Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2775 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2776 tunk végre és tovább növeljük a családi pótlék összegét. Emellett a bér- és árpolitika útján — feltételezve a munka hatékonyságának előirányzott javulását — garantáltan biztosítani kívánjuk, hogy a reálbérek és reáljövedelmek a tervezett mértékben emelkedjenek. Gazdaságpolitikánknak továbbra is fontos vonása marad a teljes foglalkoztatás biztosítása. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a munkaerővel való gazdálkodás területén magasabb színvonalú és a társadalom érdekeivel jobban összhangban álló gyakorlatot kell megvalósítanunk. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban folytatódni fog az áttérés a 44 órás munkahétre a népgazdaság mindazon területein, ahol ehhez a feltételek megteremthetők. Ezt fontos politikai és társadalmi kérdésnek tekintjük, értve ez alatt azt is, hogy ennek a folyamatnak a termelés, a forgalom- és a jövedelmezőség sérelme nélkül kell végbemennie, ezért csak fokozatos lehet. Ami a fogyasztói árpolitikát illeti, alapvető követelménynek az árstabilitás biztosítását tartjuk. Ugyanakkor számolunk azzal a gazdasági realitással, hogy a fogyasztói árrendszer és az árarányok nem merevíthetők meg hosszú időszakra, és azokat a ráfordítás alakulása, a társadalmi megítélés, valamint a kereslet és kínálat egyensúlya alapján fokozatosan korszerűsíteni kell. Lesznek áruk, amelyek ára objektív okok miatt majd emelkedik, más áruk ára pedig csökken. Az árszínvonal és árarányok változása azonban nem sértheti a tervben előirányzott reáljövedelem- és reálbérnövekedés megvalósulását. Tisztelt Országgyűlés ! A tervgazdálkodás bevezetése óta sokat tettünk azért, hogy országunk egyes területeinek a gazdasági fejlettségben és az életkörülmények tekintetében meglevő elmaradottságát csökkentsük. Bár az egyes országrészek fejlettségi színvonalában még mindig mutatkoznak különbségek, mégis elmondhatjuk, hogy már nincsenek „fehér foltokat" jelző országrészek. Az életviszonyokban, a kultúrában forradalmi változások történtek. A negyedik ötéves terv területfejlesztési célkitűzései — gazdaságpolitikánk általános céljaival összhangban — arra irányulnak, hogy egyrészt a termelőerők területi elhelyezkedése és fejlődése elősegítse a társadalmi termelés hatékonyságának növekedését, másrészt biztosítsa az egyes országrészeken élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek csökkentését. Az ipar területi fejlesztésének irányelvei az új tervidőszakban nem változnak, de következetesebben kívánjuk érvényesíteni a gazdasági hatékonyság követelményeit. Ennek megfelelően az iparilag fejlett területéken az intenzív irányú fejlődést támogatjuk, míg a megfelelő adottságokkal és tartós munkaerő-tartalékkal rendelkező körzetekben elsősorban a munkaigényes iparágak fejlesztését szorgalmazzuk. A területfejlesztési célok megvalósításában nagy a jelentősége az előirányzott területfejlesztési alapnak. Ezzel elősegítjük a gazdálkodó egységeknél képződő fejlesztési alapok olyan területi áramlását, amely megfelel a területfejlesztési politika követelményeinek. Az iparilag fejletlenebb területeken preferált fejlesztési zónákat jelöltünk ki. Ezek az előnyben részesített területek mintegy 1,4 milliárd forint beruházási támogatást kapnak a költségvetésből és további 800 millió forintot fordítunk budapesti üzemek vidéken történő kápacitásfejlesztésénék támogatására. Ezen túlmenően a kormány közel 1 milliárd forinttal támogatja — ahol az indokolt — a bányászkörzetek termelési szerkezetének átalakítását. A tervidőszakban tovább folytatódik az ipar területi koncentrációjának és a nagyobb ipari centrumok kiemelt fejlesztése is. A nagyberuházások, a központi fejlesztési programok és a vállalati saját forrásból történő beruházások eredményeként fokozódik az egyes körzetek ágazati specializációja. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdaság is differenciáltan fog fejlődni, mind ütemét, mind szerkezetét tekintve. A kedvező természeti adottságokkal rendelkező területeken a terv a termelés intenzív irányainak erősödésével, a kereslethez jobban igazodó termelési szerkezet kialakulásával, számol. A kedvezőtlen adottságú területeken viszont a kisebb eszközigényű termelésszerkezet kialakítása és a racionálisabb földhasználat támogatása a feladat. A tervidőszakban a gazdasági, társadalmi fejlődés eredményeként tovább folytatódik az urbanizáció és a városok lélekszáma — számításaink szerint — mintegy 260—280 ezer fővel nő. Legdinamikusabban az a kilenc vidéki város fejlődik — Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Szombathely, Szolnok —, amelyek egyben az iparfejlesztés nagyobb vonzási centrumai is. De ezen túl, számos más városunk is szép fejlődés elé néz. A távlati településhálózat fejlesztési koncepciónak megfelelően a településhálózatot arányosabban, egyenletesebben kívánjuk fejleszteni. Mintegy 30 település városiasodását gyorsítjuk, arányosan elhelyezett kis - és középvárosok hálózatát kifejlesztve. A több községet ellátó alapfokú intézmények fejlesztésével folytatódni fog a falukörzet-központok kialakítása, a külterületi népesség csökkenése, a tanyarendszer fokozatos visszafejlődése. A tervidőszakban tovább folytatjuk az egyes kiemelt idegenforgalmi és üdülőterületek — adottságúknak és funkciójuknak megfelelő — fejlesztését. Ezeken a területeken jelentős központi erőforrásokat is biztosítunk a növekvő igények fokozottabb kielégítésére. Különösen a Balaton és a Velencei-tó környékének- fejlődése gyorsul meg. Ezek fejlesztésére a kormány már jóváhagyott programokkal is rendelkezik, amelyek azzal számolnak, hogy az elkövetkező öt évben a Balaton-vidék fejlesztésére mintegy 5—6 milliárd forint, a velencei üdülőövezet fejlesztésére pedig körülbelül 1 milliárd forint értékű beruházás valósul meg. A lakosság életkörülményeinek területi alakulását a termelőerők területi változásának eredményéként kialakuló foglalkoztatási helyzet és a jövedelempolitikai'célkitűzések, továbbá a lakossági infrastrukturális ellátás területi fejlődése határozza meg. Ennek eredményeként a lakás —