Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2973 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2974 lalatokat kategorizálni. Meg kellene teremteni annak lehetőségét, hogy az ezeket a cikkcsoportokat gyártó vállalatok az átlagosnál kedvezőbb helyzetben tudjanak fejleszteni, beruházni (amortizációs alap elvonás, fejlesztési alapadózás) továbbá a műszaki fejlesztési alap rugalmasabb kezelésének a lehetőségét. Tisztelt Országgyűlés! Már nem a távoli jövő az, hogy a munkáscsaládok körében a modern háztartás iránti igény felmerül. Tehát a felkészülés érdekében javaslom a következőt: A fejlődést jelentősen segítené, ha az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium összehangoltan együttműködnék a következő kérdésekben. Az új háztartási készülékek jellege ma már olyan, hogy egyre inkább az épületek szerelvényeivé válnak, mint például egy fürdőkád, vagy egy tűzhely. Ilyenek : az automata mosógép, a hűtőszekrény, a konyhai páraelszívó, a ruhaszárító szekrény, a hulladékőrlő stb. Javaslom a két tárca erre hivatott szerveinek, a minisztériumok fejlesztési főosztályainak, a közszükségleti cikkeket gyártó vállalatoknak, az ÉM-tervező és fejlesztő intézeteknek, vizsgálják meg azt, hogyan lehetne gyártani és az új épületekbe szerelvényként beépíteni, a lakások természetes tartozékaivá tenni ezeket a háztartási gépeket. Ezáltal biztosítani lehetne ezek célszerű és gazdaságos elhelyezését. A negyedik ötéves tervjavaslat jogot és kötelességet ad arra, hogy a szolgáltatások területén is nagyobb körültekintéssel, a lehetőségek jobb felhasználásával javuljon a lakosság ellátása. Engedjék meg, hogy néhány problémára felhívjam a figyelmet és azok megoldására javaslatot tegyek. A ktsz-ek jelentős része a lakosság részére szükséges szolgáltatás helyett új termékek előállításával foglalkozik nagyobb részben. Az építőipari ktsz-ek össztevékenységében nem a lakosság igényeinek megfelelő helyet kapja a szolgáltatás. Például az épületek karbantartása! Szükséges a lakáskarbantartó tevékenység fokozása, mivel gyakran vetődik fel az időben és a kulturáltabb színvonalon végzett lakáskarbantartás és tatarozás igénye. Amennyiben a termelőszövetkezetek meg tudnák oldani saját erőből mezőgazdasági gépeik javítását, felújítását, úgy szabad kapacitás szabadulna fel a gépjavító állomásokon. Véleményem szerint a járási székhelyeken és a nagyobb településeken levő gépjavító állomások profiljába is szépen beleférne a lakossági szolgáltatás. Ezzel szemben különböző gyáraknak dolgoznak: alkatrészeket, kiegészítő gépi berendezéseket szalagszerűen is gyártanak. Javaslom, hogy a gépjavító állomásokon az esetleges szabad kapacitást a lakosság részére szolgáltató tevékenységre fordítsák. Célszerű lenne általános szolgáltató részlegek kialakítása is. Gondolok itt a villanyszerelésre, a gáz- és vízvezetékek javítására, zárak javítására stb. Ezekhez tudomásom szerint a gépjavító állomásokon megfelelő szakemberek vannak. A vidéki városokban, főként községekben nincs megoldva a dolgozó nőket segítő és sok időt igénybe vevő ruházati javítás, vasalás, ágyneműk javítása stb. A ktsz-ek viszont főként férfiöltönyök, női ruhák készítését vállalják, mivel ez részükre előnyösebb. Javaslom ennek a problémának könnyítésére, hogy ahol indokolt, például a községekben, élvezzen adókedvezményt a szolgáltatást végző ktsz vagy kisiparos. Nincs megoldva az egyre szélesedő lakásszövetkezetek épületeihez szükséges szolgáltatás sem (építő-, víz-, gáz-, villanyszerelés). Helyes lenne a szövetkezeti lakások építésénél a karbantartó, szolgáltató egységek kialakítása és üzemeltetési előfeltételeinek biztosítása. Véleményem szerint legalább minden 200—250 lakáshoz külön műhelyek kialakítása lenne indokolt. A belkereskedelemben hiánycikként szereplő gyermekruházati cikkek tömeges gyártására, ezek között elsősorban a kötött gyermek- és bébiáru megfelelő mennyiségű és minőségű gyártására vonatkozó észrevételem és javaslatom a következő : Évek óta komoly probléma hazánkban a kötöttáru, főként a gyermek- és bébiáru beszerzése. A lakosság ellátását hazai gyártmányokból vagy importból mindenképpen biztosítani kell. Ez természetes kötelessége az illetékeseknek. Tudom, hogy történtek intézkedések az igények jobb kielégítésére. Férfi- és női kötöttáru beszerzésére évente — tudomásom szerint —, hárommillió dollárt adunk ki tőkés importra, de ebben nincs benne, vagy csak minimális menynyiségben van benne a gyermek- és bébiáru. Véleményem szerint is szükség van arra, hogy a választékbővítés érdekében kismértékű tőkés importra kerüljön sor kötöttáruból. Javaslom azonban emellett is, hogy az illetékes minisztériumok vizsgálják felül annak lehetőségét, hogy ezen probléma megoldódjék és ne legyen hiánycikk a kötöttáru. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a vállalatok beruházási javaslatai, amelyeket már többször is elkészítettek és átdolgoztak, amelyekkel a felsőbb szervek egy része is egyetértett, bent vannak a beruházási bankban, de nem kerülnek megvalósításra. Tudomásom szerint egyik akadály az új gazdasági mechanizmus előkészítése idején volt, akkor azért nem történt meg a kötöttáru-vállalatok fejlesztési terveinek meghitelezése! Most pedig, mivel a gazdasági mechanizmus szabályozói az 1970-es években változnak, azért nem történik döntés ezekben a kérdésekben. Sajnos, eközben évről évre egyre jobban hiánycikk a kötöttáru, a gyermekek részére naponta nélkülözhetetlen, praktikus ruházati termék. Kérem ezért tisztelettel az illetékes minisztériumokat, elsősorban a Külkereskedelmi, a Pénzügyi és a Könnyűipari Minisztériumot, nézzék meg: ha a hárommillió dollár csak egyszer az iparban lenne felhasználva és gépek beszerzésére fordítanánk ezt a hárommillió dollárt, megszűnnék-e a kötöttáru hiánycikkjellege! Véleményem szerint igen! A dolgozó nők, családanyák jelenlegi legnagyobb problémájának megoldására, az óvodás korú gyermekek elhelyezésére azonnali, hathatós intézkedések megtétele szükséges. Ez mind a családok szempontjából, mind a munkahelyeken a termelés, a minőségi munka, a termelékenység