Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2697 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2698 hogy maguk mellett érezték az ország támogatá­sát. Ügy érezzük, tisztelt Országgyűlés, hogy a sajtó, rádió, televízió szintén igen nagy szolgá­latot tett azáltal, hogy folyamatosan és reáli­san tájékoztatta a közvéleményt, az ország la­kosságát. Tisztelt Országgyűlés! Felsorolásunk nem lenne teljes és a törté­nelmi igazság ellen is vétenénk, ha nem szól­nánk arról a segítségről, amelyet elsősorban a baráti szocialista országoktól és az emberi hu­manitástól vezérelt nemzeti és nemzetközi szer­vezetektől kaptunk. Elmondhatom például a tisz­telt Országgyűlésnek: szovjet barátaink voltak az elsők, akik az életmentésben részt vettek, mi­közben — tegyük hozzá — saját területükön is hasonló problémákkal küzdöttek. Nem haboztak akkor sem, amikor egyik községünk lakosságát a saját területükre kellett áttelepíteniük, átmen­teniük. Nagy érdemük van abban is, hogy em­beri életben nem esett katasztrofális kár, segít­ségüket most az újjáépítésben is tapasztaljuk. Tisztelt Országgyűlés! A megyénket ért árvízkatasztrófa pusztítá­sai nagyok. A Vályi elvtárs által ismertetett ká­rok — úgy gondolom — csupán felsorolva is ér­zékeltetik a pusztulást, az állami költségvetésre gyakorolt hatását azok számára is, akik szemé­lyes benyomásaik révén nem ismerhetik e te­rület megdöbbentő látványát, egyben alátá­masztja azt a társadalmi méretű összefogást, amely az árvízkárosultak megsegítésére irányul, bizonyítja, hogy a nép adománya valóban a rá­szorulókhoz kerül. Az élet továbbviteléhez legszükségesebb fel­tételekről van most szó nálunk, és ezek az ado­mányok a hajlékok újbóli felépítéséhez és az élet továbbviteléhez szükségesek. A kormányza­ti szerbek amellett, hogy az országszerte meg­nyilvánuló szolidaritás ilyen nagyméretű volt, ehhez nyújtottak részünkre elsősorban segítsé­get. Tisztelt Országgyűlés ! Amennyire nagy volt és amilyen hirtelen jött a pusztulás, annyira je­lentős és gyors volt az az intézkedés, ahogyan a kormány, a központi szervek, a társadalom a bajba jutottak megsegítésére sietett. A kialakult veszélyhelyzet drámaiságát átérezve, gyorsan és szervezetten, felelősséggel és emberséggel intéz­kedtek. A máskor sok esetben vontatottabb, kö­rülményesebb intézkedések most határozott gyorsasággal születtek, s például az egyik óráról másikra, hajléktalanná vált embereknek mene­déket, élelmet, ruházatot juttattak és a víz el­vonulása után létrehozták az élet újrateremtésé­nek feltételeit. Hosszú és fáradságos munkát, áldozatos helytállást igényelt a lakosság visszatelepítésé­nek az előkészítése, a vízzel borított terület fer­tőtlenítése, a kutak vizének ihatóvá tétele, az életveszélyes romok eltávolítása, és a még hasz­nálható anyagok kimentése, a járványveszély elhárítása. Aki most a kárt szenvedett területen jár, a szorgos munka, máris jó néhány épület és számtalan készülő családi ház tanúja lehet. Az előkészítő munkálatok, a rendezési tervek elké­szítése, a szükséges, de minimálisra csökkentett formaságok után az építőipari vállalatok, szövet­kezetek mérnökei, technikusai, munkásai foglal­ták el az árvíz helyét. Naponta egyre több meg­rakott vagon hozza a szükséges építőanyagokat. A Belügyminisztérium tiszti iskolásai segítenek ezeknek kipakolásában és helyszínre juttatásá­ban. Megmozdult ifjúságunk is a maga dina­mikusságával. Hét táborban csaknem 11 ezren fogják segíteni az újjáépítést. Ezernyi biztató té­nyét-látjuk annak, hogy a társadalom segítségé­vel eleget tehetünk kötelességünknek és őszre minden elpusztult otthon helyébe újat építhe­tünk, minden család feje fölé hajlékot emelhe­tünk. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy mindazoknak az intézkedéseknek a végrehajtá­sa, amelyeket az újjáépítés érdekében a kormány hozott, megkezdődött és jó ütemben halad. Meg­győződésünk: nem lesz akadálya azok maradék­talan megvalósításának ! Tisztelt Országgyűlés ! Az a biztatás, amelyet a gondjainkban való osztozás jelentett, azok életkedvét is visszaadta, akiket elcsüggesztett a mindenüket elmosó víz. Sok még a gondunk is. Még több, mint 1200 családunk van az ég alatt, a szó legszorosabb ér­telmében, akiknek még átmenetileg sem tudtunk fejük fölé valamilyen létesítményt húzni, tehát nincs még megoldva elhelyezésük. De nem ke­vés feladatot jelent számunkra az újjáépítési program betartása. Ismert a tisztelt Országgyű­lés előtt, hogy általában az építőanyagiparral, az építőanyaggal, a beruházások folyamán nem kis gondunk van és most ez még pluszként jelent­kezik az országban! Ugyancsak ezt lehet elmon­dani a kapacitásra is, amely a kivitelezést van hivatva elvégezni. Ügy látjuk azonban, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormányzati, megyei szervek tettek —, párosulva mindazzal a fölajánlással, amit az ország részünkre tett — elősegítik a problémák megoldását. Van azonban egy kérésünk, mégpedig az, hogy amint az árvíz veszélye, pontosabban az életveszély elmúlik és amint egyre jobban távo­lodunk ettől, az az aktivitás, az a kellő gondos­kodás és az a megértés, amely részünkre szüksé­ges, a későbbiekben ne csökkenjen. Tisztelt Országgyűlés ! Az árvíz igen nagy kárt okozott, költségve­tésünket igen érzékenyen érintette. Ügy érzem, hogy ennek ellenére mégis szükséges olyan in­tézkedések megtétele, amelyek az esetleges jövő­beni károk megelőzését szolgálják. Mire gondo­lok itt? Arra, hogy e térség folyóinak gátrend­szerét meg kell erősíteni, olyanná kell tenni, hogy a jövőben ilyen katasztrofális helyzet ne tudjon előállni. Most ezeket a gátakat az árvíz erősen igénybe vette. Bebizonyosodott az is, hogy a jövőben hasonló tömegű vízzel számolhatunk és a gátakat olyanná kell építeni, hogy sem eset­leges szakadások, sem pedig átfolyások ne veszé­lyeztessék e területet. Olyan biztonságra gondo­lunk itt és olyan intézkedések megtételére, ame­lyek a határ .mentén több mint 70 000 ember mindennapi életét, munkáját teszik biztonságos­sá, mert az is bebizonyosodott — 10 esztendő alatt immár harmadszor, ha nem is ilyen nagy 120 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Thumbnails
Contents