Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2753 Az Országgyűlés 36. ülése, Tisztelt Országgyűlés ! Szeretném Önöket arról is tájékoztatni, hogy mindhárom országban igen szívélyes fogadtatásban részesültünk. Országunk iránt az érdeklődés nagy. Azok a politikai vezetők, akik már jártak hazánkban, igen nagy elismeréssel és melegséggel beszéltek Magyarországról. Jóllehet Magyarország általában kevésbé ismert a latin-amerikaiak előtt, mégis a lényeget nagyon sokan tudják, azt, hogy hazánk az elmúlt két és fél évtized alatt milyen nagy eredményeket ért el a társadalmi haladás és a gazdasági építés terén, és ezeket az eredményeket nagyra becsülik. M Végezetül szeretnék szólni azokról a diplomatákról, akiknek kapcsolataink építésében igen nagy a szerepük. Diplomatáink nehéz, gyakran nagyon nehéz körülmények között végzik felelősségteljes munkájukat. Sok helyen a klimatikus viszonyok is olyanok, hogy az ott-tartózkodás rövid ideig is nagy fizikai igénybevételt jelent, s anyagi helyzetük az ottani feltételeket és a diplomáciai életforma sajátos feltételeit és követelményeit is figyelembe véve, korántsem olyan rózsás, mint a kívülálló személy gondolná. Szükségesnek tartanám külszolgálatot teljesítő diplomatáink és külkereskedelmi dolgozóink részére olyan bérautomatizmus kialakítását, amely a hivatalos ENSZ-statisztikák, vagy egyes helyeken ennek hiányában az ottani szerkezetet figyelembe vevő fogyasztói kosárszámítások alapján a világszerte, de különböző mértékben érvényesülő árnövekedéseket gyorsan és rugalmasan követné. Diplomáciai képviseleteink és diplomatáink megfelelő elhelyezése érdekében ott, ahol a gyorsan növekvő lakbérek különösen indokolják és a gazdaságossági számítások is igazolják, nagyobb mértékben kell élni az épületvásárlás lehetőségével. Kapcsolataink bővülését, tartalmi követelményeiket figyelembe véve, meg kell vizsgálni a Külügyminisztérium perspektivikus, a relációs szempontokat is figyelembe vevő statusigényeinek pénzügyi vonatkozásait. Ügy vélem, részben a Külügyminisztérium belső intézkedésekkel, részben a Pénzügyminisztérium támogatásával el kell érni, hogy megfelelő számú és képzettségű külügyi dolgozó álljon mindenkor rendelkezésè re, s a világpolitikában bekövetkező, a társadalmi haladás irányába mutató változások fölött érzett örömünket ne rontsa, hogy káderszűke miatt politikai és gazdasági érdekeink ellenére, csak nehezen és lassan tudjuk érdemi, nem minikövetségi szintű kapcsolatainkat fejleszteni. Tisztelt Országgyűlés ! A Magyar Népköztársaság a fejlődő világ országaival való kapcsolatai fejlesztésében nem csekély anyagi és szellemi értékeket vesz igénybe. Mégis, a költségvetés megfelelő és nem is nagymérvű növelése szükséges ahhoz, hogy a munka hatékonysága növekedjék. Ez a szerény igény aligha tekinthető úgy, mint amit a fogyasztói szektor nyújt be, de soha vissza nem térül. Jó külképviseleti munka nélkül nemcsak a politikai és kulturális, de a gazdasági kapcsolatok sem fejlődhetnek megfelelő hatékonysággal. Ha az említett igényeket a gazdaságosság szemszögéből is megvizsgáljuk és elsősorban ott 1970. június 26-án, pénteken 2754 elégítjük ki, ahol kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok ezt a leginkább és legsürgősebben indokolják, akkor a ráfordítások is rövid időn belül meg fognak térülni. Mindezek elmondása után a Magyar Népköztársaság 1969. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést és törvényjavaslatot elfogadom, és a. tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Mivel a zárszámadásról szóló törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Vályi Péter pénzügyminiszter kíván szólni. VÁLYI PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Nagyon köszönöm a képviselő elvtársak felszólalásait, a miniszter elvtársakét is. A Vita híven tükrözi azokat a kérdéseket, amelyek ma a gazdasági érdeklődés homlokterében állnak. A vitáról azt is meg lehet állapítani, hogy nagyon kiegyensúlyozott és koncentrált volt. Szeretnék néhány, a képviselő elvtársak által felvetett fontosabb problémára visszatérni és utána összefoglalni a vita tanulságait. Vaskó elvtárs szavaiban komoly szemrehányást éreztem abban az értelemben, hogy tesz-e a kormány valamit a beruházási javak egyensúlyának a megerősítésére, vagy pedig állandóan csak panaszkodunk arról, hogy nincs elég építési kapacitás, hogy emelkednek az építőipari árak, és így tovább. Meg szeretném nyugtatni Vaskó elvtársat, és több más elvtársat, akik a beruházási feszültségekről beszéltek, hogy igenis komoly lépések történtek eddig is, és komoly lépésekre vagyunk elszánva a jövőben is, a beruházási problémák megoldása végett. Itt azonban egy-két év alatt a teljes megoldás nem jöhet létre, mert vagy olyan intézkedésekre — erőszakos intézkedésekre — kényszerülnénk, amelyeknek nagyobb volna a kára, mint a haszna, vagy pedig folyamatosan tesszük meg az intézkedéseket, és ez az elképzelésünk a feszültségek megoldására, ez pedig több időt igényel. ,Elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő korlátok között tartsuk a beruházási javak keresletét, ezenkívül pedig bővítsük az építési kapacitásunkat és az építőanyag-ipar teljesítőképességét. Ha jól tudom, Párdi elvtárs megerősítheti, a negyedik ötéves terv tervezeteiben az ipari fejlesztés hat kiemelt célja között az építőanyag-ipar és az építőipar erőteljes technikai felszerelése szerepel. Mindent el kell követni azért, hogy a beruházási javak kereslete ne haladja meg a lehetőségeinket. Nem akarok előre beszélni a negyedik ötéves terv itt következő tárgyalásáról, de ebben a képviselő elvtársak is segítségünkre lehetnek. Vaskó elvtárs még egy igen fontos dolgot említett meg az építőiparról —, de azt hiszem, ez a kérdés nemcsak az építőiparra érvényes, hanem az egész iparra, sőt más népgazdasági ágakra is —, azt a kérdést, hogy a különböző termelési tényezők nem megfelelően értékelődnek a. jelenlegi kalkulációkban, hogy az élőmunka értéke alacsonyan, a lekötött eszközök értéke pedig magasan szerepel a számvetésekben. Nekem személyesen, és még több miniszter-