Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2969 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2970 ilyenformán az ápolási idő megrövidítésével közvetve növeli a felhasználható kórházi ágyak számát, tehát gazdaságos is egyben. Műszerellátottságunk országos viszonylatban nem éppen bőséges'és főként nem egyenletes. Sok intézményben szorul jelentős pótlásra, másrészt a gyors technikai fejlődés még a viszonylag jól ellátott intézmények felszerelését is rövid idő alatt túlhaladottá teszi. Az említett okokból a műszerigény objektíve is jelentős. A rendelkezésre álló fizetési eszközök ésszerű és koncentrált felhasználásának egyik sarkalatos pontja a különböző szintű intézmények és ágazatok korszerű, de reális felszerelési normáinak újbóli megállapítása, és a beszerzendő eszközök gazdaságos megválasztása. Ezzel a feladattal az Egészségügyi Minisztérium komolyan foglalkozik. Ezen a programon belül veendők figyelembe a vezető intézetek szükségletei. Ezeknek hivatásuk szerint valóban rendelkezniük kellene a feladataik maradéktalan betöltéséhez szükséges korszerű berendezésekkel, minthogy ezek az intézmények végzik a legbonyolultabb munkát és egyben a legmagasabb fokú kiképzés és a kutatás bázisai. Itt elsősorban egyetemeinkre és országos intézményeinkre célzok. A vázolt műszerezési program megvalósítása igen költséges. A törvényjavaslatban előírt ezermillió forint valóban jelentős összeg, nagyobb, mint az, amelyet a harmadik ötéves terv irányzott elő. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a harmadik ötéves tervidőszakban a teljesítés nagyobb volt, mint az eredetileg tervezett összes, és tekintetbe vesszük a műszerárak világszerte tapasztalható emelkedését, akkor számolnunk kell azzal, hogy a milliárdos ráfordítástól egymagában nem várható mélyreható változás a műszerellátás terén. Súlyosbító körülmény a műszerbeszerzés jelentős, sőt, egyre növekvő devizaszükséglete. Remélhető, hogy a folyamatban levő és tervezett szervezeti intézkedések növelik majd a felhasználható összegek hatékonyságát. Utalnom kell az orvostudományi kutatások műszerszükségletére is. Tisztelt Országgyűlés ! A párt tudománypolitikai irányelvei hangsúlyozzák a tanszéki kutatások támogatásának fontosságát. Ezeknek a zömét az Egészségügyi Minisztérium fedezi a maga költségvetéséből, amelynek műszerrovatát a szorosan vett gyógyászati és a kutatásra szolgáló műszerek beszerzése egyaránt terheli. Ennek következtében az egyik igény kielégítése csak a másiknak a rovására lehetséges. Talán remélhető, hogy a harmadik ötéves terv példája alapján az éves tervek során végrehajtandó átcsoportosítással megnövelhető lesz a most tervezett keret. A kutatásra vonatkozóan felvetném azt a kérdést is, hogy az orvostudományi kutatásoknak nem az Akadémia által finanszírozott része nem kapna-e olyan jellegű pénzügyi támogatást, mint amilyenben például az ipari kutatás a műszaki fejlesztési alapból részesül. A műszerellátás egyik legkényesebb kérdése a műszergyártás. Kétségtelen és köztudott tény, hogy a hazai műszeripar csak igen korlátozott mértékben látja el a hazai piacot. A kérdés külkereskedelmi vonatkozásairól nem lévén kellően tájékozva, csak annak megállapítására szorítkozom, hogy ilyen körülmények között a műszerellátás devizaigényének növekedése elkerülhetetlen és ezzel eleve számolni kell. Végül az egészségügyi dolgozók bér- és szociális kérdéseiről szólanék. Ez is szerepel az ötéves tervben. A szakképzett középfokú dolgozók legutóbbi bérrendezése egyelőre megállította a rohamos kiáramlást erről a pályáról, de még nem váltotta valóra a szakszervezetnek azt a régi kívánságát, hogy a szakképzett egészségügjd dolgozók bére elérje a szakmunkásokét. Számot kell vetnünk azzal, hogy túlnyomólag dolgozó nőkről van szó, akik nagy személyes odaadást kívánó szellemileg és fizikailag egyaránt nehéz, sőt, nem is veszélytelen munkát végeznek három műszakban, és egyik részük emellett családanya is. Ezekre a női dolgozókra nem terjedhet ki az a törekvés, hogy mentesüljenek az éjszakai munka alól. Azok, akik nem közvetlenül a betegágynál, hanem rendeléseken dolgoznak, illetmény dolgában vannak kedvezőtlen helyzetben. A tények azt mutatják, hogy a pályaválasztás, munkavállalás egészen szoros összefüggésben van a kereseti és a munkahelyi körülményekkel és a fiatalságunkra az egészségügyi pálya, az orvosi kivételével, csekély vonzást gyakorol. Márpedig a legszebb és legmodernebb kórház sem működik jól képzett ápolónők és asszisztensnők nélkül. Az alkalmi átmeneti megoldások, mint például a munka melletti tanfolyamok nem oldják meg ezt a kérdést és a szakközépiskola bár elvileg igazán jó elképzelés, csak kevéssé járul hozzá az utánpótláshoz, mert az érettségizett növendékek a jövedelmezőbb pályákon helyezkednek el. Igen kedvezőtlen a helyzet az úgynevezett nem szakképzett egészségügyi dolgozók tekintetében. Ezen a területen jórészt csak férfiakat lehet foglalkoztatni, akik azonban mint családfenntartók alacsony fizetésük miatt nem maradnak meg ezen a pályán. Számba kell venni azt is, hogy ebben a kategóriában is szükség van szakértelemre és gyakorlatra, s ezáltal a fluktuáció nemcsak a munkaerő-ellátásra, hanem a tennivalók tényleges ellátására is veszélyes, hiszen ezek az emberek sokszor a legsúlyosabb betegek körül tevékenykednek. Az ismert és teljés joggal kifogásolt anomáliák ellenére meg kell mondanom azt is, hogy a felsőoktatáson kívüli orvosi fizetések hosszú ideje stagnálnak és ez komoly akadálya annak, hogy a fiatalokat egyes hiányszakmákra lehessen irányítani. A hiányszakmák eredete nem az érdeklődés hiánya, hanem a megfelelő kereseté. Ez az oka egyébként annak is, hogy a gyógyszerészi pályára férfiak alig jelentkeznek. Mindez felveti az egészségügyi dolgozók általános és differenciált bérrendezésének közeli esedékességét. Az ápolónőellátás kulcskérdése a nem férjezett fiatalokra vonatkozóan kellő számú nővérotthon — nem szállás — építése, míg férjezetteknél, családosoknál a bölcsődékről, óvodai helyekről való fokozott gondoskodás. Itt tehát nem egyszerűen bérről, hanem még inkább a szociális körülményekről van szó. Ezen a téren sok történt az utóbbi években, van néhány örvendetes példa a kérdés mintaszerű megoldására, de mind állami, mind tanácsi vonalon további