Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2613 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2614 déssel részleteiben is foglalkozzam. Igyekszem, hogy a 10 percet ne lépjem túl. A felszólalásokban elhangzott olyan kritikai észrevétel, hogy a bírák, a bíróságok nem üldözik kellőképpen azokat a cselekményeket, amelyekről én is beszéltem; az emberélet elleni támadásokat, a garázda cselekményeket nem üldözik kellőképpen. Említettem, hogy e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság konkrét elvi iránymutatást adott a bíróságok számára. Ennek mi már látjuk a következményeit, hatásait, talán még nem eléggé erőteljesek ezek. Én egyetértek azzal a kívánalommal is, amit Mátay elvtárs fejezett ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság konkrét ügyeket vonjon magához másodfokon, illetve olyan törvényességi óvásokat emeljünk, amelyek a büntetés mértékét támadják, és konkrét formában vizsgáljuk meg, hogy mit tekintünk enyhének, és hogyan kell konkrétan az ügyeket megítélni. Ebben, gondolom, Szénási elvtárs is támogat, és ő is fog a Legfelsőbb Bírósághoz ilyen óvásokat előterjeszteni. Valóban ez a helyzet, és büszkeséggel mondhatom, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak nagy a tekintélye. Ezt mi abból látjuk, hogy valóban követik a mi iránymutatásainkat. Ez olyan veszélylyel jár, hogy ha mi idefent valamit rosszul mondunk, akkor országosan rosszul van megmondva, viszont az az előnye, ha valamit jól mondunk, akkor a jót is követik a bíróságok, nemcsak a bíróságok, hanem az összes jogalkalmazó szervek, testületek. Ha munkánkban hiba van, és van, akkor ezeket a hibákat gyorsan, sürgősen és erőteljesen ki kell javítani, és ezáltal országosan ki tudjuk javítani a hibákat. Köszönöm, hogy Katona elvtárs megnyugtatott, hogy nem abban van a veszély, hogy túl szigorúak a bíróságok, hanem abban, hogy túl enyhék. Én ezzel egyetértek, de engedjenek meg ezzel kapcsolatban egy szubjektív megjegyzést. Egy régi politikus mondta még az első világháború előtt, hogy ha valaki sokáig élt, akkor mindent megélt és mindennek az ellenkezőjét is. Én is elég sokáig éltem már, majdnem annyi ideig, mint Beresztóczy barátunk. Huszonnégy éve vagyok bíró. Ebből 21 évet töltöttem büntetőbírói székben és sok minden iránymutatást megéltem és soknak az ellenkezőjét is. Volt olyan periódus, és erről talán nem kell itt beszélnem, amikor azt mondták a bíráknak, szabjál ki minél szigorúbb ítéletet, abból semmi baj nem lehet. Szeretném kihangsúlyozni, hogy jó évtizede ilyen iránymutatást mi nem adunk és nem is kapunk sehonnan. Mi azt mondjuk, hogy egyformán törvénysértő az az ítélet, amely túl szigorú és az is, amely túl enyhe, még akkor is, ha a szigorú ítéletek száma kevesebb. Megnyugtató — gondolom — számunkra, bírák számára, jogalkalmazók számára, hogy a törvénysértést egyformán ítéljük meg akár jobbról, akár balról éri sértés a törvényt. Ebben az értelemben adunk mi iránymutatást a bíróságok számára. Egyetértek Korom elvtárssal abban, hogy nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amit meg kell találni a megtorlás és a nevelés között, megtalálni pontosan azt a mértéket, ami alkalmas arra, hogy megtoroljuk a bűncselekményt a társadalom nevében és neveljük a konkrét bűnelkövetőt arra, hogy többet ilyen cselekményt ne kövessen el. Erre azt szoktam mondani, hogy ez az ítélkezés művészete, és sajnos, mi nem vagyunk mindig és mindnyájan művészek. Törekszünk azokká lenni annak érdekében, hogy a mi határozataink olyanok legyenek, hogy azzal egyetértsen a közvélemény, a dolgozó nép. A konkrét javaslatokkal én is egyetértek. Amit Katona elvtárs említett, az napirenden van. A BTK módosításával foglalkozó bizottságunk foglalkozik az úgynevezett rehabilitáció kérdésével, és nekünk is az a javaslatunk, hogy a gondatlan bűncselekményeket másképp kell elbírálni, mint a szándékosakat. Ott a társadalomhoz való visszatérés és megbocsátás sokkal hamarabb kell hogy bekövetkezzék. Befejezésül egy gondolatot engedjenek meg a képviselő elvtársak. Említettem azt, hogy a Legfelsőbb Bíróságon igen sok levelet kapunk az állampolgároktól. Panaszoknak hívjuk ezeket, bár nem mindig panaszkodnak. Említettem, hogy közel 10 000 polgári perben és közel 3—4 ezer büntetőügyben kaptunk ilyen leveleket az elmúlt két év alatt. Sok levelet kaptam a képviselő elvtársaktól, és akik itt nálam jártak, azok tanúsíthatják, hogy személyesen is nemegyszer keresnek fel problémáikkal. Mi ezeket a megkereséseket, leveleket szívesen látjuk. Szabad legyen megjegyeznem azt, hogy a képviselő elvtársak inkább polgári perekben fordulnak hozzánk, sok esetben, nagyon sok esetben igazságos ügynek a szolgálatában, ha pedig nin- csen igazuk azoknak, akiknek az ügyét felkarolják, akkor levélben minden gátlás nélkül megválaszoljuk, hogy az illetőnek nincs igaza, törvényességi óvás emelésére nincs ok. Amiért erről beszélni kívánok, az a következő: Büntető ügyben kevésbé fordulnak hozzánk a képviselő elvtársak. Ha hozzánk fordulnak, akkor mindig az enyhítés irányában. Én nem kívánom azt, hogy a képviselő elvtársak választópolgáraik terhére interveniáljanak (derültség), ezt nem lehet tőlük kívánni, de minthogy a képviselő elvtársak a dolgozó népnek a képviselői, és hozzánk — nem élünk elefántcsonttoronyban, de mégis messze vagyunk — a dolgozó nép hangja ritkán és messziről jut el, én azt kérem, hogy a közvéleménynek a másik hangját, a másik oldalát is közvetítsék hozzánk, mégpedig azt, ha választókerületükben egyes ítéletekkel nincsenek megelégedve, enyhének tartják, akkor konkrétan jelezzék mifelénk. így találkozik a nép képviselője a nép bíróságával. Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem, hogy akik dr. Szénási Géza elvtársnak, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszik, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik-^ Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nem.) Nincs. Tartózkodott valaki? (Nem.) Nincs tartózkodás. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag jóváhagyta. 115 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ