Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2859 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2860 dezni tudja viszonyát a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal is. Mindezek újabb fontos állomások az európai biztonság megszilárdítása felé vezető úton. Ami bennünket illet, üdvözlünk minden javaslatot, amely a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának javítását szolgálja, s magunk is készítünk ilyen javaslatokat. Tisztelt Képviselő Elvtársak ! A Varsói Szerződés országainak összehangolt akciói, kezdeményezései, felhívásai és nyilatkozatai alapján élénk államközi eszmecsere indult meg az európai biztonság megszilárdításának kérdéseiről, általában és konkrétan az európai biztonsági értekezlet összehívásáról. A Varsói Szerződés tagállamainak az európai biztonsági értekezlet összehívása ügyében tett kezdeményezéseit a népek kedvezően fogadták, s azokat egyetlen kormány sem utasította el. Az európai államok többsége kívánatosnak tartja az európai biztonsági értekezlet megtartását. Számos kérdésben — így a konferencia színhelyében, a részvevők körében — egyetértés alakult ki az érintett államok között. Jelentős a közeledés az értekezlet napirendjét illetően is. Noha egyes imperalista vezető körök hol nyíltan, hol burkolt formában igyekeznek akadályokat gördíteni az európai biztonsági értekezlet útjába, meggyőződésünk, hogy kísérleteik kudarcot vallanak. Rendkívül tanulságos Európa népei számára, hogy a földrészünk legközvetlenebb problémáinak megoldására hivatott európai biztonsági értekezlet legállhatatosabb ellenzője és az ezzel kapcsolatos kétségek, sőt a kilátástalanság érzetének terjesztője az amerikai imperializmus. A szocialista országok továbbra is kezdeményezőén lépnek fel az európai biztonsági értekezlet ügyében. Bizonyítja ezt a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ez év augusztus 20-án Moszkvában tartott, ülése, valamint a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek budapesti értekezletén elfogadott memorandum. A szocialista közösség összehangolt, külpolitikájának keretében Magyarország is aktív részt vállal az európai biztonság megszilárdításáért folytatott harcban. Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak reménytkeltő, hanem mélységes aggodalomra és éberségünk fokozására okot adó események is vannak a nemzetközi életben. Különösen Indokínában és a Közel-Keleten feszült a helyzet. A világ békeszerető közvéleményét mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus folytatja barbár agresszióját a szabadságáért küzdő hős vietnami nép ellen, sőt bűnös cselekményeit kiterjesztette egész Indokínára. Fegyveresen beavatkozik Kambodzsa belügyeibe, és folyamatos támadásokat intéz a társadalmi haladásért küzdő laoszi nép ellen. Az Egyesült Államok vezetői már többször bejelentették, hogy kivonják csapataikat Indokína térségéből. Ennek ellenére fokozzák katonai erőfeszítéseiket. A „vietnamizálás" képmutató programja nem szolgál más célt, mint azt, hogy csendesítsék a világ közvéleményében kialakult amerikaellenes érzelmeket, és leszereljék az amerikai nép egyre erősödő felháborodását. Az utóbb időben bíztató jelei mutatkoznak a párizsi tárgyalások hatékonyabbá válásának. Előrehaladás csak abban az esetben képzelhető el, ha az Egyesült Államok kormánya komolyan figyelembe veszi a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánynak a politikai rendezésre vonatkozó javaslatait. A javaslatok reálisan számolnak a délkeletázsiai viszonyokkal, és minden érdekelt jogosigényeit figyelembe véve mutatják meg a véres háborúból kivezető politikai rendezés útját. A Magyar Népköztársaság kormányának mélységes meggyőződése, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány új, nyolc pontba foglalt javaslata megfelelő lehetőséget teremtett az. agresszió felszámolására, az embermilliók által óhajtott vietnami béke megteremtésére. A magyar nép szolidáris a hazája szabadságáért és függetlenségéért küzdő hős vietnami néppel, az indokínai térség valamennyi megtámadott országának népével. Együtt vagyunk mindazokkal a politikai és társadalmi erőkkel,, amelyek Vietnam és Délkelet-Ázsia hősiesen küzdő népeit támogatják erkölcsi-politikai,, anyagi tekintetben. Nem lehet kétséges, hogy a megtámadott népek igaz ügye diadalmaskodik, és az agresszor visszavonulásra kényszerül. A közel-keleti konfliktussal kapcsolatban kormányunk már többször határozottan állást foglalt, elítélte az izraeli agressziót, a területrabló törekvéseket és hitet tett a haladó arab népek igazságos ügye mellett. Mint a szocialista közösség más országai, a Magyar Népköztársaság is, erőfeszítéseket tett azért, hogy a világ békéjét fenyegető agressziót, a népek jogos érdekeit figyelembe véve, politikai eszközökkel megszüntessék. Az utóbbi napok során az egész világ békeszerető közvéleményét foglalkoztatta a közelkeleti válság kiéleződése, az amerikai—izraeli intervenció új veszélye. Az új veszélyek alapvetően abból adódnak, hogy sem az Egyesült Államok, sem Izrael kormánya nem hajlandó végrehajtani a közel-keleti helyzet rendezésére 1967 novemberében az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott és az Egyesült Államok által is megszavazott határozatot. Az elmúlt napokban a konfliktus kiszélesedésének a veszélye nagymértékben megnőtt. A Szovjetunió, az Egyesült Arab Köztársaság és a vele szövetséges arab országok együttműködése elősegítette, hogy az ésszerű megegyzések törjenek előre. Az öszszes érdekelt arab képviselők megegyezése alapján, megállapodás jött létre a jordániai viszonyok rendezésére. Reméljük, hogy a megállapodás aláírói érvényesíteni tudják akaratukat és ezzel elősegítik, hogy az általános rendezés érdekében tovább lehessen folytatni a nemzetközi tárgyalásokat. A legutóbbi napok hirtelen felfokozott veszélyei újra megmutatták, hogy mindaddig nem lehet biztonságos helyzet a KözelKeleten, amíg a Biztonsági Tanács 1967. évi határozatát az összes érdekeltek életbe nem léptetik. Mély megrendüléssel fogadtuk Nasszer elnök