Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2575 Az Országgyűlés 33. ülése, 19 vényesültek. Jelentős, súlyos törvénysértés nem történt. Az ügyészség arra törekedett, hogy a kiemelkedőbb ügyekben már a nyomozás közben eleget tegyen azoknak a kötelezettségeinek, amelyek felügyeleti jogából erednek. Legutóbbi országgyűlési beszámolóm óta a vádirat és tárgyalás kitűzése nélküli bíróság elé állítás jogintézményét országosan is bevezettük. 1968-ban 1916, 1969-ben pedig 3038 személyt állítottunk így bíróság elé. Az előállításos eljárásban leginkább közlekedési balesetek okozóit, kisebb számban garázdaságot elkövetőket és vagyon elleni bűnözőket vontunk felelősségre. A tapasztalatok kedvezőek, mert a gyors és indokolt esetben szigorú felelősségre vonás egyfelől az időszerűség jogpolitikai követelményeit elégíti ki, másfelől pedig a bűnözéstől való visszatartó hatása jelentős. A büntetőbíróságok 1969. évben úgynevezett közvádas bűntettek miatt jogerősen felelősségre vontak 93,3 százalékát marasztalták. A nyomozás során alkalmazott, személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések törvényességét bizonyítja az, hogy az ügyészség által elrendelt, illetve jóváhagyott előzetes letartóztatások 98,1 százalékát a bíróság fenntartotta. Az ítélkezési gyakorlatban a büntető jogalkalmazás jogpolitikai elvei általában helyesen jutnak kifejezésre. Az ítélkezés szem előtt tartotta a társadalom védelmének szolgálatát. Ennek megfelelően egyetértő szorgalmazásunktól kísérve a bíróságok szigorították büntetéskiszabási gyakorlatukat a visszaesőkkel, az élet, testi épség elleni bűntetteket elkövetőkkel szemben. Az ügyészi állás-pont szerint az élet, a testi épség elleni, szándékosan elkövetett és egyéb erőszakos, garázda jellegű bűncselekményeknek az elkövetői csak akkor tarthatók vissza újabb bűntettektől, ha a velük szemben alkalmazott büntetés mértéke tükrözi a társadalom egységesen megnyilvánuló elítélését. Az általános megelőzés szempontjai is kívánatossá teszik a büntetéskiszabási gyakorlat szigorítását ezekben a bűncselekménycsoportokban. Nézeteink megalapozottságát igazolandó, néhány bírósági statisztikai adathoz kívánok megjegyzést fűzni. Büntető bíróságaink 1969. évben szándékosan elkövetett emberölés miatt 113 vádlottat ítéltek el jogerősen. Ezek közül négynek a büntetése halál, míg 109 személlyel szemben különböző időtartamú szabadságvesztést szabtak ki. A BTK 253. § (1) bekezdésében meghatározott emberölés tövényi büntetési rtétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, tehát a kiszabható szabadságvesztésre jogerősen elítéltek közül 49-nek, tehát 45,0 százalékának a büntetése 8 év alatti szabadságvesztés volt, 24-nek a büntetése pedig a 2 évi szabadságvesztést sem haladta meg. Vizsgáljuk meg ugyanebből a szemszögből a rablás bűntette miatt 1969. évben jogerősen elítéltekkel szemben alkalmazott büntetéseket. A rablás minősítő körülmények nélküli esetét a törvény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Rablás miatt az elmúlt évben bíróságaink összesen 187 személyt ítéltek el jogerősen. A 187 elítélt közül 161-el szemben a középmérték alatt, tehát 5 évnél rö)70. március 6-án, pénteken 2576 videbb tartamú szabadságvesztést alkalmaztak, 74 elítélt, vagyis az összes elítéltnek közel 40 százaléka még 2 évi szabadságvesztés büntetésben sem részesült, sőt 6 elítélt büntetésének végrehajtását a bíróság próbaidőre felfüggesztette. Végül harmadik kategóriaként az erőszakos bűncselekmények sorából az ugyancsak súlyosan megítélendő erőszakos nemi közösülés bűntettét választottam. Tavaly bíróságaink e bűntett miatt jogerősen 387 személyt ítéltek el. Háromszáznyolcvanhatan szabadságvesztés büntetésben részesültek, ezek közül 342 elítélt büntetése az öt évi szabadságvesztést nem érte el, tehát a középmérték alatt maradt a büntetés az elítéltek 88,6 százalékánál. Az összes szabadságvesztésre ítéltek 43,5 százaléka, vagyis 168 személy büntetése a 2 évet sem haladta meg. Természetesen ahhoz, hogy egy-egy konkrét ügyben a bíróság ítéletének, az abban megállapított büntetés mértékének helyességét vitassuk, feltétlenül szükséges az elkövetés, nemkülönben az elkövető körülményeinek tüzetes ismerete. Nem látszik azonban valószínűnek az sem, hogy a felsorolt három bűntetti kategóriában az elítéltek cselekményét mentő, illetve az azt enyhítő körülmények^ ilyen tömegben fordultak volna elő. Indokoltnak tartjuk azt az igényt, hogy az ítélkezés az erőszakos és garázda jellegű bűntettek körében még szigorúbb legyen. Ennek megfelelően már eddig is kifejezésre, juttattuk álláspontunkat, hiszen az elmúlt évben a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott 263 törvényességi óvásunk 41,3 százaléka volt az élet elleni és egyéb erőszakos bűncselekményekkel kapcsolatos. A közlekedési balesetek ítélkezési gyakorlatában kívánatos lenne nagyobb figyelmet szentelni a balesetet okozók gondatlanságának fokára, ehhez képest az alkalmazott büntetések mértékének alaposabb — indokolt esetben a szigorítás felé hajló — differenciálására, valamint a gépjárművezetéstől való eltiltás mellékbüntetésének gyakoribb alkalmazására. A közlekedési ügyekben benyújtott törvényességi óvásaink is ezt a célt szolgálják, mert azoknak több mint 40 százaléka a kiszabott büntetés enyhesége, illetve a gépjárművezetéstől való eltiltás mellőzése miatt került benyújtásra. A bűnüldöző szervek tevékenységében a felelősségre vonással azonos súlyú feladat a bűncselekmények megelőzése. A bűnözés okainak feltárása része az egyes bűnügyekben folytatott eljárásnak, de mindinkább tudományos igényű követelménnyé válik. Ezért jelentős az 1960-ban létesült Országos Kriminalisztikai Intézet ez irányú tevékenysége is. Az intézet kutatási programja célként tűzte ki többek között a bűnözést előidéző körülmények megismerését, a megelőzés lehetőségeinek feltárását a hatékonyabb bűnüldözés kialakítása érdekében. Ki emelendőnek tartom a társadalmi tulajdon elleni bűnözés, a visszaeső és fiatalkorúak bűnözése körében végzett vizsgálatokat. Az e körben tett megállapítások a tapasztalatok tudományos feldolgozása és az annak alapján előterjesztett javaslatok segítséget nyújtottak a bűn-