Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2601 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2602 nép közvetlen részvételét az igazságszolgáltatásban. a maguk fontos szerepük. Mindjárt aláhúzom; nem úgy, hogy liberálisan, elnézően kezeljük, vagy ítéljük meg az említett motívumokra viszszavezethető bűncselekményeket és elkövetőit. Ha így járnánk el, nemhogy elejét vennénk a bűnözésnek, hanem még ösztönöznénk is az ilyen cselekmények tetteseit. A bíróságok ítéleteiben együtt, dialektikus egységben kell kifejeződniük a büntetés és nevelés követelményeinek. A szocialista igazságszolgáltatás egyik legnehezebb gyakorlati problémája éppen az egyéni és általános visszatartás, ha úgy tetszik, a megtorlás mértéke és a bűncselekményt elkövetett ember nevelése közötti kívánatos arányok megtalálása. Nincs két egyforma ügy a bíróságok előtt. És ha valahol előfordulnak hibák, ez legtöbbször éppen a helyes arányok biztosítása körül mutatkozik meg. Ehhez kell a legnagyobb tapasztalat és politikai érettség, mert itt lehet leginkább „félrecsúszni". Sokszor elgondolkozik az ember egy-egy konkrét eset tanulmányozásakor, amikor olyan ember ügyével találkozik, aki már nem először áll a bíróság előtt: hogyan került oda ismételten? Nem egyszer jutunk arra a felismerésre, hogy ha az illetőt az első, vagy legalább a második alkalommal szigorúbban vonták volna felelősségre, talán elkerülhette volna ő is és a bíróság is, hogy esetleg a legsúlyosabb büntetést kelljen vele szemben alkalmazni. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, a büntetésvégrehajtási intézetek felügyeletét is az Igazságügymiríisztérium látja el. így mi azt is látjuk, hogy a kiszabott büntetéseknek milyen a hatásuk, hogy tehát az elítélteket milyen mértékben sikerül törvénytisztelő állampolgárokká nevelni. Jelenleg a börtönbüntetésüket töltő elítéltek csaknem 60 százaléka visszaeső, sok közöttük a veszélyes és szokásos bűnöző. A közrendre és a közbiztonságra veszélyes sok elem tehát kiszabott büntetését tölti, és ilyen formában hosszabb-rövidebb időre „ki van kapcsolva" a szabad társadalomból. A visszaesők nagy számaránya feltétlenül elgondolkoztató és arra mutat, hogy az elítéltek átnevelésére irányuló erőfeszítéseink nem kellő hatékonyságúak. Ugyanakkor ráirányítják a figyelmet az úgynevezett utógondozás gyengeségeire is. A börtönbüntetésüket letöltött embereknek a társadalomba való beilleszkedése érdekében eddig sokat tettünk ugyan, de nem eleget. A jövőben határozottabb intézkedésekre van szükség. Ez kormányzati feladat, de felhívja a figyelmet a kérdés társadalmi összefüggéseire is. Hallani olyan véleményeket is, hogy azért is sok a visszaeső, mert a bánásmód nem elég szigorú a börtönökben. Azt gondolom, ai. ilyen nézeteknek nincs kellő alapjuk. Tény, hogy a jogerősen elítéltek több mint 90 százaléka dolgozik a börtönökben, és az is igaz, hogy keresményük egy részével maguk rendelkeznek. A mi büntetés végrehajtásunktól idegen a testi-lelki gyötrés, az emberi méltóság öszszetörése. A rend, a fegyelem, a kellő szigor, a differenciált ítélet végrehajtás érvényesítése, az elítéltekkel való egyéni és csoportos foglalkozás ugyanakkor arra irányul, hogy átnevelésüket segítsük elő, hogy törvénytisztelő állampolgárokká váljanak. Sajnos, a szokásos bűnözőknél ez vajVajon az eddig elmondottak azt jelentik-e mintha minden vonatkozásban elégedettek lennénk, vagy lehetnénk? Távolról sem! A statisztikai adatok is jól mutatják, hogy sokszor előfordulnak még a közrendet, a közbiztonságot, az állampolgárok életét, testi épségét, a társadalmi és a személyi tulajdont érő támadások. Ennélfogva teljesen jogos az a követelés, hogy törvényeink megsértőivel szemben az állam arra hivatott szervei, így a bíróságok is adjanak hathatósabb védelmet. Mi is tapasztaljuk, hogy egyes területeken az igazságszolgátatás még nem elég hatékony. Ezért hívjuk fel a figyelmet jogpolitikai elveink következetesebb érvényesítésére. így a jelen időszakban ez arra irányul, hogy bíróságaink a törvényes keretek között szigorúan vonják felelősségre az erőszakos, durva, garázda bűncselekmények elkövetőit és határozottabban lépjenek fel a visszaeső bűnözőkkel szemben. Ügy vélem, e követelményeknek az utóbbi időben egyre jobban érvényt is tudtunk szerezni. Az ítélkezés színvonalának megítélésében alapvető követelmény a döntések törvényessége. Emellett azonban állandóan foglalkozunk olyan tényezőkkel is, mint az időszerűség, a gyors, kulturált ügyintézés, a bírósági dolgozók politikai és szakmai képzettségének módszeres emelése. Amikor a bűnözésről, mint társadalmi jelenségről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy annak dinamikája és struktúrája szorosan összefügg a társadalmi változásokkal, átalakulással. A hazánkban bekövetkezett nagy társadalmi, gazdasági változások sok területen hozták magukkal a bűnözés határozott csökkenését. Ezt jól illusztrálják a statisztikai adatok. Ugyanakkor saját magunkat csapnók be, ha figyelmen kívül hagynók, hogy a nagy átalakulások kapcsán jelentkeznek új gondok, új nehézségek is. Ez törvényszerű, hiszen fejlődésünk útja nem mentes bizonyos ellentmondásoktól és zökkenőktől. Mire gondolok? Arra, hogy a nagy átalakulások előidéztek vagy magukkal hoztak olyan tényezőket is, amelyek nem kívánatosak és megszüntetésük mindnyájunk összefogott munkáját követeli. A búhcslekmények okai között gyakran találkozunk a társadalmi visszatartó hatások gyengülésével, a társadalmi morál bizonyos fellazulásával. Ezek a lazulások a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályainak felrúgásában, a családi, környezeti tényezők nevelő és ellenőrző funkciójának bizonyos fokú meggyengülésében mutatkoznak. Az alkoholfogyasztás növekedése, a mai korral járó felfokozott élettempó, a feltűnési vágy, az egyéni érdeknek a közösség érdekei fölé helyezése, a nagylábon élés és ehhez az anyagiak biztosítása akár bűncselekmény útján is, mind-mind olyan tényező, amellyel számot kell vetnünk. Élnek és hatnak a kapitalista környezet bomlasztó elemei, a tudati elmaradottság. Ezek társadalmi problémák is és csak azért említem őket, hogy aláhúzzam: a bűnözés és annak okai felszámolásában összefogott sokirányú tevékenységre van szükség. Ebben természetesen a büntetőjognak, így a bíróságoknak is megvan 114*