Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-33
2617 Az Országgyűlés 33. ülése, gyatott szüleik gondozásában, támogatásában. Számos példa bizonyítja, hogy gyakran tehetős gyermekek is elmulasztják szüleikkel szembeni alapvető kötelezettségeik teljesítését. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel jelenthetem, hogy együttes bizottságunknak a segélyezési alap létesítésére vonatkozó javaslatát a kormány elfogadta és január 29-i ülésén úgy határozott, hogy különleges méltánylást érdemlő esetekben, a családi és szociális körülményekre tekintettel, egyéni elbírálás alapján a tanácsok az egyes mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok járadékát rendszeres szociális segéllyel egészíthetik ki. A kormány felhatalmazza az egészségügyi minisztert, hogy a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a járadékosok rendszeres szociális segélyezésével kapcsolatban a végrehajtási rendelkezéseket megállapítsa. A kormány felhívja a pénzügyminisztert, hogy a járadék rendszeres szociális segéllyel történő kiegészítésére a nyugdíjak és járadékok kiegészítésére felhasználható évi 900 millió forintos kereten felül évi 18 millió forintot, 1970-ben 15 millió forintot bocsásson az egészségügyi miniszter rendelkezésére. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az együttes bizottság jelentését elfogadni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy az együttes bizottság jelentését tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? DR. PESTA LÁSZLÓ jegyző: Egy. ELNÖK: Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a mezőgazdasági, valamint a szociális és egészségügyi bizottság együttes jelentését dr. Guba Sándor képviselőtársunk interpellációjának megvizsgálása tárgyában egy ellenszavazattal elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Következik Molnár József, Komárom megyei képviselőtársunk interpellációja az építőipari munkák szavatossági idejének meghosszabbítása tárgyában az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez. Molnár József képviselőtársunkat illeti a szó. MOLNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 5/1968-as rendelete szabályozza az építési és szerelési munkák feltételeit. A rendelet szerint a kivitelező egy évig vállal felelősséget az építési és a szerelési munkáért és alkalmatlanság esetén három évig. Mi indokolja ezeket a rövid szavatossági határidőket egy nagy értékű, hosszú időre szóló létesítménynél, amikor már — örömünkre — több tartós fogyasztási cikk esetében is több éves garanciát adnak a forgalmazó szervek? Ez a rendelkezés megítélésem szerint feltétlenül előnyös a kivitelezőnek, de nem felel meg az építtetők érdekeinek. Ezért megkérdezem a miniszter elvtársat: milyen lehetőség van olyan rendelkezés kiadásá1970. március 6-án, pénteken 261S ra, amely a jelenleginél jobban figyelembe veszi az építtetők érdekeit is? ELNÖK: Az interpellációra Bondor József elvtárs, építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszol. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Molnár József képviselő elvtárs kérdése aktuális problémát vet fel. Az építkezési munkák megnövekedett mennyisége, új technológiák, új anyagok alkalmazása az építőiparban jelentős mértékben előtérbe helyezi a minőség kérdését. A minőség azonban rendkívül bonyolult dolog, nagyon sokrétű problémát kell megoldani ahhoz, hogy ennek az építőipar teljes mértékben eleget tudjon tenni. A szavatosság maga arra kell, hogy ösztönözze a vállalatokat, nemcsak az építőiparban, hanem mindenütt, hogy olyan terméket állítsanak elő, amelyeken utólag nem kell javítaniuk, nem kell további ráfordításokat eszközölniük. A kormányrendelet, amely a vállalkozási munkákat szabályozza, hat hónapban és három évben állapította meg a szavatossági határidőt. Az építésügyi miniszter rendelete ezzel szemben figyelembe véve az építőipar sajátosságait, egy évben, illetőleg három évben állapította meg az építőipari munkákkal kapcsolatos jótállást, szavatosságot. Ez azt jelenti, hogy a vállalat alkalmatlan szolgáltatás esetén egy évig, rejtett hiba esetén pedig három évig köteles kijavítani a hibát. Megmondom őszintén, fő törekvésünk arra irányul, hogy már eleve úgy adják át, az építőipari munkát, hogy később a szavatossággal, a garanciával ne legyen a vállalatnak problémája. Ezért igyekszünk rendkívüli módon megszigorítani az átadási eljárásokat a beruházókkal együtt, és a tapasztalat az, hogy a hibák többségét már az átadáskor észlelik és kijavításuk az átadás során megtörténik. Arra is mód van, hogy a' rendelettől eltérően közös megegyezés alapján más szavatossági időtartamban állapodjanak meg, ha ezt speciális igények indokolják. A közületi döntőbizottság is megállapíthat ettől eltérő szavatossági határidőt és azt is meg kell mondanom, hogy a három év lejárta után nem szűnik meg a felelősség. Éppen a közelmúltban lezajlott perek bizonyítják, hogy helytelen anyagok beépítéséért évek múlva is büntetőjogi eljárás alá vonták azokat, akinek felelőtlensége miatt az adott helyzet előállt. Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, pillanatnyilag nem látom annak lehetőségét, hogy az építőipar szavatossági idejét az egy, illetőleg három évről felemeljük. Az egyéves határidő felemelésének azért nincs gyakorlati értelme, mert ha egy év után rejtett hiba fordul elő, azt a hároméves határidőn belül ki tudják javítani. A három éven felüli határidőre vonatkozóan pedig meg kell mondanom, hogy eddig nem tudunk olyan igényről — néhány ilyen bírósági eljárástól eltekintve — amely indokolná a három év felemelését. Azt is el kell mondanom, hogy a többi tárcával egyetértésben emelhetjük csak a szavatossági időt, minthogy az építőipar jelenleg már több mint 45—50 százalékban használ
