Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2677 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2678 szükségletek kielégítését célzó koncentrálását, a fogyasztói igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodást, a verseny kibontakozását és ezáltal a monopolisztikus helyzetek korlátozását. A készülő szabályozás a társulások különböző formáinak kialakulásával számol, lehetőséget ad lazább és szorosabb közös gazdasági tevékenységre. Mind az egyszerű társulási forma, mind a közös vállalat céljától, jellegétől függően nyereséget, a termelő kapacitások jobb kihasználását, jobb értékesítést és egyéb gazdasági előnyöket biztosíthat a közös vállalkozások részére. Hasonló célokat szolgál a vállalatok szabad eszközeinek társuláson kívüli ideiglenes vagy végleges átengedése is. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv összeállításának munkálatai befejezésükhöz közelednek. A terv koncepciója az, hogy gazdaságunk fejlődése, a termelőerők intenzív bővítése a következő öt évben biztosítsa az életszínvonal egyenletes növelését a társadalom minden rétegénél. Ennek a célnak sikeres megvalósításához a társadalmi termelés hatékonyságának jelentős fokozása szükséges. Stabilizálnunk kell az egyensúlyi viszonyokat a belföldi ellátásban, a pénzügyi helyzetben, á külkereskedelemben. Mindezek a törekvések a közgazdasági-pénzügyi szabályozás és irányítás céltudatos alkalmazásával valósíthatók meg. Az eddigi tapasztalatok alapján az az álláspont alakult ki, hogy a ma működő rendszer alapvető módosítást nem igényel. Hatása a gazdaságra összességében kedvező volt. A szabályozó rendszer alapvető elemeinek változatlanságát indokolja az is, hogy a negyedik ötéves terv céljai az eddigi gazdaságpolitika következetes folytatását jelentik. Ez a törekvés lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalatok ne csak rövidtávú programokat dolgozzanak ki, hanem perspektivikus elképzeléseket alakítsanak ki fejlődésükre. A szabályozó rendszer stabilitása nem mond ellent annak, hogy az ösztönzők erejét növeljük. A szabályozók eddigi mértékei például az élőmunka felhasználással szemben alacsony követelményeket támasztottak, nem ösztönöztek eléggé a nyereség erőteljes növelésére, a változó piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásra, nem minden esetben ösztönöztek helyesen az érdekeltségi alapok felhasználására. Ezért a következő időszakban olyan jövedelemszabályozási rendszert fogunk működtetni, amely növeli a vállalatok érdekeltségét az élőmunka ésszerű felhasználásában, a bérszínvonal növelést az eddiginél szorosabban köti össze az élőmunka hatékonyságának növekedésével, a termelékenység emelkedésével. A nyereség kötelező kettéosztásának rendszerét fenntartjuk. A nyereség kettéosztásánál azonban a béreket az eddigieknél nagyobb súlylyal vesszük figyelembe. A két nyereségrész adóterhét közelítjük egymáshoz, ami a nyereség felhasználásában a jelenlegihez képest vonzóbbá teszi a fejlesztést. Fokozni kívánjuk a nyereségnövelésben való érdekeltséget is. Életszínvonal-politikánk jellemző vonása az a törekvésünk, hogy a személyi jövedelmek rendszeresen emelkedjenek, a ténylegesen végzett munka szerint differenciálódjék a dolgozók keresete és ez találkozzék az emberek igazságérzetével is. A tisztességesen dolgozók nagy tömege mellett vannak még nálunk ügyeskedők, akik görbe utakon, kiugróan magas jövedelmet tudnak szerezni és sokan közülük nem kis munkát adnak a bíróságoknak. Bár számuk kicsi, mégis jobban kell államilag is szabályozni jövedelmüket, viszonyaikat, ellenőrizni kereseti forrásaikat. Ehhez a szükséges törvényes eszközök rendelkezésre állnak. Az illetékes szerveknek, a Pénzügyminisztériumnak is következetesebben és határozottabban kell azokat alkalmazni a spekulánsokkal, a szabálysértőkkel szemben, különös figyelmet fordítva a valóságos adóalapok megállapítására és azok konzekvenciáit az adómértékek megállapításánál is érvényesíteni kell. Az egyéni spekulálók mellett sajnos akadnak ügyeskedő vállalatok és szövetkezetek is. Az 1969-ben lefolytatott pénzügyi revíziók, a mérlegek valódiságának vizsgálata során nem egy esetben tártak fel kisebb-nagyobb manipulációs törekvéseket. A vállalati érdekek egyoldalú és minden áron való érvényesítése miatt előfordul, hogy nem tesznek eleget adófizetési kötelezettségüknek, vagy az adóterhek csökkentése, a fejlesztési alap mentesítése céljából a beruházásokat eredmény terhére számolják el, készleteiket szabálytalanul értékelik, árbevételeiket az előírásoktól eltérő módon veszik számításba, a termelésbe beállított új állóeszközök aktiválását, elmulasztják. A végrehajtott adóellenőrzések feltárták, hogy a vállalatok és szövetkezetek mérlegében kimutatott nyeresége mintegy másfél milliárd forint összeggel kisebb volt, mint az állami előírások betartása esetén lett volna. Az adóhatóságok természetesen a mérlegek módosítását, valamint az előírásoknak megfelelő nyereségadó befizetését megkövetelték és szükség szerint büntetéseket is szabtak ki. A vállalati támogatási rendszert egyre inkább szelektívebbé kívánjuk tenni és arra is számítunk, hogy működtetésével a korszerű gazdasági szerkezet kialakulása gyorsul. A támogatási politika különösen jelentős feladatot lát el a külkereskedelemben. A külkereskedelmi szabályozók általában beváltak, gyorsan nő az export mind a szocialista, mind a tőkés országokkal. Javul a külkereskedelmi egyensúly, ami a kedvező konjunkturális helyzet mellett nemzetközi versenyképességünk növekedésével is összefügg. A hatékonyság, az exportképesség erőteljes fokozása érdekében tovább fejlesztjük az állami visszatérítés rendszerét. Ahol erre a feltételek adottak, áttérünk az iparági állami visszatérítésre a vállalati helyett, amelyben a megállapított átlagos támogatást kapják az iparág vállalatai. így a legkedvezőbbek különösen gyors fejlődési lehetőséghez jutnak. Ezt a hatást erősítjük azzal is, hogy a jól gazdálkodó, kedvező devizakitermelésű vállalatok külön pénzjuttatást kaphatnak, amit elsősorban fejlesztési célokra használhatnak fel. A veszteségesen exportáló vállalatokat ugyanakkor szigorúan bíráljuk el, korlátozzuk fejlesztési lehetőségüket. Veszteségtérítő jellegű támogatást indokolt eset- • ben átmenetileg ugyan kaphatnak, de csak erőtelj esen csökkenő mértékben. Mindezek hatására a devizaegységre jutó