Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2989 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2990 elemzése azt bizonyítja, hogy a hazai termelés és a maximálisan lehetséges import közel sem elegendő még a belföldi igények kielégítésére sem, nem is beszélve a kedvező exportlehetőségek elmulasztásáról. Az eddig forgalmazott gumiabroncsok adatait vizsgálva — ami óriási fejlődést mutat — azt tapasztaljuk, hogy 1963-ban személygépkocsi-abroncsból 153 ezer darab, tehergépkocsi-abroncsból 305 ezer darab, 1967-ben 297 ezer darab, illetve teherméretből 510 ezer darab került forgalomba. Az Országos Gumiipari Vállalat várható gumiabroncs-értékesítése 1970-ben személyméretből 430 ezer darab, tehergumiabroncsból pedig 636 ezer darab. Az előttünk levő képviselői tájékoztató számait vizsgálva, az a véleményem, hogy az abban felsorolt adatok nem tükrözik a fokozott igényeket, nem nyújtanak lehetőséget a nagyarányú fejlődésre és a járműipari program megvalósítására. A vállalatunk piackutatói által elkészített tanulmány azt bizonyítja, hogy 1975-ben személyméretből 1 millió 120 ezer darab, teherméretből 1 millió 320 ezer darab, 1980-ban pedig személyméretből 1 millió 780 ezer darab, teherméretből 1 millió 740 ezer darab a várható igény. A vállalatnak természetesen nemcsak gumiabroncsot kell gyártania, hanem a járművek egyéb gumialkatrészeit is elő kell állítania. Ennek érdekében fejlesztenie kell a gumirugógyártást, az ékszíj gyártást, a precíziós formagyártást, pótolnia kell elavult gépeit, meg kell oldania a légrugógyártás fejlesztését is, ami szintén a járműprogram végrehajtásával függ össze. Vállalatunknak további kötelezettsége, hogy a modern lakásépítéshez, a mezőgazdaság fejlesztéséhez is járuljon hozzá kiegészítő tevékenységgel. Feladatunk, hogy a munkaidő csökkenésével együtt járó fokozottabb kempingezést, a dolgozók szabadidejének pihenéssel együtt járó kényelmét korszerű termékeinkkel is elősegítsük. Feladataink tehát sokirányúak, és ezeket meg is kell oldanunk! A gumiipar gépparkja és berendezésállománya a nehéz üzemeltetési viszonyok miatt gyors ütemben használódik el. A géppark rendszeres pótlására, lecserélésére még a nagyobb rekonstrukcióknál sem volt teljes lehetőség. A fizikai elhasználódás és az erkölcsi elavulás, a korszerűtlenné válás az idő előrehaladásával fokozott mértékben jelentkezik, ezért a negyedik ötéves tervben a vállalatra a korábbi időszakhoz képest jóval nagyobb terhek hárulnak. Szeretném megemlíteni, hogy egyes vélemények szerint mellőzni kellene a hazai gumiabroncsipar fejlesztését, kapacitásának növelését és helyette ellátásainkat importra — elsősorban a baráti államokból származó importra — kellene alapozni. Ezt a megoldást nem tartjuk lehetségesnek, mert robbanásszerűen nő náluk is a gépjárműipar, ezért a szocialista államok is csak korlátozott mértékben szállítóképesek. Tetézi a problémát, hogy gyártókapacitásukat ők sem tudják olyan mértékben növelni, ahogyan az igények jelentkeznek. A tőkésimportból való ellátás szintén megoldhatatlan, mert gazdaságtalan, nem biztonságos és így nem kívánatos. A saját gumiabroncsgyártás fejlesztésének elmaradása katasztrofális lehet és ezért elfogadhatatlan. Az igények kielégítésére fel kell készülnünk a beruházások útján, a hazai abroncsipar műszaki fejlődésével. A fokozatosan elavuló berendezések esetenkénti pótlásával radikális korszerűsítés nem érhető el. Stratégiai okokból sem kívánatos a gumiabroncsipar fejlesztésének elhanyagolása és a tőkés viszonylatú ellátási ráutaltság kialakítása. A baráti államok fejlesztéséhez is szükségszerűen segítséget kellene nyújtanunk. Részletesebb elemzések nélkül csak vázolni igyekeztem a jelenlegi helyzetet a gumiabroncsellátás területén. Ügy érzem, hogy az általam elmondottak meggyőzték képviselőtársaimat és a tisztelt kormányszerveket arról, hogy a gumiabroncs-ellátás jövőbeli helyzetét sürgősen javítani kell, s hogy a kormányszervek elé terjesztett gumiabroncsipari beruházások tovább nem halaszthatók. A gumiabroncsipar igen nagy eszközigényessége miatt a vállalat saját erőforrásai erre nem elegendők. Ezért, és az eléggé nem hangsúlyozható országos érdekekre hivatkozva, kérjük a kormánytól, hogy minimálisan tízéves visszafizetési kedvezményes hitelt engedélyezzen, és így biztosítsa, hogy már a negyedik ötéves terv első évében elkezdődhessen az építés. Űgy gondolom, igen sok képviselőtársam egyetért ezzel a javaslattal, hiszen számtalanszor fordultak az utóbbi időben a gyárhoz segítségért. Tudom, hogy hozzászólásommal csak tetézem a kormány gondját, hiszen a hitel, amelyet kértem, nem kis összegű, mintegy kétmilliárd forintot tesz ki. Mi magunk is igen nagy gondot veszünk vállunkra, mert minden beruházás sok gondot, gyötrődést, rengeteg munkát jelent a kollektívának. Külön nehézség, hogy ezt a gyárat a vidéki ipartelepítés keretén belül fogjuk létesíteni, a kormány iparpolitikai célkitűzésének megfelelően. Tudjuk, hogy a műszakiak letelepítése a Nyírségbe, a dolgozók betanítása sok gonddal jár. Munkánkat azonban megkönnyíti — hiszen már van tapasztalatunk —, hogy a SzabolcsSzatmár megyei pártbizottság és a tanács vezetői hallatlanul sok segítséget nyújtottak a nyíregyházi gumigyár beruházásainál és a beindulás nehézségeinél. Mi magunk, a gyár kollektívája pedig mindent elkövetünk, hogy a megkapott bizalomnak eleget tegyünk, még gazdagabbá tegyük ezen létesítménnyel országunkat. A törvényjavaslattal egyetértek, elfogadom, azonban kérem a tisztelt kormányt, hogy a végrehajtás során javaslatomat szíveskedjenek figyelembe venni. A negyedik ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtásában minden erőmmel részt veszek. ELNÖK: Szólásra következik Schulmann István képviselőtársunk ! SCHULMANN ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Nagy figyelemmel tanulmányoztam az ülésszakot megelőző hetekben a népgazdaságunk irányát meghatározó új ötéves terv törvénytervezetét. Nem kisebb figyelemmel hallgattam az elmúlt két nap vitáját, amelyben 136*