedtek. A kimagasló eredményeket még tovább sorolhatnám, de úgy gondolom, hogy e néhány szám a dicsérő jelzőknél is többet mondóan igazolja az öntözés fontosságát, és hogy a mezőgazdaság még sok kihasználatlan belső tartalékkal rendelkezik. A jelenlegi öntözési forma kisüzemi jellegű, hatékonysága nem kielégítő, sok kézi munkaerőt igényel, nem teszi lehetővé öntöző szakemberek, szakmérnökök beállítását, ennek következtében a szakszerű kihasználást. Ezért korszerű, nagyüzemi igényeket kielégítő, nyomótelepes öntözőfürtök kialakítása volna kívánatos. A megye szakirányító szervei az érdekelt mezőgazdasági üzemekkel közösen kidolgozták a negyedik ötéves tervben kivitelezhető öntözési terveket. A fejlesztési elképzelések a terület mezőgazdaságilag legjobb két tájegységére, a Rábaközben a Kis-Rába rendszer vízkészletére, valamint a mosoni hátságra vonatkoznak. A két tájegységben megvalósítható öntözőfürtök területe mintegy 30 000—37 000 hold. A terület adottságaiból fakadóan a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére is igen nagy lehetőség van. Nagy kiterjedésű ősgyepei vannak, ahol az intenzív hasznosítás megoldható, ha az öntözési lehetőségek erre módot adnak. Ezáltal a szarvasmarha-tenyésztés szálastakarmány-f edezete biztosítható. Ugyanakkor mintegy 15 000— 20 000 katasztrális hold szántóföldnyi szálas takarmány szabadulna fel szemestakarmány-termelés céljaira. Ezáltal a sertéstenyésztés és -hizlalás abraktakarmány-ellátására mintegy 3200 vagon többlet szemes-termés állna rendelkezésre. A koncentrálódó állattenyésztés, valamint ennek számszerű növelése feltétlenül szükségessé teszi a növénytermesztés magasabb hozamainak biztosítását és a biztonságosabb termelést. Javaslatom kapcsolódik a terv öntözésfejlesztési célkitűzéséhez, hogy az előirányzott költségnek mintegy a fele a kiskörei vízlépcső hatókörébe koncentrálódik, de a fennmaradó részt az ország különböző területein viszonylag kisebb kötséggel megvalósítható öntözőtelepekre kell fordítani. Kérem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, hogy a negyedik ötéves terv megyénkre vonatkozó számainak meghatározásánál a kedvezőbb lehetőségeket, a gazdasági eredmények hatékonyságát vegye figyelembe, s a fejlesztési lehetőségeket a termelési célkitűzéseknek megfelelően kérem biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék még szólni a falvak fejlődéséről, a fejlesztési igényekről, a településfejlesztés távlati irányáról. Mielőtt a vidéki települések, a falvak további fejlesztési igényéről szólnék, szeretném a fejlesztés eddigi irá^nyáról és eredményeiről a magam és választóim egyetértő, helyeslő véleményét kifejteni. Az ország gazdasági helyzetét, fejlesztési lehetőségeit, a város szükségleteit és a koncentrált városi településfejlesztésben rejlő előnyöket ismerve csak helyeselni tudom, hogy eddigi terveinkben és a negyedik ötéves tervben a városok gyorsabb ütemű fejlesztése érvényesül. A városok gyorsabb ütemű fejlesztése mellett, ha szerényebb mértékben is, de szerepet kapott a falu fejlesztése is. Ha eddigi eredményeinket a felszabadulás előtti viszonyokhoz hasonlítjuk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a falu településfejlesztésében, kommunális ellátottságában is igen jelentős fejlődés történt, megváltozott a falu képe. A legnagyobb fejlődés a falun élő emberek élet- és munkakörülményeiben történt. Különösen szembetűnő a fejlődés a lakáskultúrában, a lakásépítésben. Nagyrészt saját erőből korszerű, új házsorok, falurészek fejlődtek ki. Eddigi eredményeink ellenére mégis a vidéki települések hátrányos helyzetét, a városokhoz viszonyított elmaradottságát, a gyorsabb ütemű, differenciált fejlesztés iránti igényeket szeretném szóvá tenni. Az igények jogosságát nemcsak a viszonylagos elmaradottság, hanem az is indokolja, hogy falun él az ország népességének 55 százaléka. A falun élő dolgozók összetétele változik, kulturális igénye egyre gyorsabban fejlődik. Egyre inkább előtérbe kerül a falun lakó embereknek az a törekvése, hogy kulturáltabb viszonyok között éljenek és szükségleteiket a városiakét megközelítő szinten elégítsék ki. Ez a törekvés és az ellátottság színvonala még szinte falunként eltérő képet mutat. A falu mai képét, további fejlesztését társadalmi viszonyainknak megfelelően, a körülmények mérlegelésével, megfelelő rangsorolás mellett célszerű meghatározni. Ismereteim szerint az Országos Tervhivatal már korábban kidolgozta a vidéki településhálózat fejlesztésének arányait és méreteit meghatározó kerettervet. A falu további fejlesztését az e tervekben szereplő célkitűzések szerint kívánatosnak tartom a jövőben gyorsabban előmozdítani. Tudom, hogy a negyedik ötéves tervben a falusi életkörülmények javításán felül csak szerényebb lehetőség van a vidéki települések fejlesztésére. Jelentősebb előrelépés a lakásfejlesztés és a közműves vízellátás terén történt. A dolgozók és az egész társadalom örömét, elismerését váltja ki a lakásépítésben és a közműves vízellátásban tervezett nagymérvű fejlesztés. A vidéken élő dolgozók különösen nagy örömmel fogadják a községeket érintő fejlesztést, hogy a negyedik ötéves terv időszakára előirányzott 400 000 lakásból 142 000 községekben épül fel, hogy a közműves vízellátásban részesülők aránya 54 százalékról'68 százalékra növekszik, s hogy ezen belül megyénk elmaradottsága is mérséklődik, s községeinek ellátottsága nyolc százalékról 37 százalékra emelkedik. A falvakban élő választópolgárok általában a közműves vízellátás, az üzlethálózat, a szolgáltatás, a tanácsi utak és hidak fejlesztését, az