Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2555 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2556 mányzat azt látja, hogy a kormányzati intézkedés helyes volt, meg fogja hozni a maga gyümöK csét, vagy sertéshúsát. Ebben az évben a hússal kapcsolatban igen komoly a probléma. Sertéshús kivitelünket lényegében teljes mértékben leállítottuk, és 60 000 tonna sertéshúst hozunk be, majdnem kizárólag kemény devizáért, tőkés országokból. Remélhető, hogy már a jövő évre a sertéstenyésztésben komoly eredményeket tudunk elérni. Ott, ahol az anyagi ösztönzés a meghozott kormányhatározatnak megfelelően erőteljesebben érvényesül, eredmények mutatkoznak. A háztáji és kisegítő gazdaságoknál egyértelműen pozitív a Változás, és azt szükséges nagyon határozottan megmondani, hogy nem egy, két, három vagy öt évre gondoljuk mi azt, hogy a háztájiban és a kisegítő gazdaságokban az állattenyésztés fellendüljön, hanem tartósan, hosszabb távban kell ennek így lennie, mert enélkül tartósan a húsgondjainkat megoldani nem tudjuk. Szeretném itt a zárszóban is felhívni külön azokat, akik befolyással vannak a termelőszövetkezeti vezetésre, hogy a termelőszövetkezeti közös gazdaságok segítsék a háztájit abban, hogy a hústermelésben a gondjainkat megoldhassuk. Igyekeztem határozott lenni abban, hogy a kormány meghozott határozatát nem kell változtatni. Ugyanakkor ehhez szeretnék valamit hozzátenni, amiről Hornung Mátyás elvtárs felszólalása is meggyőz emellett a határozott álláspontom mellett, hogy egyedi esetek lehetnek, nem is kevés számmal, ahol a határozatot elvileg fenntartva, a Beruházási Banknak és földművelésügyi kormányzatnak, a MÉM-nek segítséget kell adni és ehhez a megfelelő módokat ki kell dolgozni. A szakszövetkezeti tagok nyugdíj- és társadalombiztosítási ellátásával kapcsolatban vetődött fel konkrét probléma és javaslat, ami ugyan beletartozik abba a kérdéskomplexumba, amit — mint említettem — külön fogunk kezelni, mégis megemlítem, hogy az érvek, amelyeket itt hallhattunk, meggyőzőek voltak, és nekem előzetesen ebben a kérdésben az a véleményem, hogy 1971. január 1-től a javasolt intézkedéseket meg kell tennünk. Az érvekre mindannyian emlékszünk. Lényegében ha arra hivatkoznak, hogy a szakszövetkezeteknél ugyanazt tegyük meg nyugdíj-társadalombiztosítás szempontjából, amit a kiskeresekedőknél, kisiparosoknál, ügyvédi munkaközösségeknél megtettünk, azt hiszem, a kormányzat nem mondhat mást, mint hogy helyesli ezt a véleményt és csak a módozatokat kell kidolgozni, hogy hogyan hajtsuk végre. A vízgazdálkodásról beszélt Csongrád megyei képviselőnk, Nieszner Ferenc elvtárs. Sajnos igen aktuálissá vált ez a kérdés. Eddig is sok gondot okozott ez nemcsak Csongrádban, és fel lehetünk készülve arra, hogy ez a mostani időjárás még más helyen is nagyobb bajokat, gondokat fog okozni, különösen belvíz szempontjából. Dégen Imre államtitkár elvtárs válaszát megkaptam, és azt korrektnek és kielégítőnek tartottam. A felszólaló képviselő elvtársnak átadtam, vele nem tudtam beszélni -még, hogy ő is korrektnek és kielégítőnek tartja-e a választ. Dégen elvtárs nemcsak a jelen, hanem a jövő kérdéseire is kitér, nemcsak a jövő évre, nemcsak a jövő ötéves tervre, hanem a távlati kérdésekre is. Ha már a vízgazdálkodásról, a belvízről szóltam, hadd íolytassam az időjárás okozta nehézségekkel. Ezt mindannyian ismerjük. Én inkább azt szeretném megmondani, hogy a dolgozók széles rétegét az időjárás okozta nehézségek nagyon nehéz helyzet elé állították. A dolgozók megküzd öttek a szokatlanul kemény tél okozta rengeteg bajjal és nehézséggel. Különösen kivették részüket a havazás okozta károk elhárításában a közlekedés, a forgalmazás, a belkereskedelem dolgozói. Külön szeretném megemlíteni a bányászok munkáját. Azért is, mert én az expozémban beszéltem az energiaszerkezet további szükséges átalakításáról. Megemlítettem ugyan, hogy továbbra is hogyan foglalkozunk a kérdéssel, viszont elhangzott egy felszólalás, hogy bányászkörökben ismételten megkérdezik: mi a kormányzat véleménye .az ő munkájukról, mi az ő jövőjük. Én erről nem beszéltem a kormányexpozé keretében. Lehet, hogy helytelenül, de arra gondoltam, hogy nem sok idővel ezelőtt voltam a Bányász Szakszervezet központi vezetőségének ülésén, egy fél napot eltöltöttem a bányászok vezetőivel, s utána a sajtó le is hozta röviden, tömören azt, hogy mit mondottam erről a kérdésről. A lényeget talán megismételném, különösen azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évi és részben még most is tartó tüzelőanyaghiány sok okból tevődött össze. De az okok között a bányászok hibáját ne keressük, nem ők követtek el hibát. A tüzelőanyag-hiány nagy részét — főleg a bányászati munka erőfeszítései árán — leküzdöttük, s azt lehet mondani, hogy azok, akik legkevésbé tehettek arról, hogy hiány keletkezett, azok tettek a legtöbbet érte, hogy ez a hiány megszűnjön. A bányászokat tehát a legteljesebb elismerés illeti meg a jelenlegi munkájukért is. És a bányászatnak Magyarországon jövője van, a szénbányászatnak is van jövője, akkor is, ha a gazdaságtalanul termelő üzemeket bezárjuk, a bányászokról megfelelően gondoskodunk, nagyobb részt a bányászat területén, részben más megoldások útján. Érdekesnek tartom, hogy a felszólalások során — eddig ilyen talán még nem is volt — az egészségügy területéről senki mém szólalt fel. Úgy gondolom, hogy azért, mert akik itt vannak az egészségügy területéről, azoknak a képviselőknek gondolatai is az influenzás betegeknél járnak. És ezzel kapcsolatban szeretném megállapítani azt is, hogy az egészségügyi dolgozókat is megilleti minden elismerés, hogy ilyen nehéz körülmények között, és ráadásul ezzel az influenzajárvánnyal is küzdve, derekasan helytállnak, mindannyiunk, a dolgozó nép érdekében. A vidék iparosításáról, a területfejlesztésről szeretnék néhány szót mondani. Nekünk természetesen az a feladatunk, hogy megfelelően koordináljuk a különböző érdekeket, többek között az ágazati és területi érdekeket, amelyek nem mindig esnek egybe. Időnként hol-az egyik,