Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2557 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2558 hol amásik kerülhet általánosabb érdekből, össztársadalmi meggondolásból előtérbe. Sarlós elvtársnak én szerintem ilyen idézőjelbe tett vitája volt Oláh György elvtárssal. Szerintem mind a ketten ugyanazt akarták mondani, talán más szavakkal, és mindegyikük talán kicsit a másikra helyezve a hangsúlyt. Oláh György elvtárs lényegében azt mondotta, ő egyetért az ágazati irányítás elvével. Ugyannakkor úgy látja, hogy nem mindig van az helyesen összehangolva a területi elvvel. Még van valami más különbség is természetesen. Expozémban említettem a kérdés egyik felét. Az ágazati elv körülbelül világosan ki van dolgozva és kritikusan legfeljebb azt lehet mondani, hogy nem mindig élnek az ágazatokért felelősek az ágazati elv adta kötelességeikkel, és néha régi módon élnek vele, ami szintén borzolja az idegeket. A területi elv viszont nincs pontosan kidolgozva. Ez szorosan összefügg a tanácsok egész rendszerével, hatáskörével, ami éppen most van alapos kidolgozás, átdolgozás alatt. Ebből fakad elsősorban az összehangoltság hiánya is igen sok esetben. Oláh György elvtárs megemlítette — kicsit összefügg a kérdés a területfejlesztéssel, a vidék iparosításával — az üzemi koncentráció kérdését, amelyet az elmúlt években hajtottunk végre. Én ügy gondolom, hogy ez általában, irányában, tendenciájában helyes volt, amit ezzel el akartunk érni, elértük, de a végrehajtás közben — láttuk már a kezdet kezdetén, azóta méginkább látjuk — sok túlzás és helytelen összevonás is belecsúszott és közben változtak a körülmények is, mégpedig jelentősen. Akkor, amikor ezt tettük, megszüntettük a középirányító szerveket, összevontunk vállalatokat. Ezek a vállalatok nagyobb önállóságra tettek szert és a vállalatoknál, egyik-másiknál beigazolódott, hogy a nagy vállalaton belül egy-egy úgynevezett üzemegység, amely sokszor önmaga is egy fnagy vállalat volt, messze képes nagyvállalati védőszárny nélkül is dolgozni. Ahol ez beigazolódik, ahol úgy látjuk, hogy ez helyesebb, célravezetőbb, gazdaságosabb, ott semmi akadálya nincs annak, hogy okosan, megfontoltan, ilyen vállalatnak — ha lehet a nagy vállalat korén belül, úgy ahogyan ezt Oláh elvtárs említette — olyan szabadságot adjunk, mintha teljesen önálló lenne és csak az kösse őt, ami értelemszeríi és okos vagy pedig tegyük teljesen önállóvá a vállalatot. Ennek sincs elvi akadálya. Azonban szeretném megjegyezni, az én meggyőződésem az, hogy a több száz, kereken ezer vállalatból körülbelül egynéhány tucat esetet tudnék mondani, ahol értelemszerűen ezt kellene most tennünk, tehát nem kampányt indítani a vállalatok szétveréséért. A budapesti iparfejlesztés különleges kérdéseivel kapcsolatban tett Vida képviselő elvtárs komoly, megszívlelendő észrevételt. Röviden azt lehetne mondani, hogy okosabban fejlesszük a budapesti ipart, mint ahogyan eddig tettük és azt hiszem, hogy ezt a kormánynak erőteljesen figyelembe kell vennie. Látni kell azt, hogy ha akarnánk nem okosan fejleszteni, akkor sem tudnánk, egyszerűen nem lehet Budapestre munkaerőt tovább behozni és ha valahol igaz, hogy intenzíven kell fejleszteni, modernizálni, a technikai fejlődést levinni az ' üzembe, akkor ez Budapesten a legigazabb. Az ő véleményével tehát teljes mértékben egyetértek, kormányzati munkánkban igyekszünk ennek érvényt szerezni. Vida elvtárs javaslatot tett a kormánynak és Kállai elvtársnak, hogy országos iparfejlesztési koncepciót dolgozzunk ki és a közlekedési koncepcióhoz hasonlóan az Országgyűlés előtt vitassuk meg, úgy gondolom, hogy határozathozatali kötelezettség nélkül, vita jelleggel, úgy hogy a kormányzati munkában ezt a fontos területet egészében lássuk. Én e javaslatot jónak tartom, a kidolgozás módját meg kell majd tanácskoznunk. Azt hiszem, hogy az ötéves terv kidolgozásának menetében ezt nem tudjuk még megcsinálni, hanem az ötéves terv végrehajtása • után tudunk erről a kérdésről ilyen elvi anyagot kidolgozni. A szolgáltatások fejlesztésével mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, egyetértett úgy, ahogyan a kormánybeszámoló is erről szólt. Oláh János elvtárs felszólalásának egésze ezzel a kérdéssel foglalkozott és felszólalásával teljes mértékben egyetértek. Egyetértek, az idevonatkozó kritikai észrevételekkel is. Szeretném arra a figyelmet felhívni — öszszefüggésben az előbbi kérdéssel —, hogy a szolgáltatások bővítése, fejlesztése, területileg is és mennyiségileg is nemcsak anyagi erőket, beruházási javakat kot le, hanem többlet emberi munkaerőt is megkövetel, több tízezer ember átvitelét az ipari termelés vonaláról a szolgáltatások területére. Tehát ha a szolgáltatásokat jobban akarjuk megoldani, akkor az ipari termelékenységet jobban kell emelni. Igen fontos kérdés a szolgáltatások kiterjesztésének megoldása szempontjából a kisipari szövetkezetek munkájának bővítése is. A szövetkezetek feladatairól általában több felszólalás hangzott el; Molnár Frigyes, Listár Sándor és Molnár József elvtárs beszélt ezekről a kérdésekről. Konkrét javaslatuk is volt, különösen Listár elvtársnak, amit Molnár Frigyes elvtárs is helyeselt. Ügy gondolom, hogy a konkrét javaslatokat a kormányban meg kell vitatni, de két elvi kérdésben itt az Országgyűlés előtt állást kell foglalni és állást lehet foglalni. Az egyik elvi kérdés, hogy egyenlő feltételek legyenek, általában a szövetkezetek és az állami vállalatok részére, és ennek az állásfoglalásnak érvényt kell szerezni. A másik ugyancsak elvi jellegű megállapítás, hogy a meghozott minisztertanácsi határozattal ellentétes kormányrendeletek nem lehetnek és ha vannak, azokat sürgősen felül kell vizsgálni és a kormányhatározat szellemében kell intézkedni. Ezeket és a nem említett példákat — ha ilyenekkel találkozunk — meg kell szüntetni. Tisztelt'Országgyűlés! Az idei év sok szempontból kiemelkedő jelentőségű számunkra. Most ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. Erről a számunkra történelmi jelentőségű eseményről felszabadulása sorrendjében az ország minden városa, helysége ünnepélyesen megemlékezett, illetve megemlékezik. A megemlékezések sorában kiemelkedő volt a sze-