Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2615 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2616 Most pedig kérem, hogy akik dr. Szakács Ödön elvtársnak, a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének beszámolóját és a felszólalá­sokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul ve­szik, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van valaki ellene? (Nem.) Nincs. Tartózkodott valaki? (Nem.) Nincs tartózkodás. Kimondom a határozatot: az Or­szággyűlés a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósá­ga elnökének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag jóváhagyta. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint áttérünk az interpellációkra. Következik a mező­gazdasági, valamint a szociális és egészségügyi bizottság együttes jelentése az idős termelőszö­vetkezeti tagok öregségi járadékának rendezése tárgyában dr. Guba Sándor képviselőtársunk múlt év decemberében előterjesztett interpellá­ciójának megvizsgálásáról. Kérem dr. Baskay Tóth Bertalan képviselőtársunkat, az együttes bizottság előadóját, ismertesse a bizottság jelen­tését. DR. BASKAY TÓTH BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az Országgyűlés legutóbbi, decemberi ülés­szakán dr. Guba Sándor képviselőtársunk az idős termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékának alacsony volta miatt a munkaügyi miniszterhez interpellált. A miniszteri válasz után dr. Guba Sándor képviselőtársunk kérését oda módosítot­ta, hogy a munkaügyi minisztertől azon termelő­szövetkezeti járadékosok ügyének rendezését kérte, akik már munkaképtelenek és öregségi járadékon kívül egyéb jövedelemmel nem ren­delkeznek, létfenntartásukról csak járadék útján lehet gondoskodni. Miután a munkaügyi miniszter ismételt vá­laszát sem az interpelláló képviselőtársunk, sem pedig az Országgyűlés nem fogadta el, az Or­szággyűlés határozata értelmében a kérdés meg­vizsgálásra az illetékes állandó bizottságok elé került. Az Országgyűlés mezőgazdasági,, valamint szociális és egészségügyi bizottsága január 26-án tartott együttes ülésén Guba Sándor képviselő­társunk jelenlétében napirendre tűzte a munka­képtelen és egyéb jövedelemmel nem rendelkező termelőszövetkezeti járadékosok ügyének vizsgá­latát. Az ülésen az ipari bizottság is képviseltette magát. Az együttes bizottság az ülésen megjelent főhatóságok, minisztériumok szakértőinek meg­hallgatása után az interpellációt részletesen meg­vitatta. Ennek során megállapította, hogy az öregségi, munkaképtelenségi járadékban 1969 végén mintegy 290 ezren részesültek. A követke­ző években — részben az elhalálozás, részben a nyugdíjkorhatárt elérő és nyugdíjjogosultságot szerzett termelőszövetkezeti tagok arányának növekedése következtében — a járadékosok lét­számának növekedése nem várható. Az együttes bizottság megállapította, hogy kormányunk erejéhez képest már eddig is pozi­tív intézkedéseket tett a járadékosok megsegíté­sére. Ugyanis az idevonatkozó, egyes nyugellá­tások felemeléséről szóló 3034/1970. Mt. határozat előírja: hogy a mezőgazdasági termelőszövetke­zeti tagok részére megállapított, vagy megálla­pításra kerülő öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékot havi 40 forinttal kell kiegészí­teni. A kiegészítés következtében az öregségi és munkaképtelenségi járadék összege havi 260 fo­rintról 300 forintra, az özvegyi járadék összege pedig havi 200 forintról 240 forintra emelkedik. Foglalkozott az együttes bizottság azzal is, hogy a termelőszövetkezetek egy része a járadé­kosokat saját szociális alapja terhére különböző juttatásokban részesíti. A járadék összegét vagy közvetlenül pénz formájában, vagy pedig közve­tett segítségnyújtással: természetbeni segéllyel, tüzelővel, fuvareszközzel megemeli. A termelő­szövetkezetek által segélyezettek számáról nin­csenek pontos felmérések, mint ahogyan nincse­nek pontos adatok a legjobban rászorulók hely­zetéről sem. A megyék útján szerzett informá­ciók, próbamérések alapján azonban 15 ezer fő­nél aligha kevesebb azoknak a munkaképtelen, elhagyatott, idős járadékosoknak a száma, akik semmiféle kiegészítésben, természetbeni segély­ben nem részesülnek, úgy egyéb jövedelemhez jutni nem tudnak. Az együttes bizottság ezért teljes mértékben egyetért, indokoltnak és jogosnak tartja, hogy azon idős keresőképtelen, a termelőszövetkezetek vagy a családtagok által nem támogatott tsz-já­radékosok, akik semmiféle természetbeni vagy pénzbeni támogatást nem kapnak, munkaképte­lenségük folytán pedig háztáji gazdálkodás ré­vén kiegészítő jövedelemhez jutni nem tudnak, életük végéig tartó rendszeres segélyben része­süljenek. Az együttes bizottság ezért azzal a javaslat­tal fordult a kormányhoz, hogy erre a célra évente mintegy 18 millió forintot, 1970. évre 15 millió forintot bocsásson a tanácsok rendelke­zésére ez év március 1-től kezdődően. A végrehajtást illetően az együttes bizott­ságnak az a javaslata, hogy az összeg elkülönít­ve kerüljön a tanácsok rendelkezésére. A járási tanácsok szociálpolitikai osztályai pedig felelős­ségük teljes tudatában, a termelőszövetkezetek meghallgatása mellett mérjék fel azokat a sze­mélyi adottságokat, problémákat, körülménye­ket, amelyek ismeretében a rendszeres segély odaítélését oly módon tudják megvalósítani, hogy a segélyt a valóban legjobban rászorulók kapják. A bizottságok azt is megállapították, hogy az arra rászoruló termelőszövetkezeti járadékosok kérdésének megoldása össztársadalmi ügy. Vál­tozatlanul szükséges, hogy az a szocialista közös­ség, amelynek alapjai megteremtésében ezek az idős emberek gyakran igen nehéz körülmények között, személyes munkájukkal, erőfeszítésük árán eredményesen részt vettek, továbbra se fe­ledkezzék meg róluk. A termelőszövetkezetek továbbra is — az eddigi kialakult gyakorlatot továbbfejlesztve — gazdaságuk megerősödésé­nek, növekedésének arányában, tagságuk egyet­értésével és hozzájárulásával az elfáradt, öreg egykori munkatársaikat támogatásban részesít­sék. Az együttes bizottság szükségesnek tartotta hangoztatni a szűkebb család, a hozzátartozók, gyermekek felelősségét is az idős, beteg, elha-

Next

/
Thumbnails
Contents