Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2983 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2984 ben foglalt előirányzatokkal egy újabb nagy nemzeti vállalkozás programját terjesztette a kormány az Országgyűlés elé. Az előirányzatok számai azt az üzenetet hozzák, hogy az elkövetkező fél évtizedben — a többi szocialista országgal szövetségben — Magyarország megteremti a szocialista társadalom felépítéséhez szükséges gazdasági feltételeket és megkezdi gazdasági felzárkózását a termelőerők tekintetében magasan fejlett országok sorába. Tehát ha ezt a programot sikerrel megvalósítjuk, azt eredményeiben és társadalmi kihatásaiban méltán sorolhatjuk a magyar nép 25 év alatt, sokszor nem kevés nehézséggel megvalósított jelentős társadalmi vívmányai közé. A negyedik ötéves terv újabb tanúságtétel a szavak és a tettek egysége mellett. Mert amidőn kormányunk és pártunk egészséges vállalkozószellemre buzdítja a vállalatokat, amidőn tudományos, műszaki alkotásokra ösztönzi a szakembereket, munkaversenyre a dolgozókat, akkor magára nézve is követendő elvnek tartja a legnemesebb értelemben vett nemzeti vállalkozást, amelyben az összes egyéni és kollektív helyi kezdeményezések erői — társadalmi méretekben egységesen szervezett mederben — összefolyhatnak. A beterjesztett törvényjavaslatra igennel szavazok magam is, s köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dr. BaskayTóth Bertalan képviselőtársunk. DR. BASKAY-TÓTH BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervtörvényt tüzetesen áttanulmányoztam és azzal egyetértek. A háromnapos tárgyalás során több képviselőtársam méltatta negyedik ötéves tervtörvényünket, amelyet jelenleg tárgyalunk. Valamennyi pozitívummal egyetértek, amelyeket elmondtak, mégis talán leginkább Jedlicska Gyula képviselőtársam megállapításához csatlakozom, hiszen végeredményben ez a tervtörvény azt mutatja, hogy ez többszáz embernek hosszú hónapos, talán úgy mondhatnám, esztendős munkája. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt szerdán bejöttünk ide, reggel 7 órakor a rádió szpíkere felhívta az ország figyelmét arra a nagyfontosságú törvényjavaslatra, amelyet tárgyalni fogunk, nagyon helyesen és azt mondotta, hogy a képviselők hozzá fogják tenni a maguk elgondolásait. így engedjék meg, hogy a magam részéről, úgyis, mint mezőgazdasági egyetemi oktató és kutató, a magam vonaláról elmondjam azt az elgondolásomat, hogy a mezőgazdasági tudomány végeredményben mit tud tenni a következő ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági célkitűzések megvalósításáért. Talán kezdeném a törvényjavaslat 21. §-ával, amely kimondja, a mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés vonatkozásában a következő ötéves tervben mit kell megvalósítanunk. Ezekkel a tervszámokkal messzemenően egyetértek, reálisnak tartom, sőt amikor az állandó bizottságban tárgyaltuk, azt állapítottuk meg, hogy a mezőgazdaság még ennél is többre képes és gondolom, hogy a mezőgazdaság ezt a többre való képességét a negyedik ötéves terv időszakában be is fogja bizonyítani. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ne csupán a mezőgazdasági termeléssel foglalkozzam, hanem talán inkább az élelmiszer-termeléssel. Ha az élelmiszer-termelésnek a következő ötéves tervidőszakban várható fejlődését nézem, akkor talán úgy jellemezhetném, hogy a mezőgazdaság műszaki és technikai fejlődésével — á gépesítés, a kemizálás, a biológia, az oktatás, a kutatás legjobb eredményeinek alkalmazásával együttesen, vagy ha úgy tetszik, komplexen lehet az élelmiszer-termelésünket egyre magasabb szinten stabilizálni. Nagyon sok szó esett a gépesítésről, de a világért sem akarom a tisztelt Országgyűlésnek a türelmét ezzel kapcsolatban igénybe venni. Csak hivatkozom Bali Zoltán, Mocsári, Szabó és Sümegi képviselőtársaimra, akik elmondták a problémákat. Messzemenően egyetértek velük, az alkatrészproblémával együtt. Mégis úgy gondolom, mint mezőgazdasági tudománnyal foglalkozó embernek, a közvetlen termelési problémák mellett a mezőgazdasági gépesítést közgazdasági szempontból is jellemezni kell. Erre talán azt mondhatnám — mint ahogyan ezt közgazdászaink megállapították —, a mezőgazdasági gépesítés jelenlegi fejlettsége ágazatonként igen különböző. Ügy gondolom, nekünk erre itt fel kell figyelni. Amíg a talajművelési növényápolás csaknem teljes egészében gépesített, a rakodás csak 20—25 százalékban. Én ezzel kapcsolatban arra hívnám fel a figyelmet, hogy a mezőgazdaságnak most ősszel jön a nehéz feladata, amikor nagy területen, nagy mennyiségű terményt kell betakarítani. Ha már itt tartunk, még azt szeretném leszögezni, jó lesz nekünk a következő ötéves tervidőszakban arra felfigyelni, hogy például az elmúlt időszakban mintegy három, három és fél millió tonna szerves trágya megfelelő trágyaszórógép hiányában nem került időben kiszórásra. Ebből kifolyólag mintegy 200 000 hektárnyi föld termése nem érte el a megfelelőt. Talán említeném azt is, hogy nemcsak az idén, hanem az elmúlt esztendőkben is rendkívül mostoha volt az időjárás. Általában véve nálunk a kukorica a maga 300 000 hektáros területével késve kerül betakarításra, s ez is a gépesítés hiányára vezethető vissza. Ebből kifolyólag a veszteségek általában évenként 30—40 százalékot is elérik. Nem kívánok itt a több 100 000 tonna terméskiesésekről beszélni. Sokat emlegetjük most a húsprogramot, az állattenyésztés fejlesztését, a takarmánytermesztés kérdését, ezen belül is a fehérjekérdést, a pillangós virágú takarmánynövényeket. Itt hadd mondjam el, hogy a jelenleg még meg nem oldott pillangós virágú takarmánynövények betakarítása — az a jelenleg 30—40 százalékos veszteség megfelelő mechanizációjávai — öt-hat százalékra, a normális veszteségre volna csökkenthető. Az állattenyésztés gépesítéséről különlegesebben néni beszélek. Ezt több képviselőtársak