Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2755 Az Országgyűlés 36. ülése, 1970. június 26-án, pénteken 2756 nek is az a meggyőződése, hogy ezen a viszonyon változtatni kell. Olyan módon, hogy az eszközök terheit csökkentjük és az élőmunka terheit növeljük. A következő évben ezt még nem tudjuk végrehajtani. Nem tudjuk végrehajtani addig, amíg az egyensúlyi állapot bizonyos termékek kereslete és kínálata között létre nem jön. Egyébként ugyanis az eszközlekötési járulék csökkentése és a bérterhek növelése ármozgásokat idézne elő, ami ma nem lenne kívánatos. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ezen az arányon a közeli években változtatni kell. Még egy konkrét beruházási problémáról szeretnék néhány szót szólni. Arról, amiről Weiszböck elvtársnő beszélt, a szintetikus szálak gyártásának a fokozásáról. Ez a negyedik ötéves terv programjában szerepel. Az a konkrét beruházás, amelyről az elvtársnő beszélt, a poliakrilnitril szálgyártás kapacitásának a további bővítése Nyergesújfalun, úgy tudom, hogy a tervben — különböző okokból — nem szerepel. Többek között olyan okokból, amiről az előbb szóltam, hogy a beruházási keresletet bizonyos keretek között kell tartani. Olyan ok is szerepet játszhat itt, hogy az eddigi első ütemben megvalósuló beruházás megtérülésével és gazdaságosságával nem lehetünk elégedettek. A következő kérdéscsoport az árvíz. Itt Fekszi elvtárs is, Dégen elvtárs is, Balogh elvtárs is részletesen szóltak ezekről a dolgokról. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, amit Fekszi elvtárs mondott; a közvetlen veszély elmúlásával ne halványuljon az a segítség, amelyet az állam és a társadalom nyújt az árvíz sújtotta területek támogatására. Erre a támogatásra még hosszú időn keresztül szükség van, s ne felejtse el senki, mit ígért akkor, amikor a baj a legnagyobb volt. Szabolcs megye ügye — függetlenül áz árvíztől — távlatilag is fontos szerepet játszik az ország területfejlesztési politikájában. Azt hiszem, hogy a negyedik ötéves terv sem fog megfeledkezni azokról a nehézségekről, amelyekkel az elvtársak Szabolcs-Szatmár megyében szembenállnak. Balogh elvtárs ma beszélt egy-két, az árvízzel összefüggő pénzügyi szabályozási, hitelszabályozási ügyrő]. Az egyik kérdésre azonnal pozitív választ tudok adni; arra, hogy a szobaszámot az újjáépülő házakban miként szabályoztuk, és hogy milyen összefüggés van a nyújtandó hitel és a szobaszám között. Amennyiben valaki saját pénzéből nagyobb szobaszámot létesít, ez természetesen nem akadálya annak, hogy a két szobáig terjedő támogatást, illetve hitelösszeget megkapja. A másik kérdés, ami felvetett, a magánszektornak, a kisiparosoknak nyújtandó dotáció a házépítésnél. Erre, sajnos, tagadó választ kell adnom. A dotációt mi a szocialista szervezeteknek, tehát szövetkezeteknek és állami vállalatoknak adjuk, éppen a különböző árstruktúrából eredő, a magánszektor és a szövetkezeti, illetve az állami szektor árstruktúrájának különbözetéből eredő különbség áthidalására. Bartha elvtárs a tanácsi gazdálkodás néhány kérdését vetette fel, s külön kiemelte a költségvetési maradványok ügyét; még néhány elvtárs csatlakozott ehhez. Én még egyszer —, mint már jó néhányszor elmondtam erről a helyről — meg szeretném erősíteni azt, hogy a költségvetési maradványok jelenlegi nagyságát mi nem tartjuk túlzottnak, és semmiféle olyan szándékunk nincs, hogy költségvetési maradvány címén elvonjunk törvényes juttatásokat az egyes megyei tanácsoktól. Mi ezeket a költségvetési maradványokat olyanoknak tekintjük, amelyek törvényszerűen keletkeznek jelenlegi gazdálkodási rendszerünkben, és amelyek a megyei tanácsok gazdálkodásának a szilárdságát és biztonságát fokozzák. Természetes, hogy ezeknek a maradványoknak egy része onnan ered — különösen a fejlesztési alapok maradványai tartoznak ide —, hogy a rendelkezésre álló alacsony építési kapacitás miatt nem tudják a tanácsok beruházásaikat végrehajtani. Ez egyébként ugyanarra a problémára utal vissza, amelyet Vaskó elvtárs megemlített. Olyan javaslatot viszont megvalósíthatatlannak tartok, hogy a maradványoknak azt a részét, amely konkrét célra le van kötve, akár olyan formában, hogy megrendeléseket adtak a tanácsok, akár olyan formában, hogy megjelölt állami célokat szolgálnak — a tanácsok másra használhassák fel. Ez ugyanannak a pénznek kétszeres kiadását jelentené. Kétszeres kiadását azért, mert a megrendelésekre kiadott pénzt mi, a bankrendszeren keresztül a termelés finanszírozására használjuk, az állami célokra, például célcsoportos beruházásokra rendelkezésre bocsátott eszközökkel pedig a dolog természeténél fogva csak a központi költségvetés gazdálkodhat. Nagypataki elvtárs igen plasztikus módon és jó érvekkel támasztotta alá annak a szükségességét, hogy a vállalatok egymás közötti kooperációját és ennek szoros, gazdaságilag szervezett formáját, a társulásokat minél hamarabb jogi alapon is és közgazdasági alapon is szabályozzuk. A kooperáció ösztönzése az országon belül egyik forrása lehet a termelés és forgalmazás gazdaságossága fokozásának. Ebben teljesen egyetértek vele és abban is, hogy itt messzemenően rugalmas módszereket kell alkalmaznunk. Azzal is egyetértek, hogy az integrációnak azt a formáját is alkalmaznunk kell a jövőben, hogy a szállító és vevő vállalatok egymás között, bizonyos hitelkapcsolatokat létesítsenek, úgynevezett kereskedelmi hitelkapcsolatba lépjenek. Itt is el kell mondani azért, hogy csak egyszeres elosztásról lehet szó, tehát nem lehet azt engedélyezni, hogy a bankrendszertől igénybevett hiteleket a vállalatok egymás között átcsoportosítsák, csupán arról lehet szó — de ez is nagyon fontos és ez is nagy lépés lesz előre —, hogy a vállalatok fejlesztési alapjukból kereskedelmi hiteleket nyújtsanak egymásnak, az értékesítés növelése és szervezettebbé tétele érdekében. Horváth Sándorné elvtársnő részletesen szólt az árhelyzetről, és felhívta a figyelmet arra, hogy a helyzet javulása ellenére is fokozni kell az árellenőrzés szerepét az országban. Ezzel teljesen egyetértek. Az árellenőrzés megerősítése megindult, történtek egyéb intézkedések a szabályozók vonalán is a nemkívánatos ármozgások megakadályozására, vagy az aránytalanul magas árak csökkentésére. Utalok itt az import-