Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2971 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2972 hatékony lépésekre van szükség. Sajnos, ez megint csak beruházási feladatokat jelent, de más megoldás nincs; ezt mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalat meggyőzően igazolja. Tisztelt Országgyűlés! A felvázolt gondok mit sem változtatnak azon, hogy az egészségügy új ötéves terve elé teljes bizalommal nézhetünk. Erre ösztönöznek a tervben lerögzített konkrét feladatok és a végrehajtásukhoz biztosított eszközök. Erre ösztönöz annak ismerete is, hogy milyen hosszú és nehéz utat hagytunk magunk mögött. Az előttünk álló időszakban egész állami és gazdasági életünkben a hatáskörök decentralizációjára törekszünk abban a meggyőződésben, hogy az önigazgatás a szocialista demokráciának nemcsak ismérve, hanem egyúttal legjobb iskolája is. Sokszor elhangzott, hogy a nagyobb hatáskör egyben nagyobb felelősséget is jelent. Törekvéseink végső sikere azon múlik, hogy ezt a decentralizációt, mindenekelőtt a felelősség vállalását le tudjuk-e vinni az egyes állampolgárig, hogy el tudjuk-e ültetni az egyes ember tudatában azt a gyakorlati igazságot, hogy a legbonyolultabb egésznek a működése is azon múlik, vajon a legkisebb összetevői eleget tesznek-e a maguk feladatának. Szilárdan bízva abban, hogy az új ötéves terv megvalósításával ismét jelentős lépést teszünk efelé, a törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK : Gál Andrásné képviselőtársunk következik szólásra. GÁL ANDRÁSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság negyedik ötéves tervéről előterjesztett törvényjavaslatot nagy figyelemmel olvastam és meg vagyok győződve arról, hogy elfogadása, majd végrehajtása egész népgazdaságunk fejlődését, népünk életkörülményeinek javítását eredményezi, és minden becsületes dolgozó készséggel fog tevékenykedni maradéktalan teljesítéséért. Választókörzetem lakói, asszonyai és leányai nagy várakozással tekintettek a negyedik ötéves terv céljai elé. Főleg abban a vonatkozásban, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1970 februári határozata menynyire konkretizálódik majd a következő ötéves terv céljaiban és megvalósításában. Miután a Központi Bizottság negyedik ötéves tervjavaslata nyilvánosságra került, nagy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a lakosságnak és köztük asszonyainknak és leányainknak az élet- és munkakörülményei javítására egész sor intézkedést ír elő. Az előterjesztett törvényjavaslat 34., 35., 36. és 17. §-ához szeretnék néhány észrevételt és javaslatot tenni. Igen fontos feladatnak tartom a családok szükségleteinek kielégítését, a szabad idő növelését, hogy több idő jusson a pihenésre, a tanulásra és nem utolsósorban a gyermeknevelésre. Ezért javasolom elsősorban a háztartási munkát megkönnyítő termékek fejlesztését és tömeges gyártását, a lehetőség szerint csökkentett árakkal és több új, eddig még nem ismert, a korszerű igényeknek megfelelőbb háztartási gép forgalomba hozását — a szolgáltatások bővítését —, a belkereskedelemben hiánycikként szereplő gyermekruházati cikkek tömeges gyártását, s ezek között elsősorban a kötött gyermek- és bébiáruk megfelelő mennyiségű és minőségű gyártását — a dolgozó nők, a családanyák jelenleg legnagyobb problémájának megoldására, az óvodáskorú gyerekek elhelyezésére azonnali hathatós intézkedések megtételét, az állami és a szövetkezeti lakásépítési program végrehajtásának akadályait elhárítani, illetve elősegíteni a lakásprogram megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk egyik legnagyobb háztartási gépgyára megyénkben van. A Hajdúsági Iparművek alkalmas háztartási gépek, tömegcikkek gyártására, ismeretes azonban több olyan probléma, amely miatt ennek a fontos feladatnak csak részben tud eleget tenni. Mivel a Hajdúsági Iparművek problémái véleményem szerint az egész ország háztartási és tömegcikkgyártására is általánosíthatók, ezért észrevételemet és javaslatomat a következőkben teszem meg. Az alapanyag- és kooperációs késztermékek ármozgásaiból adódó terhek egyensúlyozására igen nagy szellemi és anyagi kapacitást kell fordítani. Ebből eredően a vállalatok kevesebb anyagi eszközt és szellemi kapacitást tudnak fordítani a termékek műszaki színvonalának növelésére, illetőleg új termékek kihozatalára. Szükséges volna, hogy az alapanyagok árának változásaiból adódó terheket jobban megosszák a végterméket gyártó és az alapanyagot termelő vállalatok között. A szerelvényt és alapanyagot gyártó vállalatok műszaki fejlesztését hathatósabban kell tehát ösztönözni. így megfelelő műszaki intézkedéssel a teher egy része vállalható. A másik probléma a • volumen növekedése. Az iparág fejlesztésének véleményem szerint egyik gátja az egyébként kis anyag- és nagy munkaigényű elektromos szerelvények és automatika elemek területén levő lemaradás. Ezek hazai kifejlesztése hosszú időbe telik és megnöveli a késztermék átfutási idejét, vagy szerelvény hiányában ki sem lehet fejleszteni bizonyos termékeket megfelelő színvonalon. Javasolom felülvizsgálni annak lehetőségét, hogy a háztartási munkát megkönnyítő termékek szerelvényei azok közé a kiemelt cikkek közé tartozzanak, amelyekre a kooperációs vállalatok szerződéskötelezettek. Az eredményes fejlesztések arányát jelentősen növelné, ha a háztartási gépet gyártó és forgalmazó vállalatok piackutatásának színvonalát emelnék, összehangolnák, egyeztetnék és a kockázatvállalásban, ami az új termék bevezetésével, értékesítésével együtt jár, megfelelő arányok lennének, mert a vállalatok közötti ellentétek hátrányosan befolyásolják a lakosság ellátását. Például, ha a kereskedelem túlzott óvatosságból csak kis mennyiséget rendel, ezt a gyártó vállalat nem bírja gazdaságosan gyártani, ezért esetleg inkább nem vállalja a gyártást. További fontos kérdés véleményem szerint az eszközigény problémája. A gazdasági mechanizmus jelen körülményei között differenciáltan kell az eszközfelhasználás lehetőségeinek szempontjából a vál-