Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2783 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2784 dési ütemünk más nemzetek gazdaságához viszonyítva. Gazdasági szakemberek és tapasztalt közéleti személyiségek azonban egyaránt jól tudják, hogy 5—7 évre nem lehet mindent teljes pontossággal előrelátni. Mai várakozásainkhoz képest változások és eltolódások mehetnek végbe. Előre nem látott fejleményekkel kell számolnunk mind a nemzetközi politikában és gazdaságban, mind a hazai társadalom és gazdaság mozgásában. Ilyen változások esetén a terv fundamentális céljainak és kereteinek fenntartása mellett módosításokra, néha lényeges módosításokra van szükség. Helyes tehát, hogy a törvényhozás felhatalmazást adjon a kormánynak arra, hogy a módosításokat saját belátása és legjobb meggyőződése szerint keresztülvigye. A vita során azonban felmerült, hogy a törvényhozás sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy e változásokról csak akkor értesüljön, midőn a tervidőszak lezárult. Ennek megelőzése végett az egész tervidőszak során élénk kapcsolatot kell tartanunk a gazdasági vezető szervekkel és a különböző kormányhivatalokkal annak érdekében, hogy a nagyobb változásokról időben értesüljünk, illetve — indokolt esetben — azok szükségességéhez is hozzászóljunk. Az Országos Tervhivatal elnöke egyetértett Szabó Kálmán képviselőtársunknak a terv- és költségvetési bizottságban elhangzott azon javaslatával, hogy a terv lényegét érintő változások esetén a terv- és költségvetési bizottság véleményét előzetesen kikérje. A népgazdasági terv a szocialista társadalomban nemcsak gazdasági, hanem társadalmi terv is, amely a gazdasági és nem gazdasági folyamatok legjobb összhangját keresi. Közismert ugyanis, hogy gazdasági fejlődésünk során jönnek létre azok az anyagi eszközök, amelyeknek segítségével a nem gazdasági területek, mint a kulturális, oktatási, művelődési, közegészségügyi, anyagi ellátása történik. Az említett nem gazdasági területek értékrendszere nem a gazdaságból keletkezik, hiszen a tanuláshoz, vagy művelődéshez való jog, vagy az emberi egészség védelme a szocialista állam és társadalom fundamentális céljai közé tartozik. A tanuláshoz, vagy művelődéshez való jog nemcsak azért illeti meg az egyént, mert idővel munkaerővé válik, és a művelt ember a gazdaság különböző területein jobban meg tud felelni feladatának, mint a műveletlen. Kétségtelen azonban, hogy a területek saját értékrendszerünkből eredő törekvéseinek valahol találkoznia kell a gazdaság szükségleteivel és követelményeivel. A tanuláshoz való jog ugyanis szent, de a munkához való jog semmivel sem kevésbé az, amiből logikusan következik, hogy az oktatás struktúráját és a szakember-képzést oly módon kell kialakítani, hogy az „összhangban legyen a társadalom szükségleteivel. A közgazdászok e két tevékenység közötti összefüggés kifejezése érdekében az oktatás, a tudomány, vagy a közegészségügy terén eszközölt befektetéseket hosszú távú gazdaságpolitikai cselekvésnek is tekintik. Közismert ugyanis, hogy a munkaerő vagy a tudományos kutatás színvonala a gazdasági fejlődést hosszú időt tekintve, igen lényegesen befolyásolja. Az értékrendszerből eredő különbözőségek ellenére a gazdasági és a nem gazdasági területek között különböző hasonlóságok állnak fenn. Hiszen e területek saját célrendszerüket követve konkrét feladataik megvalósítása során a szervezés, a racionális cselekvés, a kalkuláció és az ellenőrzés követelményeivel is találkoznak. Hogyan oszlanak meg a jelenlegi tervjavaslatban a termeléssel összefüggő és a termelés szféráján kívül eső beruházások? Az úgynevezett nem termelő beruházások a tervben igen nagy fejlődést mutatnak, hiszen a beruházások növekedése e szférában 59—61 százalékos, szemben a termelő szférában jelentkező 23—25 százalékos beruházási növekménnyel. Kétségtelen, hogy a nem termelő beruházások közül a súlypontot ez a terv a lakásépítésre helyezi, amelynek az elmúlt tervidőszakhoz viszonyított indexe 196. A kulturális, művelődési, oktatási és közegészségügyi kiadások azonban nem emelkednek ilyen gyors ütemben. Bizottságunk ülésén igen élénk vita alakult ki e problémákról. A tervjavaslatban szereplő beruházási előirányzatokat lényegükben mind a kulturális, mind az egészségügyi bizottság elfogadta, mindkét bizottság elnöke hangsúlyozta azonban — a kulturális bizottságé különösen erőteljesen —, hogy a tervjavaslatban szereplő beruházási előirányzatok nem biztosítják az ágazat számos, egyébként indokolt szükségletének kielégítését. / Természetesen magában véve ez az érvelés nem ad alapot arra, hogy az eszközök jelenleg javasolt elosztását megváltoztassuk, hiszen a társadalom más területein is számos olyan tevékenység volna megemlíthető, amely nincs megfelelően ellátva anyagi eszközökkel. Induljunk ki tehát változatlanul abból, hogy helyes az a felfogás, hogy a kulturális, tudományos és közegészségügyi téren végbemenő beruházásokat hosszú lejáratú gazdasági beruházásoknak tekintik. Ebben az esetben is felmerül azonban a probléma, hogy milyen arány állhat fenn a termelő és a nem termelő beruházások között olyan időpontban, amidőn a termelőkapacitások bővítése mellett a technikai fejlődés meggyorsítására nagy anyagi eszközöket kell fordítani. Kétségtelen, hogy az infrastrukturális beruházások közepes és hosszú időszakon belül erőteljesen befolyásolják a gazdasági fejlődést, sőt a gazdasági hatékonyságot is. A jelenlegi tervjavaslatban az infrastrukturális beruházások — tehát a közlekedést és a kereskedelmet is ideértve — az összes beruházások mintegy 35—36 százalékát alkotják. Végül számot kell vetni azzal a körülménynyel is, hogy a termelő beruházások között is sok hosszabb vagy közepes időszak alatt amortizálható beruházási vállalkozást találunk. Ha tisztelt képviselőtársaim áttanulmányozták a beruházásokról szóló összefoglalást, bizonyára felkeltette figyelmüket az a tény, hogy