Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2577 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2578 üldöző szervek és más, a bűnözés megelőzésének kérdéseivel foglalkozó intézmények, így az egyetemi jogi karok oktatói munkájához. A büntetésvégrehajtási intézetekből szabadultakkal való intézményes foglalkozás, az úgynevezett utógondozás helyzetének ismerete és a szükségesnek látszó intézkedések kezdeményezése változatlanul fontos ügyészi feladat. Az utógondozás ott tud eredményeket felmutatni, ahol a korábbi elítéltek munkába állítása szervezetten folyik, s ahol az illetékes szervek intézményesen ellenőrzik ennek folyamatosságát. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészi általános törvényességi, valamint a polgári felügyeleti szakág az elmúlt időszakban is segítette a jogszabályok érvényesülését és egységes alkalmazását. Ezeken a területeken is szilárdult a törvényesség, fejlődött az állami szervek jogalkalmazó tevékenysége, javult az állampolgárok magatartása, törvénytisztelete. Az utóbbi két évben •— főként a gazdaságirányítás reformjával kapcsolatban — több olyan, az Országgyűlés által hozott új törvény gyakorlati alkalmazása kezdődött meg, amelyek az ügyészségek tevékenységét ezekre a területekre irányították. Elegendő a termelőszövetkezeti törvényre, a Munka Törvénykönyvére, a földtulajdoni és földhasználati viszonyok továbbfejlesztéséről szóló törvényre, valamint a szabálysértési törvényre utalni. Az ügyészségek egyrészt igyekeztek segíteni a jogszabály-előkészítő és jogalkotó szervek munkáját, másrészt a törvényességi felügyelet sajátos eszközeivel működtek közre a törvények helyes gyakorlati alkalmazásánál. Ennek során előadások keretében ismertették a törvények fontosabb rendelkezéseit a jogalkalmazó szervek munkatársaival, valamint az érdekelt állampolgárokkal. Ezen túlmenően mind a vizsgálati tevékenység, mind a panaszintézés alkalmával figyelemmel kísérték a jogszabályok gyakorlati alkalmazását, intézkedtek a törvénysértések megszüntetésére és felhívták az irányító szervek figyelmét az állásfoglalást igénylő jogszabály-értelmezési elyi kérdésekre. A beszámolási időszakban az államigazgatási szervek hatósági ügyintézésének törvényességi színvonalát több szervezeti és hatásköri intézkedés befolyásolta. Ezek közé tartozik a községekben az egységes szakigazgatási szerv létrehozása, egyes községek nagyközségi rangra emelése, ezzel párhuzamosan a községi hatáskörbe tartozó hatósági ügyek körének jelentős kiterjesztése, valamint a tanácsi szakigazgatási szervek irányításának új szabályozása. A felsorolt tényezők nagyobb részben pozitív, kisebb részben — átmenetileg — negatív irányban befolyásolták az ügyintézés törvényességét. E szervezeti és hatásköri intézkedések nyomán olyan igazgatási egységek és szervezeti feltételek jöttek létre, amelyek lehetővé tették az államigazgatási munka törvényességi színvonalának emelését. Az államigazgatási jogalkalmazás törvényességi színvonala egészében véve kielégítő. A jogszabályokkal való nyílt szembehelyezkedés, illetőleg tudatos törvénysértés alig fordul elő. A tapasztalható törvénysértések oka — főként községi szinten — a tanácsi dolgozók nem kielégítő jogi képzettsége. Megállapítható, hogy a szakigazgatási szervek hatósági tevékenysége az elmúlt évben tovább fejlődött. Ezt elősegítette a végrehajtó bizottságok hatékonyabb irányító-ellenőrző munkája, valamint egyes jogterületek átfogó jogi szabályozása is. Különösen fontos volt a gyámhatósági eljárás korszerű új szabályainak megalkotása, amely megfelelő jogi kereteket adott a gyámhatóságok sokrétű munkájához. Hiányosságként kell azonban megemlíteni, hogy az igazgatási és pénzügyi osztályok kivételével a közép- és felsőszintű szakigazgatási szervek jelentős része rendszertelenül, vagy egyáltalán nem tart felügyeleti vizsgálatokat, holott a hatáskörök leadása folytán fokozott mértékben lenne indokolt az alsóbb szintű szervek munkájának segítőszándékú rendszeres ellenőrzése. Egyes szakigazgatási szerveknél —- például az építésügyi hatóságoknál — gyakori az ügyintézési határidő túllépése, sőt az is nemegyszer előfordul, hogy egyes ügyek szinte tengeri kígyóvá növekednek a döntések elhúzódása miatt, ami sok felesleges fáradozást, bosszúságot okoz az állampolgároknak. Az államigazgatási tevékenység hiányosságaiban kétségtelenül szerepet játszik a jogszabály-alkotás és az ágazati irányítás néhány fogyatékossága is. Az államigazgatási jogalkalmazást gyakran akadályozza egyes jogszabályok végrehajtási rendeletének késedelmes kiadása. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1954-ben törvényerejű rendeletet alkotott a jogszabályok közzétételéről és hatályba lépéséről. E törvényerejű rendelet előírta, hogy ha valamely jogszabály végrehajtásához külön jogszabályba foglalt végrehajtási rendelkezésekre van szűkség, ezeket az alapjogszabály kihirdetésétől számított 15 napon belül ki kell adni. Ennek ellenére az 1964. december 2-án kihirdetett építésügyi törvény egyik fontos végrehajtási rendelete — a telek-alakítási eljárás részletes szabályairól szóló miniszteri rendelet — mind ez ideig nem jelent meg. Az ugyancsak 1964 decemberében kihirdetett vízügyi törvény egyebek közt rendelkezett a vizek partvonalának megállapításáról is. Az ezzel kapcsolatos végrehajtási rendelet — a Balaton vonatkozásában ötéves késedelemmel most áll előkészítés alatt. Sajnálatos módon ezek a példák korántsem elszigetelt jellegűek. A kormány az elmúlt év augusztusában határozatot hozott a lakosság lakás- és üdülőépítésének telekellátási rendszeréről. Ebben kötelezte az érdekelt minisztereket a szükséges végrehajtási jogszabályok olyan időpontig történő kiadására, hogy a telekgazdálkodás új szabályai legkésőbb 1970. január 1. napján életbe lépjenek. A végrehajtás érdekében 8 különböző jogszabály kiadása szükséges. Ezek közül 1970. január l-ig egyetlenegy sem jelent meg, sőt február közepéig is mindössze egy végrehajtási rendelet kiadására került sor. Ily módon az a helyzet áll elő, hogy a késedelmes jogszabályelőkészítés miatt a márciusban megjelenő jogszabályok közül egyeseket január l-ig visszamenő hatállyal kell életbe léptetni. Ez nem csupán a jogalkalmazó szervek munkáját nehezíti meg, hanem jogpolitikai szempontból sem helyeselhető. Az ágazati irányítás hiányossága, hogy az