Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1751 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1752: rendbontókat a lakosság tegye ártalmatlanná, hiszen ez a bűnüldöző, rendfenntartó szervek elsőrendű kötelessége. De azt vallom, hogy az emberek egy részénél tapasztalható közömbösséggel, „be nem avatkozással" nem békélhetünk meg. Ennek megváltoztatásában sokat tehet a sajtó. Az ilyen irányú munkában nyilván kevesebb lesz a szenzáció, de társadalmilag feltétlenül hasznot hoz. Mi nagyra értékeljük a hírközlő szervek tevékenységét, ha munkánkat nem is mindig dicsérik. Nagyon odafigyelünk kritikai észrevételeikre. Elmúltak azok az idők, amikor egy-egy helytelen döntés nyilvános bírálatát a bíróságok, a rendőrség, az ügyészség vagy a tanácsok intézménye elleni fellépésnek tekintettük. De sem ma, sem a jövőben nem értünk egyet egy-egy eset nem mindig valós beállításával, ami a közvéleményben félreértésekre adhat okot. Erről még akkor is érdemes szólni, ha ritkán fordul elő, de megesik. Helyesnek tartanám azt is, ha többet írnának az újságok, és általában hírközlő szerveink többet foglalkoznának a jó ügyintézéssel, a helyes intézkedésekkel, hiszen mégis csak azok dominálnak. A törvényesség maradéktalan biztosításában, az állampolgári jogok és kötelezettségek törvényesítésében előttünk álló feladatokat így tudjuk jobban, sikeresebben, eredményesebben, (összefogott erővel szolgálni. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztató jelentésem végére értem. A jogalkotás és jogalkalmazás kérdéseiről még nagyon sokat lehetne beszélni. Én az elmondottakat ítélem olyanoknak, amelyek ma különös figyelmet érdemelnek. Természetes, hogy az általam most nem érintett problémák is olyanok, amelyekkel naponként foglalkoznunk kell. Ügy vélem, az előadottak kellő mértékben megvilágítják a téma helyzetét, a megtett utat, és megfelelően mutatják a még megoldásra váró kérdéseket is. Igyekeztem bemutatni, hogy a jogalkotás és jogalkalmazás alapján sikeresen fejlődik, és szocialista jogunk megfelelően betölti szolgálati szerepét. Eddigi utunk kritikai elemzése, továbbá a társadalom szükségletei alapján kell továbbfejlesztenünk munkánkat. Ennek ma jó feltételei vannak. Csak rajtunk múlik, hogy terveinket, elképzeléseinket mekkora sikerrel váltjuk valóra. Ebben nagy szerepe és — hangsúlyozom —• felelőssége is van mindannyiunknak, jogalkotóknak és jogalkalmazóknak egyaránt. Kérem a tisztelt Országgyűlést — hogy beszámoló jelentésem — tudomásul venni szíveskedjék. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz öt képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Elsőként dr. Harrer Ferenc képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. HARRER FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdéseiről szóló igazságügyminiszteri beszámoló vezető mondata, amely jogrendszerünk átfogó továbbfejlesztését időszerűnek nyilvánítja, arra késztet, hogy ezt az alkalmat felhasználjam, hogy ennek a kérdésnek államrendszerünket illetően lényegére, fontosságára és időszerűségére a tisztelt Országgyűlés figyelmét és érdeklődését felhívjam. Időszerűségen persze nem évekre menőt értek, amint azt az igazságügyminiszter jelezte. örülök, hogy államigazgatásunk szocialista szellemű, gyökeres reformjának problémája végre napirendre került. Hivatott elindítója a párt Központi Bizottságának és a kormánynak márciusi együttes ülésében elfoglalt álláspontja, amit a Hazafias Népfront Tanácsának elnöksége áprilisi ülésében is magáévá tett. A párt és a kormány álláspontját a következő két tétel fejezi ki. Az egyik : a szocializmus építésének soron levő feladatai az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését igénylik annak érdekében, hogy államrendszerünk még hatékonyabban szolgálja a szocialista társadalmat. A másik: a társadalmi befolyás oly módon történjék, hogy egyidejűleg az állami szervek önálló hatásköre és felelőssége növekedjék. Pontosan erről van szó. Optimális, hatékony állami tevékenység önmagában és megokolt társadalmi befolyás a hatékonyság veszélyeztetése nélkül. De lássunk egy pár problémát, szembeállítva a valósággal! Az államhatalmi és államigazgatási tevékenység kettősségének következetes megvalósítása vagy elejtése. A valóság? A kormány szervei, mint államigazgatási szervek rendelkeznek a tanáccsal, mint államhatalmi szervvel. A másik: a hatósági rendelkező és az operatív megvalósító tevékenység kettéválasztása az utóbbinak az előbbi alá rendelésével és az operatív tevékenység belső függetlenségének biztosításával. A valóság: egymás tevékenységének nem honorálása. A harmadik: az Országgyűlés, a kormány és a helyi tanácsok belső szervezeti problémái. A valóság: zavarosságok és hiányosságok. Jogforrási kérdések, különösen a rendelet és az utasítás éles, következetes megkülönböztetése. A valóság: utasítással megmásítják a jogszabályokat. A jogorvoslati rendszer egyszerűsítése és a felügyeleti rendszer ésszerű kialakítása. A valóság: az előbbi túltengése, az utóbbi bonyolultsága. Azt hiszem, a példákkal eléggé megvilágítottam a téma súlyosságát és időszerűségét. Végkövetkeztetésként csak azt fűzöm hozzá, hogy a társadalmi és államigazgatási rendünkben tapasztalt fogyatékosságokat akkor fogjuk a lehetőségig megszüntetni, ha gyökeres, elvi reformoknak vetjük alá. Ennek vezérelve, hogy a társadalmi befolyás módszereit és határait az állami tevékenység hatékonyságának szem előtt tartásával határozzuk meg. A feladat megoldásához véleményem szerint úgy kellene hozzáfogni, hogy az egész problémakört mielőbb — újra hangsúlyozom, nem évek alatt, hanem mielőbb — egy kis számú, magas szintű előkészítő bizottság tárgyalná meg, amelyben a politikai vonalat a párt, az államigazgatás illetékes vezetői, a társadalmi befolyás témakörét pedig a legszélesebb társadalmi szervezetünk, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint a többi átfogó társadalmi Itömegszervezetünk, a szakszervezetek, a nőta-