Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2913 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2914 évben terheli a részesedési alapot. Ha viszont meghaladja az ily módon megengedhető mértéket, akkor a befizetési kötelezettség progresszíve emelkedik. A szabályozásnak ez a módja, amelyet elsősorban az iparban és az építőiparban alkalmazunk majd, a mostaninál nagyobb ösztönzést ad a termelékenység emelésének, megszünteti, de legalábbis csökkenti az indokolatlan létszámtartást és megfelelő biztosítékot nyújt arra, hogy a termelékenység és az átlagbérek emelkedése elfogadható arányban álljon egymással. Köztudott, hogy egyes iparágak és vállalatok lehetőségei a hatékonyság emelése terén különböző okokból eltérőek. Ezek között lehetnek olyanok is, amelyeket társadalmi érdekből a bérszabályozás eszközeivel legalább részlegesen ellensúlyozni kell. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy nem járható út és nem is cél valamennyi ilyen természetű különbség, központi eszközök útján való feloldása, bérpreferenciákkal történő kiegyenlítése. A bérpreferenciák egyébként, is csak igen szűk körben és csak kivételes esetekben alkalmazhatók. Ezek szükségességét egyes vállalatok a munkaerőhiányra hivatkozva indokolják, köztük olyanok is fellépnek olyan igénnyel, amelyeknek belső, mégpedig jelentős belső munkaerőtartalékaik vannak. Az új szabályozás célja éppen az, hogy ösztönözzön e tartalékok feltárására. A termelékenység emelésében továbbra is döntő szerephez jut a műszaki fejlesztés, a termékstruktúra korszerűsítése, a kiegészítő munkafolyamatok, különösen az anyagmozgatás gépesítése. A technika kihasználása viszont csak akkor lesz igazán hatékony, ha korszerű munkaszervezéssel és megfelelő anyagi érdekeltséggel párosul. A munkaszervezés tökéletesítése mindenekelőtt a vállalatok vezetésének a feladata, mint ahogyan a vezetés feladata a vállalatokon belüli mechanizmus és érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése is. Mindenképpen szükségesnek látszik a hatáskörök decentralizálása és olyan elszámolási feltételek megteremtése, amelyek lehetővé teszik, hogy a személyi jövedelmekre fordítható forrásokat a vállalatokon belül is a gazdasági eredményekhez kapcsolva osszák fel. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok egyaránt mutatják, hogy a munkaerő-gazdálkodás feladatainak eredményes megoldásában fontos a társadalmi és az emberi tényezők szerepe. Az üzemi demokrácia érvényesülésének, a megfelelő munkahelyi légkör biztosításának, a szociális gondoskodás fokozásának, a törzstagoknak kijáró anyagi és erkölcsi elismerésnek egyre komolyabb a befolyása a teljesítmények növelésére. Ezt is számításba kell venni a termelékenység emelésének megalapozásakor. További fontos tényező a szakképzettség állandó fejlesztése, a folytonosan növekvő követelményekhez való igazítása. A szakmunkásképzésben már megtettük az első lépéseket abban az irányban, hogy a termelés számára korszerűen képzett munkaerő-utánpótlást biztosítunk. A negyedik ötéves terv időszakában jelentős anyagi befektetéssel fogjuk az ehhez szükséges feltételeket fejleszteni, A félnőtt szakmunkások továbbképzésének céltudatos és színvonalas megoldása azonban még előttünk álló feladat. A munkaerő-gazdálkodásban és a termelékenység emelése terén a népgazdaság előtt álló feladatok, a népgazdasági és a vállalati érdekek tervszerű összehangolása, a szabályozórendszer megfelelő működtetése a minisztériumok és a tanácsok munkaügyi irányító tevékenységének magasabb színvonalra emelését is megkívánja. Az irányító munka hatékonyságának növelése természetesen>a továbbiakban sem vezethet az állami előírásokban körülhatárolt vállalati önállóság és felelősség csorbításához. A népgazdasági érdekek érvényre jutásának elősegítését mindenekelőtt a gazdaságpolitikai és közgazdasági eszközök helyes alkalmazásával és differenciálásával kell biztosítani. Amint erről már szóltam, a Központi Bizottság múlt évi novemberi határozata, a kormány intézkedései és a szabályozók részleges módosítása új és kedvező folyamatokat indított el. Ezeket a negyedik ötéves terv időszakára kidolgozott szabályozás feltehetően tovább fogja erősíteni. Remélhető, hogy a vállalati érdekeltség fokozásával javul a belső érdekeltségi rendszer és ez ösztönzést ad a munkaszervezés javítására, a termelékenység tartalékainak feltárására. Tisztelt Országgyűlés! A fejlődés előttünk álló szakaszában a termelékenység emelése nem csupán lehetőség, hanem objektív szükségesség is. Ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a munkaerő-gazdálkodás eszközeivel, az anyagi érdekeltség helyes alkalmazásával, a vezetés színvonalának és módszereinek továbbfejlesztésével is segítsük a gazdasági növekedés e fontos emelőjét. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Borivó Károly képviselőtársunk. BORIVÓ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Felszólalásomban népgazdaságunk, de a mezőgazdaság számára is a legfontosabb ágazattal, a kenyérgabona-termeléssel és azzal összefüggésben néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. Teszem ezt annál is inkább, mert megyénk is jelentős szerepet tölt be az ország kenyérgabona-szükségletének megtermelésében, hiszen a vetésterület 7—8 százaléka megyénkben van, és a kenyérgabona-termesztés a gazdaságirányítás új rendszerében is kiemelt, direktív feladat marad. Továbbá: mert ez év őszén a betakarítások elhúzódása miatt rendkívül szervezett, feszes munkára van szükség ahhoz, hogy a kenyérgabona optimális időben és megfelelő területen elvetésre kerüljön. Közismert, hogy a felszabadulásunk óta eltelt 25 év legnehezebb, s talán a legnagyobb veszteséggel járó kenyérgabona-betakarítása ebben az évben volt. Mondhatom, hogy igen sok küzdelemmel, általában megkésve, s nem is dicsekvésre méltó termésátlaggal fejeztük be az idei aratást, s az egész nyári mezőgazdasági munkát. Már a nyár elején láttuk, hogy a kenyérgabona elmaradt fejlődésében. Láttuk, hogy nagyon nehéz lesz az aratás, amelynek megkezdése lényegében a kései kitavaszodás miatt 2—3 hetet késett. A sok gondot, nehézséget alapvetően az időjárás okozta. A későn kezdett aratás131*