Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2987 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2988 gyűlésbe 1962-ben behoztam. Nem vallottam vele szégyent. (Derültség). Tisztelt Országgyűlés! Mi evvel a kutatási célprogrammal — azért mondom így, mert ma­gam is benne vagyok — azt akarjuk elérni, hogy nem a negyedik ötéves terv végére, hanem 1979­re a jelenlegi 30 métermázsás átlagos zöldtermést öntözetlen körülmények között 80—120 méter­mázsára, öntözött körülmények között pedig 250—350 métermázsára növeljük. Ezekre az eredményekre a reális lehetőség nem valamennyi gyepen, hanem csak az erre alkalmas, megfelelő adottságú területeken — felelősségem tudatában állítom — megvan. De nem is ez a probléma az érdekes — ha már a kutatásnál vagyunk —, hanem az, hogy a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés alapjának, a takarmányellátásnak kialakítása a jövőben ho­gyan történik. Tegnap éppen Nagy Dániel kép­viselőtársammal beszélgettünk és megállapod­tunk abban, hogy az állami gazdaságok vonalán ezt a kérdést elővesszük. Vagyis végeredmény­ben, tisztelt Országgyűlés — nem akarom az időt húzni (Derültség.) —, a mezőgazdasági tudomány mind az oktatás, mind a kutatás vonalán nagyot fejlődött, és bizonyosra veszem, hogy a mező­gazdasági nagyüzemekben meglevő rejtett tar­talékok feltárásából a következő negyedik öt­éves tervben méltóképpen kiveszi részét. Ma­gam is, mint kutató, a negyedik ötéves terv cél­jait minden erőmmel szolgálni kívánom. A tör­vényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Udvardi Károlyné képviselő­társunké a szó. DR. UDVARDI KÁROLYNÉ: Tisztelt Or­szággyűlés! Fellelkesítettek azok a nagyszerű célok, amelyek a negyedik ötéves terv törvény­javaslatát áthatják. Fejlődésünk eddig is ki­egyensúlyozott és egyenletes volt, és büszkék le­hetünk a harmadik ötéves terv végrehajtására is. A terv minden egyes fejezete a szocializmust építő ember alkotóerejére, tehetségére, szorgal­mára épít, és az így elért eredmény az ember életét teszi könnyebbé, jobbá, kulturáltabbá. Korunk rohamos fejlődése mindannyiunk­tól megköveteli, hogy mi magunk is alaposan megnézzük, mivel tudnánk még jobban növelni eredményeineket, a tervnek milyen kapcsolt te­rületei vannak, amelyekre jobban oda kell fi­gyelni, hogy az alapvető célok biztosan megva­lósuljanak. Az országgyűlésen már többször hallottunk a járműprogramról, arról a közlekedési koncep­cióról, amely célul tűzi a vasúti forgalom egy részének átterelését a közúti forgalomra, aminek velejárója a gépjárműállomány nagyarányú nö­vekedése. Fejlődésünkkel együtt nagymértékben emelkedik a mezőgazdaság erő- és munkagép­állománya is. A gépesítési szint növekedése az iparban, az építőiparban, a kereskedelemben speciális munkagépek, motoros szállítóeszközök beállítását igényli. Szeretném minden dolgozótársam egyetér­tését és helyeslését tolmácsolni azért, hogy a kormány a 4. fejezet 26. §-ában foglaltak sze­rint a városi közlekedést erőteljesen fejleszteni kívánja, különösen a főváros tömegközlekedésé­ben kíván számottevő javulást elérni. A Metró eddig megépült szakaszával dolgozóink nagyon elégedettek, nagyszerű munkának tartják, mi­vel gyors, kényelmes közlekedést biztosít. Ugyanakkor kérik, hogy a felszíni közle­kedésben is legyünk előrelátóak, fokozatosan szüntessük meg a még meglevő zsúfoltságot, örömmel veszi tudomásul az ország lakossága, hogy egyre több a személykocsi-tulajdonos. Mint a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs is megállapította, ma már nem luxuscélokat szol­gál a gépkocsi, hanem a modern, kulturált em­ber szükséglete. Tisztelt Országgyűlés! Idézek a törvényter­vezetből: „Az automobilizmus fejlődése fokozott követelményeket támaszt a kapcsolódó területek, köztük a gépkocsi- és a gépkocsialkatrész-keres­kedelem, az üzemanyag-ellátó hálózat, valamint a gépkocsi-karbantartó és javító hálózat fejlesztésé­vel szemben. Az e területeken előirányzott fej­lesztések központi támogatásban is részesülnek." Hozzászólásomban a törvénytervezet ezen részé­vel kívánok foglalkozni. Ismeretes képviselőtár­saim előtt, hogy az országban gumiabroncsokat egyetlen gyár, az Országos Gumiipari Vállalat Cordatic Gyára állít elő. A gyár termelése nem fedezi a jelenlegi igényeket sem. Sürgős intézke­désre van szükség, hogy az elkövetkezendő 10— 15 évben ezen a területen megoldódjék az ország problémája. A Cordatic Gyár Budapesten van. A budapesti munkaerőhelyzet ismeretes, több munkásra nem számíthatunk. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Bu­dapesti Pártbizottság határozata értelmében a termelés felfutását Budapesten száz százalékban termelékenységgel kell biztosítani. Ez természe­tesen a mi feladatunk és ezt vállaljuk is, végre kell hajtanunk! A megnövekedett igényt azon­ban ez a gyár a jövőben így sem képes kielégí­teni. Képviselőtársaim előtt ismeretes, hogy az or­szág gépjárműállományának gumiabroncs-ellátá­sa nem kielégítő, annak ellenére, hogy a vállalat lelkes, szorgalmas kollektívája sok mindent tesz annak érdekében, hogy a jelenlegi időszakban se legyen fennakadás. Ebben az évben több mint 20 százalékkal növeltük a termelést. Ahhoz azon­ban, hogy ezen a rendkívül feszült helyzeten ja­vítsunk, új gumiabroncsgyárra van szükség. Ennek okait szeretném részletesebben is in­dokolni. A gépjárműállomány az utóbbi évtized­ben, de különösen 1965-től igen jelentős növeke­dést mutat. Ez a növekedés 1975-ig számításaink szerint tovább fokozódik. Nem kívánom önök­nek a rendelkezésre álló összes adatokat felso­rolni, csak a személy- és tehergépkocsi 1965., va­lamint 1975. évi állományát szeretném itt emlí­teni. Személy- és teherautóból 1965-ben 145 ezer volt, 1975-re körülbelül 648 ezer darabot terve­zünk. Az összes gépjárműállományt együttesen vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az 1965. évi 233 ezer darabos gépjárműpark 1975-re 840 ezer da­rabosra szaporodik. A rendelkezésre álló adatok és anyagok, amelyeket más minisztériumoktól és nagy fel­használóinktól kaptunk, és a jelenlegi helyzet

Next

/
Thumbnails
Contents