Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-33
2571 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2572 tény viszont, hogy a társadalmi tulajdonban okozott csaknem 170 millió forintos kárból csak mintegy 20 százalékot sikerült a nyomozó hatóságoknak az eljárás során biztosítani. A jelentős károkat okozó fosztogatások leleplezése után még mindig számos ügyben az állapítható meg, hogy a néha primitív módon elkövetett bűncselekményekre az ellenőrzés példátlan lazasága miatt nem derült kellő időben fény. A Hatvani Cukorgyárban egy bűnbanda éveken keresztül 5,5 vagon cukrot tulajdonított el. Sokáig háborítatlanul fosztogatták a társadalmi tulajdont, sőt leleplezésük után a gyár azt ^közölte a nyomozó hatósággal, hogy hiánya nincsen. A szakcsi Űj Élet Termelőszövetkezet vezetői éveken át fosztogatták a közös vagyont, s a csaknem másfélmillió forint kárt okozó bűncselekmények nagy többségét primitív módon követték el, fiktív bérjegyzékeket készítettek. A tanácsi, sőt banki revizorok éveken át nem jöttek rá erre a manipulációra. A valóságban nem létező, formális ellenőrzés felbátorítja a tolvajokat, sikkasztókat, arról nem is beszélve, hogy a néptulajdon védelmével szemben közönyössé teszi az emberek jórészét. A vagyon elleni bűntettek mellett az összes bűncselekményeknek 16,8 százaléka leginkább a közlekedéssel összefüggő veszélyeztetési bűntett, illetve az ittas gépjárművezetés bűntette. Ide tartoznak még azok a veszélyeztetési ügyek, amelyek üzemi balesetek előidézői ellen indultak. Ezeknek a száma azonban nem jelentős. A veszélyeztetési bűntettek 0,7 százaléktól eltekintve gondatlanságból fakadnak, önmagában ez a körülmény arra utal, hogy elkövetőiket differenciáltan, gondatlanságuk súlyos vagy enyhébb fokának megfelelően kell megítélni, a velük szemben alkalmazott joghátrányok tekintetében is élesen el kell különíteni őket a közrendet és közbiztonságot súlyosan veszélyeztető, a szó köznapi értelemben vett bűnözőktől. Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy minden erőfeszítésünk ellenére a közlekedéssel kapcsolatos bűntettek száma rendszeresen, s mind erőteljesebb ütemben növekszik. 1968-hoz képest 1969-ben 10,6 százalék volt a növekedési arány. Hat év távlatában a szaporodás 49 százalékos. A bűnözés összetételének vizsgálata szempontjából különös jelentősége van a közrendet, közbiztonságot elsődlegesen veszélyeztető, az élet és a testi épség ellen irányuló szándékos és egyéb erőszakos, garázda jellegű bűncselekményeknek. E bűntettcsoport 1968-ban 11,3, 1969-ben pedig 13,3 százaléka volt az összes bűncselekményeknek. Ezek az arányok és az elmúlt esztendőhöz képest történt némi növekedés, aggodalomra még nem ad okot. E bűntettcsoportban tapasztalt bűnözés dinamikájában felismerhető egyes jelenségek azonban megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Mindenekelőtt kénytelenek vagyunk annak megállapítására, hogy az erőszakos és garázda jellegű bűntettek több esztendeje nem csökkennek, sőt a szándékos, súlyos testi sértés, a rablás, az erőszakos szexuális bűntettek száma az utóbbi hat évet figyelembe véve, éppen 1969-ben volt a legmagasabb. Különösen a rablás bűntette mutat emelkedő tendenciát. Noha az elkövetett rablások jórésze ma is leitatott emberek kifosztását jelenti, a gyakoriság következetessége nyugtalanító. Az erőszakos szexuális bűntettek száma 1964-hez képest 35 százalékkal nőtt. Szoros összefüggésben van ez a fiatalkorúak galeri-bűnözésével. Gyakrabban kellett eljárni a garázdaságot elkövetőkkel szemben is. Az erőszakoskodás, a hatósági intézkedésekkel való szembeszegülés terjedésére utal az is, hogy 1969-ben a megelőző évhez képest a hivatalos személy elleni bűntettek száma 7,9 százalékos emelkedést mutat. Az utóbbi időben sok szó esett arról, hogy az .emberek részéről bizonyos fokú közöny tapasztalható a szinte szemük előtt lejátszódó, nemegyszer súlyos bűncselekményekkel szemben. Kétségtelen tény, hogy az erőszakoskodókkal, garázdákkal szemben az esetek többségében csak a helyszínen megjelenő rendőrök lépnek fel. A közönyösség nemcsak a beavatkozás elmaradásában, hanem néha abban is jelentkezik, hogy azok, akik előtt a bűncselekmények elkövetéséhez vezető okok ismeretesek, sőt akiknek tudomásuk van az elkövetés előkészületeiről, ezt nem hozzák a hatóságok tudomására. Példa erre egy Győr megyei községben történt eset. A falu lakói közül sokan tudtak arról, hogy az iszákos férj a második világháború befejezése óta egy pisztolyt rejteget és szerelemféltésből felesége s egy szomszéd férfi megölésére készül. Senki nem akadt azonban, aki erről az illetékes szerveket informálja, és így történt, hogy a férj végül is egy teljesen ártatlan ember, a szomszéd feleségének életét oltotta ki. Amennyire szükséges, hogy az erőszakos, garázda bűnelkövetőkkel szemben mindenki fellépjen, annyira indokolt, hogy a bűnüldöző és igazságügyi szervek megfelelő védelemben részesítsék a fellépőket. Vonatkozik ez mindenek előtt a kötelességüket híven teljesítő, többször életüket, testi épségüket kockáztató rendőreinkre. Tőlük elvárjuk, hogy törvényesen járjanak el, de akik ellenük szegülnek, azoknak érezniük kell, hogy a rendőr mögött ott áll a társadalom, az állam, a törvényes rend hatalma. Gondolnunk kell azonban azokra a polgárokra is, akiket jogtalan támadás ért, vagy akik életük vagy testi épségük megóvása érdekében védekeznek, vagy akik a megtámadottnak segítségére sietnek. Ők valamennyien messzemenően kell, hogy élvezzék a törvény védelmét. Meg kell azonban vallani, hogy ebben a kérdésben nincs minden rendben. Több esetben előfordult, hogy a védekezőket a támadás elhárításához szükséges mérték túllépése címén olyankor is felelősségre vonták, amikor a megtámadott ijedtsége, vagy menthető felindulása kizárta az elhárításhoz szükséges mérték felismerését. Máskor olyan durva hiba fordult elő, hogy elmulasztották a sérülést szenvedett támadót garázdaság címén felelősségre-vonni. Az összes ismertté vált bűntetteknek mintegy 3 százaléka a népgazdaság elleni bűntett. Ezeknek száma 1968-hoz képest csekély mértékben Jiőtt. Többségük devizabűntett és üzérkedés.
