Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2975 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2976 emelése érdekében fontos. Államunk különösen nagy gondot fordít a fiatal szülőanyákra és le­hetővé tette, hogy gyermekeik hároméves koráig az anya munkahelyétől távol maradjon és gyer­mekgondozási segéllyel gyermekével együtt ott­hon maradhasson, hogy gyermekét nevelje. Ez olyan nagy eredmény szocializmust építő ha­zánkban, amellyel kevés ország dicsekedhet, ke­vés ország vallhat magáénak. További feladatunk azonban, hogy megold­juk az óvodás korúak elhelyezését. Mint ismere­tes, egy korábbi intézkedés miatt az elmúlt év­tizedben az óvodák építését az iparvállalatoknál leállították és a tanácsok feladatává tették. Az iparvállalatok fejlesztési alapjai az új szabályo­zók alapján sem elegendőek óvodák építésére. A párt- és a kormányhatározat, valamint az elő­terjesztett törvényjavaslat értelmében is a nők helyzetén, szociális körülményein javítanunk kell. Ezért javaslom — különösen olyan iparvál­lalatoknál, ahol sok nő dolgozik —, hogy a fej­lesztési alapoknál a szabályozókat úgy állapít­sák meg és adjanak preferált hitelt, hogy mód legyen a gyermeklétszámnak megfelelően óvodák létesítésére. Javaslom továbbá, hogy több válla­lati és társadalmi szerV vezetői fogjanak össze a helyi tanácsokkal az óvodai férőhelyek bővítése érdekében, és kössenek megállapodásokat. Ezen­kívül úgy gondolom, hogy szükséges a lakosság társadalmi munkája is. Ezért az illetékes társa­dalmi szervek felvilágosítása, szervező munkája jelentős segítséget adna az óvodák bővítéséhez. Végezetül engedjék meg, hogy csatlakozzam azokhoz a felszólalókhoz, akik a lakásépítés fontosságát hangsúlyozták. Nagy öröm, hogy a tervidőszakban 400 000 lakás megépítése felada­tul van kitűzve. Ennek megvalósításával a la­kosság gondjainak jelentős csökkentése várható. Véleményem szerint is nagy problémát jelent azonban, hogy az erre jóváhagyott összeg az idő­közbeni építőanyag-árváltozások miatt nem ele­gendő. Félő, hogy ez a lakásépítési program tel­jesítését veszélyezteti, pedig a mi megyénkben is — Hajdú-Bihar megyében — és szűkebb ha­zámban, Debrecenben levő nagyon súlyos lakás­problémák jelentős könnyítése a lakásépítési program végrehajtásával lehetséges. Ezért tisztelettel kérem az illetékeseket, hogy vizsgálják meg és találjanak módot arra, hogy a hiányzó összeg biztosítva legyen, vagy az egyes lakások költségeinek csökkentésére meg­felelő intézkedés történjék. Megnyugtató, amit tegnap a szünetben a folyosón Bondor építésügyi miniszter elvtárs mondott, hogy különös gonddal fogja vizsgálni ennek a lehetőségeit. Engedjék meg, hogy egyetértésemet fejez­zem ki a textilruházat-ipari dolgozók problémái­val foglalkozó Kovácsné elvtársnővel és az álta­la javasoltakat én is javasoljam és elfogadjam, s kérem az illetékeseket, hogy foglalkozzanak Ko­vácsné elvtársnő javaslatával — idő hiányában nem részletezném, de teljes mértékben egyetér­tek az ő felszólalásával. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő tör­vényjavaslatot a népgazdaság negyedik ötéves tervéről elfogadom, mivel mint bevezetőben is elmondottam, ez egész népünk javát szolgálja és alkalmas arra, hogy szocialista hazánk politikai és gazdasági ereje tovább növekedjék. A terv végrehajtásában készséggel tevékenykedem és legjobb tudásommal segítséget adok ahhoz, hogy választókerületem lakói is a végrehajtás érdeké­ben fejthessék ki munkájukat. A törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés­nek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Húsz­perces szünetet tartunk. (Szünet: 11.34—11.56. ELNÖK: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Szabó Kálmán képviselőtársunk. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyű­lés! A bizottságokban és a plenáris vitában ki­alakult egyöntetű állásponthoz magam is csatla­kozom. A hazai tervezés történetében valóban fi­gyelemre méltó előrelépés az a mód, ahogy ez a mostani ötéves terv mind szakmódszertani esz­közeit, mind demokratizmusát illetően kidolgo­zásra került. Ami pedig a javaslat tartalmát il­leti, erről állíthatjuk, hogy cél- és eszközrendsze­rét tekintve azokon a tűrési határokon belül van, amelyeket a szocializmus építésében ható álta­lános törvényszerűségek szabnak meg. De össz­hangban van azokkal a történelmi és nemzeti sa­játosságokkal is, amelyek közt ezek a törvények hazánkban objektíven évényesülnek és a párt politikai irányvonalában tudatosan kifejezésre jutnak. Természetesen, az előttünk fekvő ötéves tervjavaslat nem tekinthető abszolút tökéletes­nek. Nem vélekedhetünk úgy sem, hogy az egé­szében és részleteiben megfelel egy, a társadalmi közérdeket teljes hűséggel kifejező optimum is­mérveinek. Az azonban igazolható, hogy tükrözi tervgazdálkodásunk gyakorlatának, valamint a közgazdaságtudományi elmélet és módszertan mai színvonalát. Előirányzatai biztosan közelebb állnak az optimumhoz, amint ez a sikeresen tel­jesített harmadik ötéves tervre elmondható volt. Tisztelt Elvtársak! Három kérdést szeretnék érinteni. Elsőnek a legfőbbet, azt tehát, ami a tervjavaslat tengelyében áll: a társadalmi ter­melés fokozott hatékonyságának a kérdését. Sok­szor elhangzott már, hogy itt valóban az előt­tünk álló időszak alapfeladatáról és a beterjesz­tett cselekvési program kulcskérdéséről van szó. Olyan feladatnak látom magam is, amelynek realizálása elengedhetetlen feltétele annak, hogy teljesüljenek, s ha lehet túlteljesüljenek az élet­színvonal további emelésére vonatkozó számsze­rű előirányzatok. Fejlődésünk — amint erre Bognár József képviselőtársam és tegnap Fock elvtárs is olyan nagy hangsúlyt helyezett — ahhoz a történelmi stádiumhoz érkezett, amidőn kiváltképp az élő­munka és a termelőalapok hatékonyságának együttes emelkedésével, tehát intenzív úton jut­hatunk hozzá a megtervezett és a túlteljesítésből adódó megfelelő termelési többlethez. Olyanhoz tehát, amely nagyságánál és összetételénél fogva szükséges a lakosság egyéni és társadalmi szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents