Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1969. április 18-án, pénteken 1766 1765 Az Országgyűlés 22. ülése, varja a joggyakorlatot, tehát a jogalkalmazást. Nagyon egyetértek a miniszter elvtárssal abban, hogy a jogalkalmazónak irányításra van szüksége, de az a véleményem, hogy ezt az irányítást elsősorban magának a jogszabálynak kell megadnia, ezt az irányítást a jogszabály mellett elsősorban a jogszabály autentikus indokolásának kell megadnia és ezután a főhatósági irányításnak. Itt most nemcsak az Igazságügyminisztérium irányítására gondolok, sőt nem is elsősorban arra. Az irányításnak olyannak kell lennie, amely erre a kettőre támaszkodva, ezt magyarázva segíti elő a munkát. Előfordul azonban, hogy az irányítás eltér a jogszabály szövegétől. Erre konkrét példát mondok. A lakásszövetkezetekről szóló 1959. évi jogszabály elévült, rossz már, az élet túlélte. Ezt a jogszabályt nem változtatjuk meg, noha ezzel dolgoznak. Elszaporodott lakásszövetkezeteink kinyomtatták, brosúrát csinálnak belőle, akarják alkalmazni. Két évvel ezelőtt egy főhatósági irányítással azt mondottuk, hogy ennek a jogszabálynak ez és ez a szakasza nem gilt, hanem helyette ezt a gyakorlatot kell követni. Ez az irányítás már Talmud-magyarázás, és a törvényesség rovására megy. Az ilyen irányítás rossz útra vezet. Éppen ezért egyetértek a miniszter elvtárs expozéjának azzal a részével, hogy a jogszabályok stabilitása nem jelenti azt, hogy az élet által túlhaladott jogszabályokat minden áron meg kell tartani. Ez az irányítás két évvel ezelőtt született, ahelyett, hogy már két év óta újabb szabály alapján dolgoznánk ebben a kérdésben. Problémánk van, elvtársak, mint jogalkalmazóknak a végrehajtási utasításokkal, mégpedig két szemszögből. Egyrészt előfordul, hogy késik a végrehajtási utasítás. Most legfrissebben az államigazgatási jogalkalmazók az állami tulajdonban levő ingatlanok kezelésével kapcsolatban várják három miniszter elvtárs végrehajtási utasítását, mert a jogszabály már április 1-én életbe lépett, alkalmazni kellene. Másrészt pedig a túlburjánzó végrehajtási utasításokkal van bajunk, mert sokszor a legjobban képzett jogalkalmazónak is a törvénytárak tömegét kell átnéznie ahhoz, hogy ki ne hagyjon valamit a jogalkalmazás során valamely élő végrehajtási utasításból. Problémája van itt-ott a jogalkalmazónak azzal is, hogy a jogalkotás során túltengenék az állampolgárok érdekeit védő garanciák. Rosszul hangzik ez egy ügyész szájából, de mégis így van. Például beszélt arról a miniszter elvtárs, hogy a lakásügyi jogszabályainknál sok a végrehaj tatlan ítélet. Többek között azért is, mert sikerült az állampolgárok jogait olyan messzemenően garantálni, hogy nincs az úristennek olyan fia, aki például egy renitens állampolgárt ki tudna rakni a lakásából bírói ítélet ellenére, ha csak nem adunk neki egy jó állami lakást. Tehát a túltengő garancia visszahat, visszaüt magára a szabályozó államra az össznépi érdekekkel szemben. Problémánk van mint jogalkalmazóknak a tanúzás kötelességénél. Ezen a téren két problémánk van. Egyes embereknél az a probléma, hogy néha személyes sértésnek veszik azt, ha tanúként idézik meg őket. Ez azonban a kisebb probléma, ezzel meg tudunk birkózni. Nagyobbik problémánk az, hogy, mint a büntető statisztika is mutatja, elég sok embert kell felelősségre vonnunk hamis tanúzásért, nem beszélve arról, hogy hányszor nem lehet felelősségre vonni. Nagyon nagy súlyt helyezünk a törvényességre, és politikánk alapja a törvényességre való törekvés. Fel kell azonban az Országgyűlés, az Országház, az egész ország nyitva levő ablakait használnunk arra, hogy megmondjuk, a törvényességre törekvésnek nemcsak a bíró, az ügyész, a rendőr felé irányuló figyelmeztetésnek és követelménynek kell lennie, hanem a törvényességnek, az igazság megállapításának nélkülözhetetlen része a teljesen való és igaz tanúvallomás. Lehet az igazságügyi és bűnüldöző szervek törekvése a legtisztább a törvényességre, mégis törvénytelen lesz az az ítélet, ha valótlan tanúvallomásra alapul. Ezzel kapcsolatban foglalkoznunk kell a közvélemény, a társadalom tudatának formálásával. Tisztelt Országgyűlés! A jogalkalmazók, a jogászok az elnyomó társadalomban foglalkozásuk természeténél fogva elidegenedtek a dolgozó néptől. El kellett idegenedniük, mert a jog, az uralkodóosztály akarata idegen volt a dolgozó néptől. Mi, mai társadalmunk jogászai azért választottuk ezt a pályát hivatásul, mert a dolgozó népünk érdekeit szolgáló jogot kell alkalmazni. Ezért nagyon szeretjük hivatásunkat és szeretnénk mindent megtenni azért, hogy a dolgozó népünk akaratát, pártunk politikáját kifejező jogszabályainkat a lehető legjobban tudjuk alkalmazni. Ehhez jó törvények kellenek, ehhez: kell mindennapi politikánk alapos ismerete, ehhez kell jogpolitikai irányítás és kell a jogalkalmazó munkáját megbecsülő, elismerő légkör. Szeretnénk úgy dolgozni, hogy dolgozó népünk minden hivatott képviselője, így Darvas József elvtárs is elismerhesse munkánkat, hogy kiérdemelhessük ezt az elismerést, mert mi minden idegszálunkkal dolgozó népünk érdekeit akarjuk szolgálni. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, ezért a vitát bezárom. Mielőtt az igazságügyminiszter válaszadására sor kerülne, az ülést rövid időre felfüggesztem. (Szünet: 15.58—16.13 — Elnök: KÁLLAI GYULA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Dr. Korom Mihály elvtárs igazságügyminiszter kíván válaszolni a felszólalásokra. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! öt elvtárs mondta el — saját tapasztalatai alapján is — véleményét az általam előterjesztett tájékoztató jelentés kapcsán. A felszólalók mindegyike aktuálisnak ítélte azt, hogy ez a kérdés ide került az Országgyűlés elé.