Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2853 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2854 kenység kevesebb objektumra koncentrálódjon. Változatlanul fontos itt az időtényező szerepe, a nagy építkezések jobb előkészítése, szervezettebb kivitelezése, elengedhetetlen a technológiai tevékenység gyökeres javítása. Beruházásainknak mennyiségileg és strukturálisan összhangban "kell lenniük a megvalósítás anyagi-műszaki feltételeivel. Ennek érdekében határozottabban kell folytatnunk egyfelől a termelőkapacitások gyors fejlesztését, másfelől a túlburjánzó beruházási kereslet fékezését. Nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a beruházások előkészítésének javítására, a programok gondosabb elkészítésére és a végrehajtásban érdekeltek munkájának összehangolására. Törekedni kell a régi üzemek rekonstrukciójára, gépparkjának korszerű gépekkel való felújítására, arra, hogy a vállalati beruházásoknál is minél modernebb gépeket és korszerű technológiai folyamatokat alkalmazzanak. A' beruházások hatékonyságának növekedése, a modern technika alkalmazása a régi üzemekben a termelékenység emelkedésének leggyorsabb módszere. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az ötéves tervben foglalt reális célkitűzések is mutatják, hogy népgazdaságunk mindinkább az intenzív fejlődés szakaszába lép. A következő esztendők, az elmúlt 2—3 esztendővel együtt, egy sajátos „átváltási időszaknak" tekinthetők. Az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átváltás nem történik látványosan „egy csapásra". Bizonyos átmenetre, néhány esztendőre van szükségünk, míg fokozatosan átválthatunk az eddigiről az újabbra. Erőteljes műszaki-technikai haladás, a termelékenység és á jövedelmezőség fokozása, a szakképzettség dinamikus fejlesztése és a hatékony beruházási politika — ezek az intenzív gazdasági fejlődés fő eszközei. Népgazdaságunk fejlesztésének egyik alapvető feladata a termelés struktúrájának alakítása. Rendkívül felelősségteljes tennivaló ez, hiszen a gazdasági szerkezet hosszú évekre kihatóan meghatározza a termelés és a fogyasztás irányát, lehetőségeit, nagyban befolyásolja a társadalmi munka hatékonyságát. Ugyanis a termelés különböző ágaiban a munka termelékenysége eltér egymástól. így nem mindegy, hogy a munkaerőt hol foglalkoztatjuk. Nagyfontosságú a népgazdasági szerkezet olyan kialakítása, hogy az vegye figyelembe hazánk adottságait. Részletesebben azt, hogy nem bővelkedünk nyersanyagokban, viszont a feldolgozóipar tovább fejleszthető, valamint, hogy rendelkezésünkre álló növekvő műveltségű, szakmai tapasztalatokban gazdag, a korszerű technikát egyre jobban használni tudó munkásosztályunk, kipróbált szakmunkásgárdánk, a nagyüzemi munkaszervezést mindinkább elsajátító szorgalmas parasztságunk, valamint nagy felkészültséggel rendelkező és számban gyarapodó értelmiségünk. Alapos elemzések során jutottunk arra az elhatározásra, hogy a szerkezeti átalakítások folyamatában most elsősorban az energiaellátásunkban eszközlünk lényegbevágó változtatásokat, gyorsított ütemben fejlesztjük az alumíniumipart és a vegyipart, nagy erőt fordítunk I az úgynevezett olefin-program megvalósítására; az átlagot meghaladóan bővítjük a közúti járművek gyártását és a számítástechnikát. Az ipari struktúra javításának sorába tartozik még a könnyűiparon belül a ruházati ipar nagyarányú fejlesztése, korszerűsítése, átalakítása is. A mezőgazdaságon belüli szerkezeti átalakítást a hústermelés erőteljes fokozására irányuló erőfeszítéseink jelzik. A termelési struktúra átalakítása, javítása a gazdasági élet állandó folyamata. Ezért nem véletlen, hogy évek óta ismételten szóba kerül. A gazdasági élet változása, az életkörülmények fejlődése a termelés elé állandóan új feladatokat állít, bővülő és új igényekkel lép fel, és fordítva, a növekvő termelés új meg új szükségletet hoz létre. Az ország adottságait, a lehetőségeket figyelembe véve kell eldönteni, hogy melyik szükségletet hogyan, milyen mértékben és milyen módon elégítjük ki. Mindenekelőtt biztosítani kell az alapvető szükségletek kielégítését. Ezek közé tartozik az energiaellátás korszerűsítése és javítása, valamint a gazdaság kemizálása. Ezek ma nálunk minden fejlesztési elképzelés és nagy strukturális átalakítás elsőrendű feltételei. Szem előtt tartva a világban végbemenő változásokat, mi i£ azt a tudományosan helyesnek bizonyított utat választjuk, hogy az energiaelltásában a szénbányászat mellett gyorsan növekvő mértékben a szénhidrogénekre alapozzuk az energiaforrást. E program végrehajtásánál is látható, hogy milyen sokrétű intézkedéseket, meggondolásokat igényel a szerkezeti változás végrehajtása. Egyebek között gondoskodni kell nem kis számú dolgozó ember — bányászok — áthelyezéséről, esetleg átképzéséről, termelőeszközök, álló alapok újszerű felhasználásáról, nagy, milliárdos nagyságrendű beruházásokat kell eszközölni, bővíteni kell a nemzetközi gazdasági együttműködést stb. Megközelítően azonos nagyságrendű feladat a kemizálás végrehajtása is. A vegyipari ágazat kiemelt ütemű fejlesztése is — az energiahordozók strukturális átalakításához hasonlóan —. már hosszabb idő óta folyik. Ez ideig elsősorban a műtrágyagyártás és a gyógyszeripar növelését szorgalmaztuk, a jövőben pedig ezek mellett a műszál és a műanyagok termelését. A nemrégiben megkötött szovjet—magyar olefin-egyezmény hosszabb távon, 1985-ig meghatározza a fejlesztés irányát, a vegyipar szerkezeti átalakításának útját. Ez a fejlesztés — hazai nyersanyagbázisra alapozva — kihat a kőolaj- és a földgáziparra, valamint az energiaellátásra is. Az olefinek — a modern műanyagok és szintetikus szálak „építőkövei" — gyártása ma már csak nagy kapacitású üzemekben gazdaságos. A műszaki és gazdasági erőforrások ésszerű megosztását, ezért a beruházások gyors megvalósítását teszi lehetővé az említett egyezmény valóra váltása. Ez igazi termelési integráció, amelyet a világszínvonalnak megfelelő technika alkalmazásával — mindkét félnél magas munkatermelékenységgel, jelentős beruházási és üzemeltetési megtakarítással — hozunk létre. Tisztelt Országgyűlés ! Képviselő Elvtársak !