Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-34

2629 Az Országgyűlés 34. ülése, 1970 1 április 3-án, pénteken 2630 fordulatának kezdetévé vált. Azon a napon űzte ki hazánk területéről a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg az utolsó hitlerfasiszta meg­szálló csapatot, és adta tudtul a világnak: Ma­gyarország felszabadult ! Huszonöt évvel ezelőtt, a felszabadulás nap­ján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében; népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehetősége. A felszaba­dulás népünk számára felér egy új, második honfoglalással, s április 4 méltán lett népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Amit azon a napon visszanyert, azt birtokolja; ami akkor még csak lehetőség volt számára, azóta megvalósult; le­igázottból és jogfosztottból a hatalom birtokosa, sorsának ura lett a magyar nép, s ma független, szabad hazájában a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. Április 4-e a mi számunkra nagy évforduló, naptárainkban minden évben piros betűs ünnep, a Magyar Népköztársaság hivatalos, állami ün­nepe. Ez a nap a magyar nép számára a felsza­badulás napja volt, és az marad örökre. Kedves Elvtársak! Ezen a napon felszabadulásunkat, nemzeti függetlenségünket, népünk hatalmát ünnepel­jük, szocialista forradalmunk nagy vívmányait értékeljük. Nemzetünk e nagy ünnepén, gondo­latban egy pillanatra felidézzük a távoli, rég­múlt időket, egymást követő sok-sok nemzedék küzdelmes harcainak emlékét. Népünk több mint ezer éve, a honfoglaló Árpád fejedelem, s az államalapító István király korától itt él, a népek tengerében, itt a Duna-r­Tisza partján, ahol birodalmak süllyedtek el. Sokszor járt a hadak útján a lélekszámban kis magyar nemzet, sokszor dúlt a harc, hullott a vér a megmaradásért. Ezen a napon gondolunk azokra, akik egy­kor Hunyadi, Rákóczi, Kossuth zászlai alatt har­coltak a hazáért; azokra, akik Dózsa, fcetőfi, Táncsics követőiként síkraszálltak a népszabad­ságért. A századok egymást követték, míg az új kor hajnalán új osztály született, a munkásosztály, amely az urak, a polgárok után mind nagyobb mértékben és felelőséggel vette magára a nép, a 'nemzet szabadságának, boldogulásának ügyét. Ma gondolunk azokra a munkástestvéreink­re, honfitársainkra, akik az idő hívó szavát meg­értve, Oroszországban részt vettek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom harcaiban, s a pol­gárháború idején a fiatal szovjet hatalom olda­lán küzdöttek. Gondolunk azokra, akik elsőként követve orosz testvéreink példáját, hazánkban kibontották a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaját és harcoltak a Magyar Tanácsköztár­saságért, egy új, szabadabb világért. Munkásosztályunk, népünk legjobbjai küz­döttek a hazától távol, a vérző Spanyolország csataterein népünk, minden nép szabadságáért. A második világháború alatt itthon és a szovjet, ' a szlovák, a jugoszláv, a francia, a belga parti­zánok soraiban fegyverrel harcoltak munkás­ügyünkért, nemzetünkért a fasizmus erői ellen. Ma, szabadságunk ünnepén, gondolunk az anti­fasiszta harcban elesett mártírjainkra, akik né­pünk szabadságáért, nemzetünk becsületéért ál­dozták életüket. Századokon át folyt váltakozó szerencsével a harc a nemzeti függetlenségért, a Habsburgr elnyomás, a német imperializmus és más hódítók állandó fenyegetései ellen. Az elnyomottak és megalázottak legbátrabbj ai sokszor felkeltek a dolgozó ember, a nép nagyobb kenyeréért, jo­gaiért és felszabadításáért. Nemzedékek kemény harcaival tudtuk kivívni azt, hogy annyi vérzi­vatar, megpróbáltatás közepette is megmaradt a magyar, megmaradt a nép, vele a remény. A sza­badságvágy mindig erős volt, s áldozatkészség­ben sem volt hiány. Saját erőnk mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy hazánkat és népünket végleg megszabadítsuk az idegen elnyomástól. Annyi harc és áldozat után, a végveszély idején, amikor minden addiginál gonoszabb és hatalmasabb, Európa majd minden népét letipró ellenség, a hitlerfasizmus tört nemzeti létünkre, megjött a várva várt segítség, a magyar nép szá­mára is felkelt a szabadság napja. •Negyedszázaddal ezelőtt a népek szabadsá­gának legkövetkezetesebb harcosai; Lenin fiai, a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái jöt­tek el hozzánk, s áldozatos harcokban űzték ki hazánk földjéről népünk leigázóit, a megszálló fasiszta erőket. Sok szovjet harcos öntözte véré­vel a magyar földet, s adta életét népünk sza­badságáért. Mély és el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért. So­ha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió! (Hosszan tartó nagy taps.) Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel emlékezünk azokra a szovjet harco­sokra, akik a legdrágábbat, életüket áldozták felszabadításunkért. Emléküket népünk nemze­dékről nemzedékre őrizni fogja. A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gon­dolunk azokra a bolgár, jugoszláv, román harco­sokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország felszabadításáért. Kegyelettel emlékezünk azokra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Magyarország te­rületén, a fasizmus ellen vívott hősi küzdelem­ben. Ügy tartjuk', a hősi harcban elesettek em­léke az élőktől mindig és mindenek előtt annak bizonyságát kívánja, hogy az áldozat nem volt hiábavaló. A magyar népben erős az elhatározás, hogy a szabadságot, amelyet az értünk harcolók elhoztak nekünk, mindig megőrizzük, s elorozni nem hagyjuk, soha és senkitől. (Taps.) Kedves Elvtársak! A magyar nép felszabadulását nem sokkal követte 1945. május 9-e, a Hitler és Mussolini fasiszta erői felett aratott világtörténelmi győze­lem napja, az a. nap, amikor Európa csataterein végre elhallgattak az ágyúk, s eljött a béke csendjének első napja. Az első világháború, mint ismeretes, az im­perialisták egymás közötti harca volt a világ új­rafelosztásáért. A második világháború, a szö­vetségesek harca a fasizmus erői ellen, a népek felszabadító háborújává vált. Azért válhatott az­zá, mert a fasizmus elleni világméretű küzde­117*

Next

/
Thumbnails
Contents