Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2777 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2778 kommunális' ellátásban számottevően csökkenni fognak —, a területi különbségek és az egészségügyi, szociális, valamint a kulturális ellátás terén is mérséklődnék a területi színvonalkülönbségek. A negyedik ötéves terv területfejlesztési célkitűzései alapján reális az a várakozás, hogy 1975 körül országunk egyik területét sem jellemzi majd kirívó elmaradottság sem a jövedelmi viszonyokban, sem a foglalkoztatottságban, és ennek alapján fokozatosan rátérhetünk a területi fejlesztés további nagy jelentőségű célkitűzéseinek megvalósítási programjára: a falusi és a városi életkörülményekben még meglevő lényeges különbségek megszüntetésére. Tisztelt Országgyűlés ! Meggyőződésünk, hogy a tervjavaslat reálisan megítélt gazdasági valóságra épül, amelyben megfelelően jut kifejezésre népgazdaságunk jelen fejlődési szakaszának lényege és sajátosságai. Az elmúlt évek gazdasági fejlődésének eredményei, a nemzeti jövedelem tervezett felosztási arányai, a körültekintően és nem túlzott számban kiválasztott struktúrafejlesztési programok alapján meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a népgazdasági terv előirányzatai reálisan teljesíthető, sőt, jó munkával túlteljesíthető feladatokat tartalmaznak. ötéves tervünk realitása szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy kölcsönösen egyeztetjük és egyre magasabb színvonalon hangoljuk össze gazdaságfejlesztési terveinket a KGST országaival. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy tervkonzultációs tárgyalásaink az országok többségével befejeződtek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. Különösen-jelentős ebből a szempontból a Szovjetunióval a közelmúltban lefolytatott tárgyalásunk, amelynek eredményeit igen nagyra értékeljük. A Szovjetunió szállításai az 1971—1975-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges energia és energiahordozók importjának döntő részét, jelentős mértékben elősegítik a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdaságunk műtrágyával való ellátását. Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színesfémkohászatunk ugyancsak jelentős mértékű szovjet nyersanyagszállításokra alapozhatja termelésbővítését. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági kapcsolataink erősítése ötéves tervünk realitásának legfontosabb biztosítéka. A terv realitásának hangsúlyozása mellett szeretném aláhúzni, hogy a terv céljainak valóra váltása mind a termelés, mind az elosztás szféráiban energikus és az eddiginél színvonalasabb egyéni és társadalmi munkát igényel. Elég néhány percig elidőzni a tervösszefoglaló mutatóinál, vagy áttekinteni elvi irányvonalát, máris szembetűnik, hogy ez a terv többet kíván tőlünk, mint amit az eddig elért eredmények tovább vetítése ígérne. Kiemelném például azt a.hármas követelményt, amelynek együttes érvényesítése legfontosabb feltételét jelenti előirányzott gazdasági fejlődésünk megvalósulásának. Ezek: kielégítő termelési ütem, növekvő gazdasági hatékonyság, szilárd belső és nemzetközi gazdasági egyensúly. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Gazdaságirányítási rendszerünkben gazdaságpolitikai céljaink megvalósulását nagymértékben tervszerű pénzgazdálkodással segítjük elő és ebben fő szerepe az állami költségvetésnek van. Tervünk fő vonásai, mindenekelőtt a gazdaság belső egyensúlya, ezért a költségvetés bevételeinek és kiadásainak szerkezetében és a költségvetés egyensúlyában jut kifejezésre. A költségvetési mérlegre vonatkozó számítások is azt mutatják, hogy tervünk reális, végrehajtható, ha a végrehajtás folyamatában nem térünk el a gazdaságpolitikánkban magunk elé állított legfőbb elvektől. Mindemellett szükséges felfigyelnünk arra, hogy olyan jelenségek is tapasztalhatók, amelyek a gazdasági egyensúly erősítése ellen hatnak. Ilyenek mindenekelőtt némely területen az erőnket meghaladó ágazati fejlesztési elgondolások, az állami támogatások iránti túlzott igények, az értékesítési lehetőségekkel nem kellően számoló termelési törekvések. Tapasztalható még ma is az a múltból ismert törekvés, hogy a központi erőforrások iránti igényeket különböző szervek ugrásszerűen meg kívánják növelni a tervidőszak első évében, miközben azzal számolnak, hogy a központi erőforrásokhoz való hozzájárulásukat a tervidőszak utolsó éveiben fogják teljesíteni. Ha engednénk ezeknek a törekvéseknek, ez káros hullámzást vinne a gazdasági fejlődésbe, utat nyitna a spontaneitásnak, lehetetlenné tenné a költségvetés hatékony felhasználását a gazdaság tervszerű szabályozásában. Szeretném már most, az 1971. évi költségvetés országgyűlési tárgyalása előtt hangsúlyozni, hogy költségvetési kiadásaink növelésénél következetesen kell számba vennünk a bevételek növelésének reális lehetőségeit. Költségvetésünk jelenleg nincs egyensúlyban. Az egyensúlyt a következő öt év folyamán kell megteremtenünk. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítása és a költségvetés szükséges stabilitása érdekében a tervidőszak folyamán szigorúan érvényesíteni kívánjuk a törvényjavaslatban is megfogalmazott követelményt, hogy — a vállalati jövedelmek központosított hányadának kismértékű emelésével is — növeljük a költségvetés bevételeit; a termelőágazatok fejlesztésénél mérsékeljük a költségvetésből rendelkezésre bocsátott eszközök arányát, csökkentsük elsősorban a veszteségtérítő jellegű támogatásokat és ésszerű takarékosságot érvényesítsünk a társadalmi közös fogyasztást szolgáló kiadásoknál. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv célkitűzéseit, a megvalósítandó feladatokat tartalmazza, hanem a terv végrehajtását megalapozó szabályozó rendszer lényeges alapelveit is. A tervtörvény elfogadásával tehát a legmagasabb szintű jogszabály fogja az irányítás közvetlen és közvetett közgazdasági szabályozó eszközeinek lényegét, az ár-, pénzügyi-, hitel-, bérpolitikai, valamint a külkereskedelmi szabályozás alapelveit, a területi fejlesztés fő szabályozó eszközeit rögzíteni. A távlati célok jobb érvényesülése és az irányítás folyamatossága megköveteli, hogy az ötéves terv átfogóan és kellő mélységben kőnkre-